Kutatások szerint a 13-17 év közti körosztály 93 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, 43 százalékuk okostelefonnal, több mint 90 százaléknak van internetelérése, ami azt eredményezi, hogy a fiatalok mozdulnak ki otthonról, hanem életüket a virtuális térben élik.
Herczog Mária szociológus ugyanakkor eltúlzottnak tarja az adatokat, mivel a gyerekek 20 százaléka mélyszegénységben él, sok esetben még áramra sem futja, nemhogy internetre. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának munkatársa egy sajtóbeszélgetésen kifejtette: régen iskola után a sarkon vagy otthon telefonon beszélgettek órákig a gyerekek, ma a közösségi oldalakon folytatják iskola után. Arra is felhívta a figyelmet, hogy régebben sem volt - mint fogalmazott - "móka és kacagás" a gyerekkor, mindig át kellett élni abúzusokat. A különbség az, hogy a XX. század második felétől megnövekedett a gyerekek szabadideje. Hiszen míg korábban a családdal együtt dolgozniuk kellett már kis kortól (ami egyben komoly szocializációt és a szülők közelségét is jelentette), ma értelmes tevékenységeket kéne keresni az iskolán kívüli szünidőre.
Magányos gyerekek?
Csernus Imre pszichiáter szerint ugyanakkor az a probléma, hogy a Facebookot hibáztatni, ám az elmúlt évtizedekben az elvárások is megváltoztak a gyerekekkel és a szülőkkel szemben is; az érzések kifejezését korábban nem követelte meg a társadalom ennyire. A fő gond a szakértő szerint, hogy a gyerekintézmények sincsenek erre felkészülve, ráadásul a szülők és az intézmények nem tudnak alternatívát, értelmes elfoglaltságot biztosítani a gyerekeknek.
Csernus Imre hozzátette: különösen a szünidőben látványos, hogy a szülők nyűgnek érzik a 10 hetes szabadságot, a gyerekek pedig az internettel kompenzálnak. A pszichiáter ezért nem lát semmi meglepőt abban, hogy a Facebook ilyen sikeres.
Veszélyeket is rejt
Herczog Mária szerint a közösségi oldalak használatára is igaz az, mint a drogokra vagy bármely függőségre: ha egy gyerek szeretetben nő fel, szülei pedig alternatív szórakozási lehetőségeket biztosítanak neki, akkor a közösségi oldalakat is csak arra használja, amire való.
Csernus Imre ugyanakkor a veszélyekre is felhívta a figyelmet: a kommentek olyan gyorsan jönnek, hogy nincs idő az érzések lecsapódására, nincs mód arra, hogy kibeszéljék, ez pedig fokozza a belső feszültséget és ezzel az agressziót is. Az úgynevezett "like-olás" mögött pedig a pszichiáter szerint megfelelési kényszer van: azért posztolnak képeket, szövegeket, hogy az tetsszen másoknak, azaz azt üzeni nekik: "szeressetek!"
"Önkifejezési, érzelmi krízist élünk napjainkban. Oda megyünk, amit a fogyasztói társadalom mutat, pedig a megoldás bennünk van. A mai ember fél a fájdalomtól, ezzel kizárja a fejlődés lehetőségét. A Facebookon nulla energia-befektetéssel lehet kommunikálni, nem kell tennünk semmit, nincs benne munka, pedig csak az visz előrébb" - fogalmazott Csernus Imre.