Rengeteg nő dilemmázik, hogy mely értékek domináljanak, amikor leteszik a voksot egy férfi mellett. A sok sms, csetbeszélgetés, üzenetváltás, telefonhívás mit sem ér, ha a találkozón egyetlen perc alatt összedől a kép, amelyet a nő kialakított, dédelgetett magában. A nők ugyanis szó szerint dédelgetnek egy álomkaraktert, majd sokan ugyanabba a hibába esnek: nem valós embert szeretnek meg, hanem egy elváráshalmazt, melyet saját maguk kreáltak.
A párválasztás nagyon összetett
Régen a családok házasították össze a fiatalokat, és gyakorlatilag a vagyont adták össze a vagyonnal - az érzelmek csekély szerepet játszottak. Nagy szerencse volt, ha az összeboronált fiatal pár végül mégis egymásra talált és boldogan élt. Manapság az érzelmeké a főszerep - vagy talán mégsem? Számos körülmény befolyásol bennünket a döntésben. Közös hobbi, megfelelő anyagiak, korábbi tapasztalataink, testi adottságok, képzettség, intelligencia és még sorolhatnánk. Hogyan tudunk okosan megbirkózni ezekkel, és hogyan tudunk elfogadhatóan felelni a családtól és a környezetünktől érkező elvárásokra?
Ha nincs párunk, akkor ott lebeg a nagy kérdés: vajon miért nincs?
Ha van párod, akkor vajon milyen ez a pár? Elfogadja a család, a barátok? Hogyan jut idő a barátokra, hobbikra, munkahelyi pluszfeladatokra, kiküldetésekre, továbbképzésekre? Ha nincs párunk, akkor pedig ott lebeg a nagy kérdés: vajon miért nincs? "Olyanok" vagyunk, akit nem választ senki a párjául? Hogyan lesz így gyermekünk? Miért ismétlődnek hasonló típusú, nem működő kapcsolataink?
A párválasztásnak két fő meghatározó szempontja vehető ki a statisztikákból. Az egyik a végzettség, a másik a kor. A felek általában olyan párt választanak, akinek a végzettsége a sajátjukétól csak kis mértékben tér el. Kor tekintetében a végzettségénél gyengébb összefüggés fedezhető fel. A harminc év alatti nők egyértelműen idősebb partnert választanak, majd harminc-negyven év között csökkenni kezd az elvárt kor, a negyven év felettiek pedig már inkább saját korcsoportjukkal élnek együtt. A statisztikák azonban sokszor nem mutatják az érzékeny valóságot: az érzelmek világát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Segítőink vagy ellenségeink az elvárások
Sokféle, többségében szorongató érzés kapcsolódhat tehát a párválasztáshoz. Az elvárásokhoz visszakanyarodva Zsédel Krisztina pszichológus azt tanácsolja, ne feledjük, hogy az elvárásoknak, legalábbis, ha egészséges szintűek, pozitív szerepük is lehet: segítenek orientálódni, vagyis eligazodni a hétköznapokban. Bizonyos mértékig még szükségesek is - főleg gyermekkorban. Ezek nélkül nehezen sikerülne a családi szocializáció, az értékrend elsajátítása - a kritériumok pedig, hogy milyen legyen a tökéletes partner, többnyire családi történeteken, hosszú idők alatt kialakult értékrenden alapulnak. Ennek tudatában oda kell figyelnünk, hogy mennyire tudunk ezekkel azonosulni - mondja Zsédel Krisztina, majd hozzáteszi: tudnunk kell, hogy akarunk-e egyáltalán úgy élni felnőttként, mint a környezetünk, hogy át lehet-e írni a családi mintákat, és hogy meg tudjuk-e fogalmazni, mit akarunk, vagy csak azt tudjuk, hogy mit nem? Egyáltalán: harmóniában élünk-e önmagunkkal?
"Nem ritka a pszichológiai praxisban, hogy úgy keres fel egy kliens: a sokadik hasonló, nem működő kapcsolatán van túl. Mit tegyen? Sokszor nem is tudják megfogalmazni saját szükségleteiket, pedig ez elengedhetetlen lenne" - mondja a pszichológus.
Hogy nézzen ki a másik? Fontos a külseje ? Mit várok magamtól? Jó vagyok így, ahogy vagyok? Ha van egy kis túlsúlyom, akkor vége a világnak, vagy így is szerethető vagyok?
A válasz a sok feltett kérdésre: az önismeret
A nő, ha okosan akar párt választani, akkor elsősorban önmagával: tulajdonságaival, reakcióival, igényeivel, szükségleteivel lesz tisztában.
Az önismeret a pszichológiában nem egyszerűen az elvárásaink tisztázását jelenti, hanem valami sokkal többet: mély találkozást önmagunkkal. Ez fáradságos munka, de megéri: a pszichológus segítségével megértjük érzéseink, automatikusan ismételt cselekedeteink forrását. Egy független és hiteles személy visszajelzései alapján megtanuljuk, hogyan hatunk a körülöttünk élőkre. "Előfordulhat ugyanis, hogy észre sem vesszük egy-egy automatikus mondatunkat, viselkedésünket, mely aztán egész lavinát indíthat el a környezetünkben. Párválasztás előtt elsősorban önmagunkkal kell tehát rendben lennünk" - tanácsolja Zsédel Krisztina.
A pszichológus segít végiggondolni, mennyire vagyunk képesek az egészséges kötődésre. Mi az oka, ha félünk az intimitástól? Miért fagyunk le egy ígéretes találkozásnál? Egy jó kapcsolatban a bizalmas beszélgetések nagyon fontosak. De meg merünk-e bízni a másikban, vagy párunk sms-listáját legszívesebben a hűtőajtóra tűzve látnánk? Meg merjük-e mutatni párunknak a félelmeinket és a gyengeségeinket? Ha nem, mi ennek a gátja? Képesek vagyunk-e elköteleződni, vagy problémáink vannak ezzel? Tudjuk-e az életünket vezetni, képesek vagyunk-e realizálni a bennünk lévő lehetőségeket, vagy esetleg folyamatosan a képességeink alatti munkát végzünk? Tudunk-e fejlődni, megvan-e a kellő önbecsülésünk ahhoz, hogy boldoguljunk az életben? Hogyan gondolkodunk a leendő családunkkal járó felelősségvállalásról?
Az önismeret az egyetlen út
A közeli barátok is sokat segíthetnek az önismereti munkában, bár a professzionális segítséget valószínűleg nem tudja pótolni egy baráti kapcsolat. "Azt mondhatnánk, az a jó, ha mindkettőben van részünk: van egy jó pszichológusunk, és közeli barátaink is vannak" - tanácsolja a pszichológus.
Ha önmagunkkal nagyjából rendben vagyunk, akkor jöhet az ismerkedés. Pszichológusunk szerint ez egyáltalán nem könnyű. Hiába van ott az internet, az álnevek, álprofilok mögött bárki rejtőzhet. Nem árt tehát óvatosnak lennünk. Az internetes párkeresésnél pedig lehetőleg ne essünk szerelembe néhány levél alapján, ha a másikat még nem is láttuk! Inkább találkozzunk vele minél hamarabb. Nézzünk a szemébe, érezzük meg az illatát, hagyatkozzunk az intuíciónkra. Sok minden ki fog derülni. És persze ma sem kötelező az online ismerkedés: vásárláskor, sportoláskor, kávézáskor, tömegközlekedéskor is belefuthatunk a nagy ő-be.
"Az aktivitást szoktuk javasolni. Menni kell, programokat szervezni, társaságot keresni. Sok online közösség szervez közösségi programokat. Elmehetünk kirándulni, táncolni , nyelvi klubokba, kiállításokra másokkal együtt. Lépjünk ki a komfortzónánkból! Csatlakozzunk azokhoz a barátainkhoz, akik sokkal jövős-menősebbek, mint mi. Hogy valaki mennyire nyitott, alapvetően a karakterétől függ, de tudatosan is befolyásolni tudjuk ezt a tulajdonságunkat."
Az okos párválasztásnál ezt a sok kérdést mind érdemes végiggondolni, de ne adjuk fel, és ha úgy érezzük, elakadtunk, ne szégyelljünk segítséget kérni! Sokat jelent a megértő figyelem és a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, és nem lehetetlen a helyzetünk.
Legjobban: