Egész válogatás készült a leköszönő Barack Obama olyan pillanatairól, amikor a nyilvánosság előtt elérzékenyült és könnyeit törölgette. El tudnak képzelni hasonló jeleneteket egy múlt századi politikusról? Valószínű, hogy nem, és még valószínűbb, hogy nem is történtek ilyenek, hiszen néhány évtizeddel ezelőttig a férfias imidzs elválaszthatatlan része volt a keménység, sebezhető csak egy nyámnyila férfi lehetett. És mit vált ki a mai nőkből a megrendítő pillanatban összeszorult torka miatt egy időre elnémuló, nagyokat nyelő államférfi: tapsvihart, és elismerést, hogy férfiként is megengedi magának, hogy kimutassa az érzéseit.
De nem csak a modern férfi vonzerejének elemei változnak napjainkban, átalakulnak a férfiak szerepei is. Míg a mai nagypapák nemzedéke számára még egyértelmű volt, hogy van egyfajta hierarchikus viszony a családban, és ezen belül a férfi a családfő, azaz az irányító szerepet tölti be, a mai magyar családok egy harmadában már nincs ilyen pozíció, a pár közösen hozza meg a döntéseket. Egyre általánosabb az is, hogy a nő a gyerekek megszületése után nem kell, hogy háttérbe szorítsa szakmai előrejutását, mivel férje segítségével - aki átvállalja a tradicionálisan női feladatok egy részét - családban és munkahelyen is helyt tud állni. Ezáltal az apák szerepe egy szintre került az anyákéval.
Egy igazi 21. századi apa már nem csak a megélhetési költségek előteremtését tekinti feladatának, hanem az anyával együtt készül a szülésre, a gyerekkel való kapcsolata pedig nem merül ki a hétvégi fociban, hanem pelenkáz, hajat fon, vigasztal és kikérdez, érzelmileg is bevonódva részese a gyereke életének: éppolyan törődő, empatikus hozzáállással, mint egy anya - és mint az apák által írt blogokból kiderül, éppoly kevéssé megúszva a szorongásokat.
Összekuszálódott igények
A nemi szerepek összemosódása azonban új konfliktusokat hoz, és elbizonytalanítja mindkét nemet. Hiszen míg a nők örülnek annak, hogy párjuk kiveszi a részét a háztartásból és rá lehet bízni a gyereket, gyakori, hogy más szituációkban ők maguk kérik számon a férfin azt, hogy nem felel meg a férfiasság tradicionális sztereotípiáinak: nem húzta össze eléggé a szemöldökét, amikor beléjük kötöttek egy szórakozóhelyen, nem volt elég határozott a félmunkát végző mesteremberrel, és nem szidta le elég keményen a gyereket, holott az egy apa feladata. Vagy nem?
"Ma már a férfiak is küzdenek azzal, amit a nők évtizedek óta tapasztalnak, hogy ellentétes elvárásoknak kell megfelelniük" - mondja Kozma-Vízkeleti Dániel párterapeuta. Majd folytatja: a férfi legyen megengedő, empatikus, feltétel nélkül elfogadó apa, párkapcsolata alapuljon az egyenlőségen és megértésen, de a munkájában már célratörő érdekérvényesítőkként lépjen fel, és vegye vissza magára a védelmező és kérlelhetetlen domináns hím szerepét a külvilág "támadásaival" szemben. Több hozzám járó pár mesélt arról a helyzetről például, hogy mivel a családjukban a magas beosztásban lévő nő ér haza később a munkából, az apa van többet a gyerekekkel. Vele játszanak, tanulnak, ő ad vacsorát, az anyának azonban nehéz átélnie, hogy a gyerekek már az ő jelenlétében is inkább az apjukhoz húznak: tőle kérnek segítséget, hozzá bújnak, neki adnak igazat a vitákban. És amit még inkább nehéz a nőnek, hogy emiatt nadrágszerepet kap a gyereknevelésben: neki a szabályok betartatása, a feladatok elvégzésének számonkérése marad, holott ő ezt az apától várná, hiszen ez hagyományosan férfi feladat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Napjainkban az anyák is átélik azt, ami korábban az apák élménye volt, hogy a gyerekkel való kapcsolatuk kevésbé tud elmélyülni a gondoskodást biztosító szülőtárséval összehasonlítva. És mit tud az ilyen szemrehányások után tenni az apa? Széttárja a kezét, és emlékezteti párját arra, hogy közösen döntöttek úgy, hogy a hagyományos anyai feladatokat ő veszi át, így a nőre csak az apai feladatok maradhatnak.
Szerepek vetésforgóban
A szakember szerint a szerepösszecsúszás miatt a hasonló helyzetek elkerülhetetlenek, és a megoldás rájuk az lehet, ha nincsenek kőbe vésett szabályok, hanem a pár képes időről-időre egymás között cserélgetni a feladatokat és szerepeket: nem csak az anya lehet a gondoskodó fél és az apa a határozott szülő vagy fordítva, hanem az élethelyzettől, munkamennyiségtől, fáradtságtól függően ezek időszakosan változhatnak. Ahhoz azonban, hogy ez a rugalmas szereposztás valóban működhessen, jó néhány feltétel teljesülése szükséges.
"Az első, hogy kölcsönösen tartsa egymást képesnek a tradíciók szerint a másik nemhez kötődő feladatok ellátására is. A hagyományos szereposztás ugyanis azon alapul" - mutat rá Kozma-Vízkeleti Dániel -, hogy a másikat alkalmatlannak tartjuk bizonyos munkákra: a szerepcserélgetéshez azonban a férfinek el kell hinnie, hogy a felesége például be tud parkolni emelkedőn hátrafelé és össze tudja szerelni az új bútort, a nőnek pedig bíznia kell abban, hogy a párja képes színek szerint szétválogatni a ruhákat a mosáshoz, és az apával töltött második nap végére sem fog éhen halni a baba.
Ha bízunk a másikban, és merjük adni-venni a feladatokat, akkor az a leegyszerűsítő, a másik nem feladatait súlytalanná tévő vélekedés is eltűnik, hogy a férfi-lét sokkal egyszerűbb, mint a női és fordítva, hiszen mindkét fél felhúzza olykor a másik cipőjét, és szembesül a nehézségeivel. Amikor a férfiak átveszik a nők feladatait, akkor átérzik, hogy a gyereknevelés nem annyi, hogy délelőtt kimegyek a játszótérre, délután meg úgyis alszik a gyerek, és a nők sem gondolnak már irigykedve a férfiakra, hogy csak annyi az életük, hogy napközben dolgozgatnak, majd este felrakják a lábukat a nappaliban és nézik a meccset.
Érték: bárki csinálja
A nemektől független feladatvállalásnak másik feltétele Kozma-Vízkeleti Dániel szerint, a folyamatos egyeztetés arról, hogy kinek éppen melyik feladat fekszik jobban, illetve, hogy egymás erőfeszítéseit kölcsönösen a család működtetéséhez való hozzájárulásként ismerjük el, és értékként tekintünk rá.
"Megkeresni a ruha árát, vagy kimosni, amikor piszkos, ugyanolyan érték, elkészíteni a szendvicset, vagy helyt állni a munkahelyen ugyanolyan fontos - akár férfi, akár nő csinálja meg" - hangsúlyozza. És ugyanígy érték a rossz zsaru szerepének időleges felvállalása is a gyereknevelésben, és egyik félnek sem könnyű ezt megtennie. Ha nem rászólok a páromra, amikor szerintem túl szigorú, hanem jóhiszeműen megértem, hogy most ezt a feladatot ő vállalta fel, ez az ő hozzájárulása, és még azt is tudom mondani: köszönöm, hogy segítettél a gyereket korlátozni, jó, hogy most tiéd ez a feladat, mert így én tudok vele megengedő lenni, az valóban harmonikussá tudja tenni a család működését. És ha a nő a határozottabb, akkor miért ne választhatnák azt, hogy az ő vitázik a félmunkát végző festővel, ha előtte egyeztettek erről a párjával. Így már nem lehet felhánytorgatni, hogy a férfi nem elég harcias, vagy a nő túlságosan amazon természetű, hiszen megegyezés eredménye volt, hogy most ő lép a "harcmezőn" előtérbe.
Ketten kellünk hozzá
"A párok persze általában azzal is tisztában vannak, hogy a kapcsolati szereposztást egyvalaki nem tudja leosztani, mindketten szükségesek hozzá, és a résen kell lenni, mert önerősítő folyamat" - árulja el a párterapeuta. - Hiszen ha mindig az egyikük veszi kézbe a rázós szituációkat, ahhoz akár férfi, akár nő, a másik kimondott vagy kimondatlan hozzájárulása is kell, és óhatatlanul gyengébbnek fog tűnni, hiszen engedi, hogy kivegyék a kezéből az irányítást.
Vagy hogy egy másik példát vegyünk: ha férfiként szívesen vagyok a konyhában, és a feleségem nem annyira szereti ezt a fajta munkát, akkor neki ajándék a helyzet, hiszen helyette csinálhat mást, ami szintén értéket jelent a családnak, és legalább nagyobb kedvvel teszi. Ha azonban már ki is sajátítom ezt a területét a lakásnak - amire régen a nők voltak hajlamosak -, akkor ugyanúgy egyedül maradok az ottani feladatokkal, mint az egykori háziasszonyok, és egy állandóan mosogató férfi valóban kevésbé szexi. De ha a szerep rendszeres, viszont nem állandó a repertoáromon, akkor nem nőiesít el visszavonhatatlanul, ugyanakkor a nőnek is lehetőséget ad másfajta kibontakozásra.
A női és férfi identitás jelenlegi újraértelmező időszakában megtapasztaljuk azt is, hogy felerősödnek az indulatok a nemi szerepek mibenlétével kapcsolatban: mert akik a hagyományos felállásban találták meg a maguk érvényesülését, heves érzelmekkel bírálják azokat, akik teljesen át szeretnék írni ezeket, miközben újító szándékúak is indulatosan reagálnak a hagyományőrzőkre.
Általában két-három emberöltő szükséges a nemi szerepek újragondolásához, az új konszenzus tehát majd csak az unokáink idejére fog kialakulni, nekik fognak új, stabil minták rendelkezésre állni arról, hogy hogyan viselkedik a mi kultúránkban egy férfi, és hogyan a nő. Arról persze még fogalmunk sincs, hogy ez az új minta milyen lesz. Azt azonban látom a klienseimnél, hogy akik mernek a valós igényeiknek, nem pedig a külső elvárásoknak megfelelően élni, azoknak ez az átmeneti időszak nagyfokú kreativitást tesz lehetővé. Kapaszkodók nélkül olykor előfordul, hogy téves irányba indulnak, de amíg a konfliktusok megoldásának a kiindulási pontjaként megmarad az egyeztetés igénye, és tudják egymás jóhiszeműen nézni, addig mindkét nem meg tudja találni az egyensúlyt ebben az átmenti időben.
Ez is érdekelhet
A cikk a Nők Lapja Egészség augusztus-szeptemberi számában jelent meg.
