A Hatalmas kis hazugságok című filmsorozatban a Nicole Kidman által alakított Celest sikeres és gazdag ügyvédnő csodás férjjel, okos ikerfiúkkal. Mindez azonban csak látszat: tengerparti házuk zárt ajtaja mögött megnyerő modorú férje rendszeresen veri és megerőszakolja a nőt. Celest a testén szaporodó kék foltok, a fojtogatások, a megalázónak érzett együttlétek és halálfélelme ellenére sem ismeri be magának, pláne a környezetének, hogy bántalmazzák: "Nem vagyok áldozat, hiszen én is megütöm" - mondja a terapeutájának. "A feszültség, a verekedés csupán a mi sajátos kis előjátékunk a szexhez. Egyébként nagyon szeret engem, és annyi nehézséget küzdöttünk már le együtt. Tudom, hogy meg fog változni."
Szex és pofonok
"Leonore Walker pszichológus alkotta meg a bántalmazó kapcsolatok dinamikájáról szóló elméletét, az erőszak ciklusát, amely megmagyarázza, hogy miért reménykednek a bántalmazott feleségek társuk megjavulásában" - mondja Horváth Éva, a Nane Egyesület, azaz a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen pszichológusa. "Walker szerint az ilyen kapcsolatokban három szakasz ismétlődik. Az elsőben a feszültség felgyülemlése jellemző, gyakoriak és egyre erőteljesebbek a súrlódások: a bántalmazó mindenbe beleköt, szidalmazza az áldozatot, aki próbál megfelelni az elvárásoknak, de hiába, a feszültség csak fokozódik, majd - mintegy ennek kioldására - megtörténik a szóbeli vagy testi bántalmazás. Ez nem feltétlenül pofonokat jelent, gyakran inkább durva meglökést, a kar vagy az ujj kicsavarását, a haj rángatását. Az agresszió olykor nem is az áldozatra, hanem a tárgyi környezetre irányul: a bántalmazó széket vág a földhöz, lerántja a megterített asztalról a terítőt, betöri az ajtóüveget, összetöri a bútorokat, üti a falat az áldozat feje mellett. Ez a mímelt testi erőszak is nagyon félelemkeltő, hiszen azt üzeni vele az agresszor, hogy ezt veled is megtehetném" - hangsúlyozza a szakértő.
"Az erőszakkitörés után az elkövető látszólag mély megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen fogadkozik, hogy soha többet nem tesz ilyet, ajándékot hoz. Ezt az időszakot nevezik «mézesheteknek«, és ekkor a bántalmazó csábítási repertoárjába az odaadó, érzéki szeretőként való viselkedés is beletartozik. Ez a kikényszerített békülés teremti meg az áldozatban újra és újra a pozitív változás elindulásának reményét és töri meg a lelki ellenállását a bántalmazó felé, illetve gyengíti meg az eltökéltségét, hogy elhagyja őt. Az átmeneti béke után azonban újra egyre több feszültség jelenik meg a kapcsolatban, és újra erőszakra kerül sor, jellemzően egyre súlyosabbra, ahogy a szakaszok is egyre rövidülnek. Míg a kapcsolat elején hónapokig tart a nyugalom és csak szavakkal ver a bántalmazó, később már akár naponta sor kerülhet tettlegességre. Ez az eszkaláció szokott odáig elvezetni, hogy a nőt olyan súlyosan bántalmazzák, hogy belehal a sérüléseibe."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Figyelmeztető jelek
A bántalmazók működését nem ismerők gyakran teszik fel értetlenkedve a kérdést, hogy miért alakított ki egyáltalán a nő kapcsolatot egy ilyen emberrel. Ez persze nem jó kérdés, mert az áldozat hibáztatását jelenti, de Horváth Éva szerint szinte észrevétlenül is bele lehet csúszni egy ilyen kapcsolatba, mert az első jelek könnyen félreértelmezhetőek.
"A kapcsolatnak már az elején nagyon hamar megjelenik az állandó féltékenykedés. A közvélekedéssel megegyezően ezt sokan a szerelem jelének, pozitív megnyilvánulásnak gondolják, holott valójában már ez is kontrollálásra törekvés, a birtoklási igény kifejeződése. A másik figyelmeztető jel a férfi nagyon korai elköteleződése: csak néhány napja ismerik egymást, de már házasságról beszél és megkéri a nő kezét. Ezek a megnyilvánulások egy magányos, romantikára vágyó, akár gyerekkora óta kevés figyelemben, szeretetben részesült nőnek jó érzéseket okozhatnak" - magyarázza Horváth Éva. A féltékenykedés azonban gyorsan átalakulhat egyre erősebb korlátozássá, lelki, testi, szexuális vagy gazdasági erőszakká.
"Az a máig jellemző közfelfogás is gyengíti a nőben a felismerés esélyét arra, hogy a férfi viselkedése nincs rendjén, miszerint egy nő legfőbb célja jó feleséggé és jó anyává válni, összetartani a családot" - mondja a szakember. "Elvárás, hogy a nő kedves és alkalmazkodó legyen, miközben a férfi határozott, érvényesíti az akaratát, tekintélyt szerez magának - tulajdonképpen ennek eltúlzott változata a bántalmazó viselkedés. És a bántalmazott nők éppen ezen tévhitek miatt tapasztalják gyakran, hogy ha segítséget kérnek a környezetüktől, akkor nem veszik őket komolyan. Sőt még őket hibáztatják , hogy nem felelnek meg az elvárásoknak, így az ő hitük is egyre csökken abban, hogy el kellene hagyniuk a bántalmazót, tehát inkább már csak a férfi megváltozásában reménykedhetnek."
Az egyenlőség fárasztóbb
Pedig egy olyan párkapcsolatban, ahol a fizikai erőszak rendszeresen és egyre erőteljesebben van jelen, a szakemberek szerint nincs esély a javulásra.
"Esély ugyanis akkor lenne, ha a bántalmazó elköteleződne amellett, hogy nem bántja többé a társát, hiszen ez csakis az ő döntésén múlik. De ez nem szokott megtörténni. Egyrészt, mert a bántalmazó éppen ellenkezőleg működik, mint egy átlagember, aki ha azt a visszajelzést kapja viselkedésére, hogy bántó volt, akkor ez rossz érzéseket okoz neki, emiatt a jövőben igyekszik kerülni. A bántalmazó ellenben éppen azért jegyzi meg áldozata érzékeny pontjait, hogy legközelebb újra fájdalmat tudjon okozni neki. A másik ok, hogy a bántalmazó ezért érzi magát felhatalmazva a partnere testi integritásának megsértésére, mert sokkal többre tartja magát nála, és emiatt akkora hatalmat érez felette, hogy úgy gondolja, neki még az ütlegelésekhez is joga van.
Ebből a pozícióból tapasztalataink szerint igen kevés az esély arra, hogy a bántalmazó átálljon egy egyenlőségen alapuló kapcsolatra. Hiszen egyszerűbb megfélemlítéssel rávenni valakit, hogy mindenben alkalmazkodjon az igényeihez, mint neki magának is figyelembe venni a másik kéréseit. Egyszerű példával élve: ha a veréssel eléri, hogy mindig tiszta a lakás, akkor nem fogja azt a fajta együttélést választani, amikor ő is takarítani kényszerül. És ha emiatt el is veszíti a partnerét, akkor a következő kapcsolatában is hatalma kiépítésére és nem az egyenlőségre fog törekedni, mert az sokkal kevesebb energiabefektetést igényel."
Ez is érdekelhet
A cikk forrása: Nők Lapja Egészség 2017. novemberi lapszám.
