Személyiség-elméletek és a személyiség fogalma
Az első, sokak által ismert személyiség-elmélet Hippokratész és Galénosz nevéhez köthető. Az általuk létrehozott kategóriák (melankolikus, flegmatikus, kolerikus, szangvinikus) ma már nem tekinthetők tudományosan megalapozottnak. A részletes pszichológiai személyiség-kutatás a XIX. és XX. század fordulóján kapott új lendületet Sigmund Freud révén. Hármas felosztása (ösztönén, én, felettes-én) a mai napig az egyik legmeghatározóbb személyiség elmélet. Az őt követő elméletalkotók más utat követtek. Egy részük a személyiségvonások vizsgálatát helyezte előtérbe. Ez annyiban tért el a korábbi elképzelésektől, hogy a személyiséget olyan vonások halmazaként írták le, melyek kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkban jelen vannak. A meghatározó személyiségvonások mibenlétéről azonban a mai napig sincs teljes egyetértés.
A személyiség ennek ellenére körülírható. Ez tehát, az egyénre jellemző viselkedéses, érzelmi és gondolkodásbeli mintázatok összessége, amelyek az egész életvezetését meghatározzák. Ebből adódóan a személyiség nem csak a különböző helyzetekre adott reakciót határozza meg, hanem azt is, hogy egy személy milyen helyzeteket igyekszik elérni vagy elkerülni. A személyiség kialakulásában örökletes és környezeti tényezők is szerepet játszanak, bár a mai napig nem tisztázott, hogy ezek mekkora mértékben vesznek részt e folyamatban. Mindenesetre tényként kezelhető, hogy a személyiség részben genetikai, részben pedig külső tényezők összjátékának hatására fejlődik, változik, egyes szerzők szerint már az anyaméhben is.
A személyiségmérés formái
A személyiség mérése, tehát roppant fontos és elengedhetetlen a pszichológiában. Ennek célja, hogy egy személy viselkedése legalább részben megjósolható legyen. A személyiség mérésének ezért több formája is kialakult. Egyes módszerek a gyorsaságot és a könnyű kiértékelhetőséget helyezik középpontba, míg mások a személyiség alapos megismerését. A viszonylag gyors és könnyen értelmezhető módszerek közé tartoznak a vizsgált személy által kitöltött kérdőívek, amelyek a kérdésekre adott válaszok alapján segítik a személyiség megértését.
Az egyik leggyakrabban elterjedt ezek közül a CPI (Kaliforniai Pszichológiai Kérdőív). A CPI-teszt összesen 300 állítást tartalmaz, és kitöltőjének csupán azt kell eldöntenie, hogy ezekkel egyetért-e vagy sem. Az eredményekből összesen 21 skála bontakozik ki, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben mindnyájunkra jellemzők. A skálák közt megtalálható például a dominancia, a jó közérzet vagy a társas hajlam (szociabilitás). Ezek azonban nem csupán önmagukban érdekesek.
A CPI-teszt teljes értékelése a 21 skála együttes megítélését igényli. Például nem mindegy az, hogy valaki erősen domináns és társasági ember, vagyis vezető alkat, esetleg nem domináns, alárendelődő és emellett közösségi, vagyis jobban szeret egy társaságban részt venni, mint azt vezetni. Ebből talán már látszik, hogy a CPI-teszt mennyire összefüggő képet ad az emberről. Emellett gyors is, amiért igen gyakran alkalmazzák. Legelterjedtebben feltáró célból, a pszichoterapeuta munkáját segítendő alkalmazzák, de sokszor a kiválasztásban (pl. munkainterjún) is szerepet játszik.
A személyiség mérésének másik nagy hagyománnyal bíró ága az ún. projektív tesztekhez kötődik. A projekció valamilyen belső, szubjektív tartalom kivetítését jelenti egy a külvilágban található jelenségre. A hétköznapokban ez akkor fordul elő, ha pl. egy felhő formájában valamilyen alakot fedezünk fel. A projektív tesztek ezt az értelmezési igényünket használják fel ahhoz, hogy árnyalt képet fessenek a személyiségünkről. Többféle projektív teszt is létezik, ezek közül mi a legismertebbet, a Rorschach-tesztet mutatjuk be.
A Rorschach-próbában 10 táblát mutatnak egyenként a vizsgált személynek. A 10 táblán szimmetrikus tintapacák láthatók, amelyekről azt kell elmondani, hogy mire hasonlítanak, mire emlékeztetik a vizsgálatban résztvevőt. Nem léteznek helyes vagy helytelen válaszok, hiszen a teszt felvétele során adott szóbeli válaszok (és egyes esetekben a viselkedés is), a személyiségre utalnak. Éppen ezért a vizsgálat vezetője a kapott válaszokat részletesen rögzíti, majd ezeket később, viszonylag fáradságos módon kiértékeli. A kiértékelésben több dolog is szerepet játszik, többek közt az, hogy a tábla mely részébe látott bele egy tartalmat a vizsgált személy, de ugyanígy szerephez jut a látott forma, szín, mozgás vagy tartalom.
A Rorschach-próba kimunkáltsága miatt gyakorlatilag bármely megnyilvánulást értelmezhetővé tesz, a személyiség részletes megértésére is módot ad. Alkalmazása éppen ezért a klinikai gyakorlatban jellemző, hiszen a gondolkodás- és viselkedésmódok, a jellemző érzelmi viszonyulások megragadása révén nagymértékben segítheti a sikeres pszichoterápia lefolytatását.
Legjobban: