Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2002-ben összeállította a 20. század legnagyobb hatású pszichológusainak 100 ranglistáját, amelybe Elliot Aronsont is beválasztották a száz legjobb közé. 2007-ben életművéért, a tudományos pszichológia fejlődéséhez való hozzájárulásáért elnyerte a William James-díjat.
A Massachusettsi Rever városkában nőtt fel - az első nagy gazdasági világválság idején. Iskoláit a Brandeis (Abraham Maslow-val dolgozott) a Wesleyan és a Standford Egyetemeken végezte, ez utóbbin doktorált filozófiából (1959).
Ismertségét az állami iskolákban végzett előítélet-kísérlete, a kognitív disszonancia-kutatásai és a szociálpszichológiai tankönyvei alapozták meg. Nevéhez köthető az ún. mozaikmódszer (Jigsaw Classroom) megalkotása, mely a '70-es évek elején, Austin (Texas állam) egyik általános iskolájában született, és az iskolai együttműködésen alapuló, egymás megismerését és elfogadását megkerülhetetlenné tevő feladatokra helyezi a hangsúlyt a szegregáció (kirekesztés, például bőrszín alapján) helyett.
A máig élő szakember legismertebb könyve "A társas lény" című írása, ami a mai napig megkerülhetetlen pszichológiai, szociálpszichológiai, pedagógiai berkekben. A könyv igazi besztszeller, világszerte több kiadást megért, sokmilliós példányszámban eladott írás. Aronson nem véletlenül olyan populáris: nyelvezete más könyveiben is egyszerű, mondandója és gondolatai a társadalom, a gazdaság, a technológia és a politika kérdéseiről közérthetőek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Néhány fontos gondolat tőle
"Az emberek egyik leghatalmasabb szükséglete az, hogy tartozzanak valahová. Az elfogadás és az elutasítás a társas lények egyik legnagyobb jutalma, illetve büntetése."
Ez is érdekelhet
"Egy zárt kapcsolatban az emberek általában elfojtják kisebb bosszúságaikat, és negatív érzéseiket megtartják maguknak. A felszínen tehát minden pozitívnak látszik, de valójában a nyugvópont nagyon törékeny, és az érzések hirtelen megváltozásakor az egész felborulhat. Ám az olyan őszinte, nyílt, "valódi" kapcsolatnak, amelyben az emberek képesek arra, hogy megosszák egymással valódi érzéseiket és élményeiket - még a negatívakat is -, sohasem lesz ilyen nyugvópontja. Egy ilyen kapcsolatban az érzelmek állandó mozgásban vannak."
