Nem biztos, hogy annyira jó ötlet mindig mindent megbocsátani a házastársnak. Akik így tesznek, még több helytelen viselkedésre számíthatnak azokhoz képest, akik tovább duzzognak.
A Journal of Family Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, James McNulty a Tennessee Egyetemről elmondta, hogy a kockázatok fényében kell mérlegelni a vajszívűséget. Lehet, hogy jobban érzi magát az, aki megbocsátja a baklövéseket, de a kérdés az, hogy mi lesz később? "Felmértem a megbocsátás iránti hajlandóságot, és azt, hogy mennyi agresszív megnyilvánulást mutat a partner verbálisan, illetve fizikálisan. A szőrösebb szívű házastársak partnereinél csökkent ezek mértéke. Ha elnéző vagyok, akkor a másik éveken át folytatja az agresszív viselkedést" - mesélt megfigyeléseiről McNulty.
A megbocsátás nyomon követésére McNulty 135 heteroszexuális, frissen házasodott párt kért meg, hogy egy héten át minden nap vezessenek egyéni párkapcsolati naplót. Ebben olyan kérdésekre is kellett válaszolni, hogy megbántotta-e őket bármivel is a társuk, és hogy megbocsátották-e ezt neki. A leszűkített mintában szereplő férjek a napok 29 százalékán jelezték feleségük bosszantó viselkedését. Ugyanez a másik oldalon 34 százalékban fordult elő. Összességében a megbocsátás esetén csaknem kétszeres volt az esély arra, hogy a partner a következő napon is rossz fát tett a tűzre, mint ott, ahol tartottak egy kis mosolyszünetet - fedezte fel McNulty.
Az eredmények azonban nem azt sugallják, hogy örökké haragban kell lenni, sem azt, hogy a megbocsátás miatt automatikusan lábtörlővé válik az ember. "Ha megbocsátom a félresiklást, akkor nem lesz okod, hogy abbahagyd. Ha viszont csak ritkán fordul elő egyébként is, akkor nincs semmi probléma" - mondta a kutató.