Száz évvel ezelőtt a házasság még alapvetően gazdasági szövetség volt. Ma már ennél sokkal fontosabb az érzelmi oldala, ezért nagyon sok - köztük egymásnak ellentmondó - feladatnak kell a hosszú távú kapcsolatoknak megfelelnie.
Párunktól elvárjuk, hogy stabilitást és biztonságot adjon, legyen kiszámítható támaszunk, a legjobb barátunk és bizalmasunk, de azért izgalmas és titokzatos is, akivel az élet tele van kellemes meglepetésekkel. Értsen meg minket félszavakból, viseljen el minket minden rigolyánkkal és hibánkkal együtt, vagyis szeressen feltétel nélkül, és számára legyünk mindig vonzóak és kívánatosak, miközben szexuális vágyat soha senki ne keltsen benne. Ennyi mindent egyszerre csak a hollywoodi romantikus filmek hősei képesek véghez vinni. A földi halandók elég gyakran kudarcot vallanak.
Csak havonta egyszer
A statisztikák szerint az európai népek közül a franciák kerülnek a legtöbb, tizenhét szexuális partnerrel kapcsolatba az életük során. Az európai átlag tíz, itthon is ez a szám jellemző, amihez még egy kiegészítő adat: a tíz partner közül legalább egyet mindkét nem képviselőinek közel nyolcvan százaléka megcsal.
"Tizenhat éve élünk együtt a férjemmel, szeretem, mindig számíthattam rá, a fiúknak is jó apja, és ennek ellenére most nyakig vagyok egy viszonyban" – árulja el Lilla, egy negyvenes, kétgyerekes anyuka. "Voltak hullámvölgyek a házasságunkban, de már hosszú ideje jól vagyunk, vele akarok élni, ez nem kérdés, de annyira másképp érzem magam a – nehéz kimondanom – szeretőmmel. A férjem halk, türelmes ember, azt szereti, ha becsomagolom a mondandómat, ha nyugodt vagyok. Az a másik férfi viszont éppen az ellenkezője: nagyszájú, robbanékony és tőlem is elvárja, hogy legyek lendületes, élettel teli, és mondjam nyíltan, amit gondolok. Tőlem távol áll az extrém sport, ő pedig szereti a veszélyt: wakeboard-oktató, a barátnőmet mentem el megnézni a pályára, amikor megismertem. Rávett, hogy én is próbáljam ki, mert megfelelő hozzá az izomzatom. Imponált a dicséret, belementem, de először szörnyen féltem a vízen. Végül belejöttem, és a különleges élmény, meg a saját merészségem nagyon feldobott. Amikor elküldte róla a videót, chatelni kezdtünk, egyre bizalmasabb témákról, és amikor újra elmentem a pályára, akkor rendesen összemelegedtünk" – mondta el.
"Csak havonta egyszer találkozom vele, ennyi is sok, tudom, de most még nem tudom elengedni. A vele töltött nap után nehéz hazaérkezni. Mindig úgy intézem, hogy üres legyen a ház, mert időre van szükségem, hogy lecsengjenek bennem az élmények, visszairányítsam a gondolataimat a fiaimra és férjemre, és lecsillapítsam a félelmem: ha kiderül, hol voltam, minden tönkremehet, ami fontos nekem" – mondta el.
Mással más vagyok?
"Sok hűtlenség mögött párkapcsolati konfliktus vagy eltávolodás fedezhető fel, sőt akadnak szép számmal, akik eleve úgy kötik össze az életüket, hogy nem céljuk a teljes elköteleződés. De mikor valaki úgy csalja meg a párját, hogy a házasságával tulajdonképpen elégedett, az valószínűleg összefügg azzal, hogy a jelenlegi kultúránkban az élet minden területén fokozottan igényeljük a változatosságot" – magyarázza Kozma-Vízkeleti Dániel párterapeuta.
Annyiszor halljuk: "Próbáld ki!", "Cseréld le!", "Válassz jobbat!", hogy az újabbra, másra, változatosabbra való törekvés beszűrődik a párkapcsolatunkkal összefüggő elvárásainkba is. Főleg az életünk közepe táján, amikor már hosszabb ideje élünk együtt a társunkkal, és már kiszámíthatóvá váltak a napjaink, a reakcióink, szokásaink, kezd el foglalkoztatni minket a kérdés: vajon milyen lenne az életünk, ha valaki mást választottunk volna? Hol tartanánk egy másik partnerrel? Miben próbálhattuk volna még ki magunkat? Hová fejlődhettünk volna általa? Vele talán mégis lehetséges lenne a tökéletes boldogság?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szerető megjelenése egy kielégítő párkapcsolatban nem is annyira az élettársban való csalódást mutatja, hanem annak a vágyát, hogy megtudjuk: mi magunk milyenné váltunk volna valaki más mellett. Hiszen amikor elköteleződünk, akkor nemcsak egy embert, hanem egy életstílust, egy bejárható perspektívát, egy élettörténetet is választunk. Ezért csábító beleugrani egy alapvetően jó házasságból is egy viszonyba, mert esélyt ad arra, hogy a visszatérés lehetőségét fenntartva kipróbálhatjuk magunkat egy párhuzamos élet valóságában. Sőt! Egy időre még attól a személyiségtől is megszabadulhattunk, akivé mi magunk váltunk a házasságunk alatt, mert megláthatjuk egy másik arcunkat, és rácsodálkozunk hogy nemcsak a szerető különbözik a férjünktől, hanem a szeretőnkkel töltött idő alatt mi is mások vagyunk: bátrabbak, izgalmasabbak, viccesebbek, vagy éppen visszafogottabbak és simulékonyabbak – árulja el a szakember.
A párhuzamosok nem futnak össze
Az ilyen indíttatású afféroknál gyakori, hogy a szeretők nagyon különböző világokból jönnek, a félrelépőnek nem is célja, hogy ő is oda tartozzon, csak a váratlanság, a tiltott gyümölcs az, ami az időleges érdeklődést fenntartja, vagy ha mégis elhagyja a párját az új kapcsolatért, akkor az gyakran rövid időn belül megszakad.
Réka egyetemi kutató, és amikor sok év kihagyás után újra vezetni akart, vett néhány gyakorlati órát. Az eszével tudta, hogy csak a helyzet szokatlan intimitása az, ami erotikus gondolatokat ébreszt benne az oktató iránt: közel ül egy jóképű, jó illatú, biztató hangú férfihoz, Réka pedig élvezte a helyzetet, és nem zavarták a gyakorivá vált véletlen egymáshoz érések. Szokatlan volt, hogy alárendelt szerepben van, hiszen a kocsiban a férfi dirigált, miközben a házasságában mindig azonnal ellenkezett, ha orvos férje a hozzájárulása nélkül akarta átvenni bármiben az irányítást. Érezte, hogy a férfi tényleg vonzódik hozzá, jólesett a flört, elcsábult néhány alkalommal, de amikor már újra magabiztosan fogta a kormányt, gondolkodás nélkül véget vetett a románcnak.
Bevalljam, vagy hallgassak örökre?
Félrelépni kockázatos, mert nagy a lebukás veszélye. És ha nem azért történt, mert elégedetlenek vagyunk a kapcsolatunkkal, hanem mert a személyiségünk megújulására, változatosságra vágytunk, akkor adódik a kérdés: elmondjuk a partnerünknek, vagy inkább ne terheljük a megcsalt társat a kalandunkról való beszámolóval, hiszen így legalább nem okoz neki fájdalmat?
"Erre nincs általános válasz. De jó tudni, hogy óriási erőfeszítéseket igényel egy ilyen élményt örökre eltemetni magunkban. És azt se felejtsük el, hogy a házasfelek – éppúgy, mint a gyerekeink – sokkal többet éreznek és sejtenek, mint hisszük, hiszen a külső kapcsolat élményei miatti felhangoltságunk, vagy az ott keletkező konfliktusokból eredő feszültségek átszűrődnek a házasságba, árulkodóak" – hangsúlyozza a párterapeuta.
Hozzátette: minden titok, ami egy családban lappang, rombol, hiszen a titok hordozóját eltávolítja a többiektől. Ha olyan erős az elszigetelődés, hogy szinte éket ver a családtagok közé, akkor érdemes inkább fellebbenteni a fátylat. "De van egy másik szempont is, amit fel szoktam vetni a hasonló cipőben járó kliensemnek: azért szerencsésebb, ha nem várja meg a lebukást – ami manapság nyitva hagyott laptopok, egymással szinkronizáló naptárak, és a telefon kijelzőjén felvillanó üzenetek formájában szokott megtörténni –, hanem ő maga hozza a hűtlenségét párja tudomására, mert annak megvan az az előnye, hogy ő döntheti el, hogy mikor, milyen formában teszi meg. Így higgadtabb körülmények között indul el a nehéz beszélgetés, jobban kézben tudja tartani a helyzetet.
Ez is érdekelhet
A munkám során jó néhányszor volt már alkalmam arra, hogy egy hűtlenség miatti krízis kirobbanása után segítsek a párnak, hogy felfejtsék, vajon mit üzen a félrelépés a kapcsolatuknak. Természetes, hogy a megcsalt fél kezdetben dühöt, haragot, megbántottságot érez. De ha ebből ki tud jönni, és el tudja fogadni, hogy lehetséges pozitívumokat is kinyerni a történtekből, ha megérti, hogy mi volt az, amit a párja keresett, akkor a hűtlen fél is képes felbátorodni abban, hogy a vágyait, igényeit ossza meg a partnerével. Mert ha egy önmaga számára is ismeretlen énjére lelt rá a titkos kapcsolatban, nem törvényszerű, hogy azt lezárva az újonnan felfedezett személyiségjegyeit is el kell veszítenie. Hiszen az az izgalmas, felszabadult ember, amilyen a szeretőjével volt, nem valaki más, hanem ő maga" – magyarázta.
