Nincs párkapcsolat konfliktus nélkül, még a legösszeillőbb emberek is egymásnak feszülnek időnként. Sokszor csak olyan apróságokon megy a vita, hogy miért nincs elmosogatva, vagy ki vigye le a szemetet, de előfordul, hogy komolyabb téma, például megcsalás, pénzhiány okoz problémát. Veszekedés közben az ember könnyen elveszti a fejét, és olyan dolgokat mond, amiket később megbán, mert tudja: súlyos sebet ejtett vele a párján, az esetek nagy részében igazságtalanul, fölöslegesen. Amit ugyanis egyszer kimondtunk, azt nem tehetjük semmissé, még akkor sem, ha bocsánatot kérünk. A bizalom ilyenkor kétségnek adja át a helyét, és minél többször történik hasonló, annál mélyebb lesz a két ember közötti szakadék, míg végül már csak a szakítás segíthet.
Nem kötelező azonban, hogy idáig fajuljanak a dolgok! Ehhez viszont az kell, hogy veszekedés közben is tudjunk uralkodni magunkon, és pusztán dühből vagy kétségbeesésből ne vágjunk a másik fejéhez bizonyos dolgokat. Leslie Becker-Phelps pszichológus a webMD-re írt cikket a témában, amelyben összegyűjtötte, melyik az 5 leginkább kerülendő mondat.
Fenyegetőzés helyett beszéljünk az érzéseinkről
Mint azt a szakember hangsúlyozta, ne mondjuk a vita hevében a párunknak, hogy "Válni akarok!". A legtöbben ezt az egyébként nagyon súlyos mondatot csak fenyegetésként használják, meg akarják félemlíteni a másikat, de igazából annyit érnek el vele, hogy aláássák a kedvesükkel való kapcsolatot. Szerencsésebb megoldás, ha inkább az érzéseinkről, a bennünk lévő dühről, csalódottságról, kétségbeesésről beszélünk, így megadjuk a másiknak a lehetőséget, hogy segíthessen. Akkor sem érdemes egyébként ordítozás közben közölni a válásra irányuló szándékunkat, ha komolyan gondoljuk - nyugodt körülmények között, felelősségteljes, egymásra odafigyelő felnőttekként kell beszélni róla, tanácsolja a szakember.
"Utállak!" - szintén egy olyan mondat, amit kerülni kell, amikor összefeszülünk a párunkkal. Azt sugallja ugyanis, hogy olyan szintű ellenérzésekkel viseltetünk iránta, amelyek megkérdőjelezik a kapcsolat létjogosultságát. Minek vagyunk együtt, ha egyikőnk utálja a másikat? Hasonló még a "Soha nem szerettelek!" vagy a "Soha nem kellett volna összeházasodnunk!" is. Ez a három mondat még akkor is kétségeket ébreszt abban, akinek szólnak, ha csak a vita hevében, komolytalanul hangzottak el. Becker-Phelps szerint, ha ki akarjuk fejezni, abban a pillanatban miért nem vagyunk annyira oda a kedvesünkért, inkább mondjunk konkrétumokat, például: "Utálom, ha a beszélgetés közepén kimész a szobából!".
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ne címkézzünk és vádoljunk
Ugyancsak nem érdemes negatív jelzőkkel illetni a másikat, mert ezzel olyan címkéket ragasztunk rá, amelyektől soha nem fog tudni megszabadulni. "Te egy szívtelen/lusta/értéktelen ember vagy!" - képzeljük el, milyen hatást érünk el veszekedés közben az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel! Nemcsak a belénk vetett hite rendülhet meg a párunknak, hanem az önmagába vetett hite is, azt érezheti, ha mi így ítéljük meg őt, akkor már semmit sem képes nyújtani nekünk. A pszichológus azt javasolja, becsmérlés helyett beszéljünk a kedvesünk azon viselkedési módjairól, amelyek nem tetszenek nekünk. Magyarázzuk el neki például, hogy minket nagyon zavar, hogy nem végez túl sok házimunkát, hiszen így több feladat hárul ránk. Ezzel feldobtuk a labdát, ott van számára a lehetőség a változásra.
Nem szerencsés a "Te soha...." kezdetű mondat sem, hiszen ha belegondolunk, a legtöbb esetben rosszul használjuk. Inkább olyan dolgokra célzunk vele, amit a párunk ritkábban csinál, mint amennyiszer mi szeretnénk, nem olyanokra, amelyek egyáltalán nem jellemzőek rá. Így viszont a kedvesünk támadásnak, vádaskodásnak érezheti állításunkat, és azonnal visszavág - ami csak tovább súlyosbítja a vitát. Becker-Phelps ebben az esetben is arra sarkall mindenkit, hogy legyünk specifikusabbak, mutassunk rá konkrétan a problémára, és azzal kapcsolatban osszuk meg az érzéseinket. "Amikor minden hétvégén a számítógép előtt ülsz, és tudomást sem veszel a létezésemről, az engem borzasztóan bánt. Ezért vagyok olyan dühös rád. Ha legalább néhány estét rám szánnál, beszélgetnénk, filmeznénk, sokkal jobban érezném magam" - ez például a szakember szerint megfelelő módja annak, hogy közöljük a párunkkal, mi bánt minket, és mit várunk el tőle.
Ez is érdekelhet
Leslie Becker-Phelps összegzésképpen aláhúzta: ha figyelünk arra, hogy a civakodás a megfelelő mederben maradjon, és a tiltott mondatok helyett szerencsésebb megfogalmazásokkal élünk, egy idő után érezni fogjuk a változást. Sokkal jobban tudunk majd kommunikálni a másikkal, és sokkal nagyobb lesz az esélye annak, hogy megérti, átérzi, amit mondani szeretnénk neki. Ez pedig csak jót tehet egy kapcsolatnak.
Legjobban: