Stabil és kielégítő párkapcsolatot nehezen tudnak kialakítani azok, akik túlságosan a karrierükre koncentrálnak – a legtöbben legalábbis így gondolják.
De feltétlenül be kell-e áldozni a magánéletünket azért, hogy feljebb jussunk a munkahely szamárlétráján, vagy a karrierünkre koncentrálva is boldogok lehetünk a párunk mellett? Az emberi kapcsolatokat vizsgáló, brit Tavistock Institute a Human Relations című folyóirattal karöltve vizsgálta a kérdést.
A kutatásban 285 párt vizsgáltak, rendszeresen követve azok életvitelét, párkapcsolati helyzetét és kedélyállapotukat. Bizonyos párok mindkét tagja rendszeresen túlórázik, és rengeteg szabadidejét szenteli a munkának az előléptetés reményében. A felmérés szerint ezek a párok ugyanakkor a maradék szabadidejükben többet foglalkoznak egymással, így sikerrel kompenzálják a munkára fordított időt. Kimutatták, hogy a karrierorientált emberek egymással szemben táplált igényei is alacsonyabbak – tisztában vannak korlátaikkal, és elfogadják, hogy a munkahely miatt nem tölthetnek egymással annyi időt. Nem sikerült tehát olyan negatív, párkapcsolatot befolyásoló tényezőt azonosítani a kutatás során, amely egyértelműen a munka számlájára írható.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a túlhajszolt életvitelt minden kapcsolat túléli, a túlzásba vitt túlórázásnak ráadásul számos egészségügyi kockázata is lehet. Fennáll a kiégés, illetve a depresszió és más mentális betegség a szívbetegségekre.
Legjobban: