Abban a hitben éltem, hogy mindent tudok a férjemről. Azt is, hogy azért jár be egyre korábban az irodába, mert nehéz helyzetben van a vállalkozásunk. Nem volt okom kételkedni, hiszen nem veszekedtünk, a szex is működött. Aztán egy nap, miután korán elment, esni kezdett a hó. Kimentünk szánkózni, elhúztam a gyerekeket az irodáig, és be akartam kopogni az utcai ablakon, hogy kihívjam az apjukat egy kicsit hógolyózni. De amint benéztem az üvegen át, megállt a kezem. Egy nő volt vele, félreérthetetlen helyzetben, szólt valami zene - észre se vettek.
Hiába terveztem, este nem tudtam eltitkolni, hogy mit láttam. Bevallotta, hogy hónapok óta tart a viszony, szerelmes. Kiabáltunk, bedobálta egy táskába a ruháit és elköltözött. De a munkából ezután is hozzánk jött. Játszott a kicsikkel, megfürdette őket, és miközben én az esti mesét olvastam, ő halkan becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Éjjelente csak bámultam a sötétbe, gyötrődtem, mikor mit kellett volna tennem. Ha behunytam a szemem, őket láttam az ágyban. Gyűlöltem mindkettőjüket.
Nemrég elém állt: velünk akar élni, hazaköltözik. Ha a hóesés előtt kérdezi tőlem bárki, azt mondom, a megcsalást soha nem bocsátanám meg. De ha a gyerekekre nézek, elbizonytalanodom. El lehet felejteni, hogy ezt tette velem?
Átvészelni vagy átváltozni?
A kutatásokból tudjuk, a kapcsolatok túlnyomó részében előfordul, hogy az egyik vagy mindkét fél viszonyba bonyolódik. Sokan értik meg a "soha ne mond, hogy soha" igazságát, amikor a megcsalt feleség vagy férj szerepébe kerülve az addig megbocsáthatatlannak gondolt bűnt kell házasságuk megmentése érdekében elfogadniuk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Nem mindegy azonban, hogy milyen módon lépünk túl a válságon" - mondja Buza Ildikó krízistanácsadó szakpszichológus. "Mindannyian hallunk házasságokról, melyek átvészelték a megcsalás traumáját, de ez kevés. Ha elmarad a valódi változás, a házasság börtönné válik: a sérelmek bebetonozódnak, a sebek felszakadhatnak, a berögzült szokások tartják fenn a működés látszatát. A felek bebábozódnak vélt vagy valós magasrendű elveikbe (mint például: a gyerekek érdekében együtt kell maradnunk), vagy a bizonytalanságtól, az anyagi kockázattól, az ismeretlentől való félelmük gátolja meg a változtatást. És így nemcsak a boldogabb életet tagadják meg maguktól, hanem megágyazhatnak egy újabb megcsalásnak is."
"Ha a pár eljut addig a felismerésig, hogy professzionális segítséghez fordul, akkor a próba-szerencse kísérletezést fel tudja váltani a megoldásközpontú közös építkezés. Egy szakember segítségével felszínre kerülnek a rejtett szándékok, kielégületlen vágyak és szükségletek, konkrétan megfogalmazódnak a remények, kiaknázódnak a felekben szunnyadó erőforrások, melyekre építve megfogalmazódnak a közös célok is. A hangsúly az együttes felelősségvállalásra, a közös erőfeszítésre, a változtatás iránti elköteleződésre kerül" - hívja fel a figyelmet a szakember.
Vagy ő, vagy én
A titok kiderülése után a legalapvetőbb kérdés: tart-e még a viszony. És ha igen, akkor minél hamarabb választania kell a hűtlennek, hiszen egy harmadik árnyékában nem lehet elkezdeni közös jövőt építeni.
Lebukáskor gyakran védekeznek azzal a félrelépők, hogy semmit nem jelentett a harmadik, ezt azonban nem szabad elhinni. Még az egyéjszakás kaland is a párkapcsolat működésének félrecsúszásáról üzen. A hosszú afférok azonban biztosan eltávolítják a feleket egymástól, mert egy viszony sok csapdát rejt: a két kapcsolat közötti állandó lavírozás egy idő után mindent és mindenkit kikezd.
"A viszony gyakran annak a következménye, hogy belesüppedve érezzük magunkat a hétköznapok rutinjába, kapcsolatunk robotpilóta módban üzemel, önmagunk igényeiről teljesen lemondtunk, ezért arra vágyunk, hogy visszakapjuk régi énünket, s a megcsalás valódi indítéka a -megvan-e még« (például vonzó vagyok-e még) kérdésre várt válasz keresése" - állítja Buza Ildikó. "Ilyenkor a megcsalás katasztrófája olyan, mint a reggeli óracsörgés: cselekvésre késztet, s ráébresztheti a párokat arra, hogy mi is az igazán fontos számukra."
Vágy és vezeklés
Megbocsátani és bűnbocsánatot nyerni lassú folyamat, de a félrelépés jóvátétele nem jelenti azt, hogy az egykori hűtlennek már örökké mindent el kell tűrni. A gyógyítás-gyógyulás legfontosabb feltétele, hogy az érintett fájdalmát, megbántottságát elismerjék és megértsék. A téma előhozatala többször megismétlődhet, a sértett kérdésekkel ostromolja a párját, sőt megjegyzésekkel is illeti, s ezt a másik félnek végig kell hallgatnia.
Gyakran előfordul, hogy a megcsalt fél mindent tudni akar a harmadikról és a viszonyról. Muszáj azonban határt szabni a kíváncsiságnak, mert a teljes lelki sztriptíz, az intimitás titkainak kibeszélése inkább súlyosbítja a sérüléseket, hisz a megcsalt lelki szemei előtt futó fájdalmas érzéseket generáló mozit csak még felkavaróbbá teszi.
"Nagyon nehéz önmagunkkal szembesítve, megméretve lenni, de a félrelépő azt tartsa mindig a fejében, hogy a figyelme a párja gyógyszere. A leghatásosabb gyógyír, ha kimutatja együttérzését, ha kimondja, hogy sajnálja, és őszinte megértést tanúsít. Felfogható úgy is, hogy párja könnyei, zaklatottsága, haragja az ő vezeklése, ez a fizetsége hűtlenségéért. Mindenkinél más az időigény, amely alatt képes újra hinni a másikban, a kapcsolatban, a közös jövőben. Ezért tilos saját rossz érzésünk miatt egy -rövidített verziót« ajánlani, nem lehet kifogás, hogy ezt már annyiszor megbeszéltük" - hangsúlyozza Buza Ildikó.
"A kételkedést, az igazmondás megkérdőjelezését az szünteti meg leginkább, ha a korábbi hűtlen tartja a szavát: akkor jön, amikorra ígérte, ott és azokkal volt, amit állított. Minden titkunk őrzője a mobiltelefon, erősíti a bizalmat, ha a partnerek nem dugdossák egymás elől, hanem nyugodtan elöl hagyják, s nem bújják folyamatosan, mert minden belemerülés gyanút kelt, s téves következtetéseket indíthat el" - hívja fel a figyelmet a szakpszichológus.
Olyanok legyünk, mint régen?
Fontos, hogy bűnbakkeresés és a múltban vájkálás helyett a megoldások keresésére fókuszáljon a pár: beszéljék meg, hogy merre tartanak, mivé akarnak válni együtt, s ehhez milyen lépések vezetnek el. Mit kell változtatniuk, másképp csinálni, és miből fogják észrevenni, hogy sikerült a változtatás.
"Valódi változás megértés hiányában nem tud bekövetkezni, de próbáljuk meg visszafelé is megközelíteni a dolgot. Amint a párunk nekünk tetsző, új hozzáállást mutat, számunkra vonzó módon cselekszik, mi is másképp reagáljunk rá. Sokszor a legapróbb gesztus indít be hegyet megmozgató változásokat, melyek hatnak a felfogásunkra, az öntudatunkra, és egy pozitív színezetű körforgás indul be, kölcsönösen jobbak leszünk egymáshoz" - hangsúlyozza Buza Ildikó.
Ha a pár felismeri, hogy milyen csapdákba estek bele, és minden sérülés ellenére képesek újra egymást választani, akkor minőségileg magasabb szinten folytathatják az együttélést. Sokan azt várják a terápiától, hogy legyen úgy, mint a viszony előtt. Ezt felejtsük el! Semmi nem lesz már olyan, mint régen. Ők már nem ugyanaz a pár.
Ez is érdekelhet
