Hogyan kerülhetjük el, hogy egy vita során magukkal ragadjanak az érzelmek és az indulatok? Íme, néhány tipp, aminek segítségével hatékonyabb és meggyőzőbb vitapartnerré válhatunk!
A vita megkezdése előtt érdemes felmérni saját belső feszültségünket. Egy képzeletbeli tízes skálán próbáljuk meg behatárolni idegességi szintünket, ahol az egy a teljesen higgadt, a tízes pedig az teljesen ideges, felzaklatott idegállapot jelöli. Amennyiben 7,5 felett van az érték, nem is érdemes belekezdeni a vitába.
A harag érzése számos fizikai szimptómával jár együtt. Az ember egy állatias, ösztönös állapotba kerül, ugyanis ilyenkor a neuronok nem képesek kellő gyorsasággal az amygdalába (az agy érzelmek feldolgozásáért felelős régiójába) juttatni az ingerületet. Ebben az állapotban a szervezet felkészíti magát vagy a fizikai, illetve verbális küzdelemre, ellenkező esetben menedéket keresve elmenekül. Ilyenkor jellemzően felgyorsul a pulzus, a tenyér izzadni kezd, megnő a testhőmérséklet, illetve bizonyos esetekben erőszakos gondolatok jelentkeznek.
Az egyik leghasznosabb tanács ilyenkor, hogy kezdjünk el mélyen és lassan lélegezni, ezzel jelezni tudunk az agynak, hogy nem vagyunk valódi vészhelyzetben, így idegrendszerünk elkezd újra normális üzemmódban működni, és lehetőségünk lesz sokkal objektívebben szemlélni a saját helyzetünket. Próbáljuk meg tudatosan meghatározni magunkban a konfliktus célját. Bocsánatkérésre vágyunk, vagy viselkedésbeli változás a célunk? A legjobb, ha miután alaposan végiggondoltuk, le is írjunk ezeket a szempontokat.
Ez is érdekelheti
Szinte teljes képtelenség megjátszani, hogy nyugodtak vagyunk, miközben belülről majd szétvet az ideg, de próbáljunk meg ilyenkor némileg defenzív pózt felvenni. Kerüljük az összefont karokat és túl heves gesztikulációt. Lehetőleg üljünk szembe a vitapartnerrel, és beszéd közben érintsük meg a kezét, hogy kialakuljon egyfajta kötődés. Rendkívül fontos továbbá, hogy tudjunk hallgatni is, legyünk képesek meghallani a vitapartnerünk érveit, és mutassuk ki, hogy nyitottak vagyunk a másik gondolataira, ezáltal jobban megérthetjük, hogy mi vezetett a nézeteltérés kialakulásához.
Legjobban: