Bipoláris zavarnak a két, egymástól élesen elkülönülő állapot, a depresszió és a mánia egymás utáni ciklikus jelentkezését hívják. A betegségre az „érzelmi hullámvasút” jellemző, a depresszió lehangolt periódusát a mánia indokolatlan hangulati emelkedettsége követi. A háttérben álló okok nehezen megfoghatóak, a két fázis tünetei eltérő súlyosságúak lehetnek, amely jelentős nehézségeket okozhat a kezelés terén.
Akinek van bipoláris zavarral élő ismerőse, biztosan tapasztalta már, hogy nem könnyű úgy megfogalmazni a gondolatainkat, hogy ne bántsuk meg őt, hanem azt éreztessük: szeretjük, törődünk vele. Ha a jó szándék vezérel minket, mégis felzaklatjuk a másikat, érthető, hogy aggódunk és nyugtalanok vagyunk, hogyan is kellene kommunikálnunk. Az Everyday Health cikkében mentálhigiénés szakértők magyarázzák el, mely mondatokat célszerű hanyagolni, ha egy bipoláris zavarral élővel beszélgetünk, és mi az, amivel tényleg segíthetünk neki.
„Mindenkinek vannak néha hangulatingadozásai”
Az igaz, hogy mindannyiunknak változik időnként a hangulata, ám kiemelendő, hogy a bipoláris zavarban szenvedőknél ez sokkal szélsőségesebben jelentkezik. A hangulatingadozások általában nagyon zavaróak, nemcsak az érintettek, hanem a családjuk és a barátaik számára is. „Az élet minden területére hatással vannak. A szélsőséges magasságoktól a szélsőséges mélypontokig terjedhetnek, utóbbiak akár öngyilkossági gondolatokat is magukban foglalhatnak” – mondja dr. Sanam Hafeez neuropszichológus.
Ezért nem szabad a bipoláris zavart annyival elintézni, hogy „mindenkinek vannak néha hangulatingadozásai”. Biztosítsuk ehelyett az érintettet, hogy komolyan vesszük az állapotát, és igyekszünk támogatni őt. „Nem baj, ha nem érzed jól magad. Én itt vagyok neked.” „Lehet, hogy nem értem pontosan, mit érzel, de meg akarom érteni. Szeretnék minél többet megtudni a bipoláris zavarról.” Az ilyen és ehhez hasonló mondatokkal nagyon sokat segíthetünk.
„Úgy viselkedsz, mint egy őrült”
Ez a mondat amellett, hogy rendkívül pontatlanul foglalja össze a bipoláris zavarral járó tüneteket, a betegséggel kapcsolatos megbélyegzést is erősítheti, így használata káros és bántó az érintettek számára. Egy, a Journal of Affective Disorders című folyóiratban közzétett kutatásból egyébként az derült ki, hogy ha a páciens megbélyegzéssel találkozik, az fokozhatja a tüneteit és ronthat az életminőségén.
„A valóságban a legtöbb bipoláris zavarban szenvedő ember kedves és szeretetteljes személyiség, aki történetesen egy olyan mentális betegségben szenved, ami megnehezíti számára a hangulat szabályozását” – mutat rá dr. Hafeez. A szakember azt tanácsolja, megbélyegző mondatok helyett így fejezzük ki magunkat: „A bipoláris zavar nem befolyásolja az intelligenciádat vagy a jellemedet. Ez egy olyan betegség, amely nem határoz meg téged.”
„Szerencsés vagy, a mániás szakasz alatt biztosan sok mindent meg tudsz csinálni”
A bipoláris zavarral járó mániás szakaszt egyáltalán nem jó átélni, olyankor ugyanis a betegek gyakran nem urai a gondolataiknak és a cselekedeteiknek. Abnormálisan feldobottan, energikusan vagy ingerlékenyen viselkednek, és csökken az alvásigényük is. Előfordulhat, hogy agresszívvé válnak, mérték nélkül költik a pénzt vagy fogyasztanak alkoholt, drogokat , sőt, a saját biztonságukat is kockáztatják. Mindez néha odáig fajulhat, hogy elveszítik a kapcsolatot a valósággal és kórházi kezelésre szorulnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Próbáljunk meg tehát olyan kijelentéseket használni, amelyek segítenek a barátunknak vagy szerettünknek abban, hogy úgy érezze: olyannak látjuk, amilyen, még a mániás epizód közepette is, javasolja dr. Carl Nassar mentálhigiénés szakember. Mondjuk például azt, hogy „annyi mindent tudsz adni, és örülök, hogy ezt ma ügyesebben teszed.”
„Neked nem lehet bipoláris zavarod”
Az emberek sok esetben hitetlenkedésüket fejezik ki az ilyen mondatokkal, vagy egyszerűen csak megpróbálják megnyugtatni a másikat, hogy minden rendben van vele. „Nehéz lehet elhinni, hogy egy egy hozzánk közel álló személy olyan rendellenességgel küzd, mint a bipoláris zavar, hacsak nem vagyunk vele a nap legtöbb pillanatában, hosszú időn keresztül, hogy megfigyelhessük a ciklikusan jelentkező tüneteket. Amíg csak elszigetelt pillanatokban látjuk, nem kapunk teljes képet az állapotáról” – világít rá dr. Elizabeth Easton klinikai szakpszichológus.
A szakember azt szorgalmazza, tisztázzuk az érintettel, mi az, amit nem tudunk a betegségről, sőt, azokra a konkrét tünetekre is rákérdezhetünk, amiket tapasztalunk vele kapcsolatban. „Szeretnék többet hallani, hogy tudjam, mire figyeljek, és hogyan támogassalak” – ez egy pozitív üzenetű, támogató mondat.
„A bipoláris zavar nem lehet kifogás arra, hogy ne éld az életed”
Amikor egy bipoláris zavarban szenvedő személy depressziós epizódot él át, és sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem tudja elvégezni a mindennapi feladatokat, az szomorúságot vagy frusztrációt kelthet a környezetében. Dr. Easton szerint azonban nem szabad elfelejteni, hogy a mentális betegségekkel, különösen a bipoláris zavarral kapcsolatos szégyenérzet és megbélyegzés nagyon megterhelő annak, aki átéli.
Ez is érdekelhet
A támogatásunkat úgy fejezhetjük ki a legjobban, hogy türelmesek, együttérzőek vagyunk, és biztosítjuk a másikat, hogy nyugodtan kérhet segítséget tőlünk, ha szeretne. Mindig jusson eszünkbe, hogy a viselkedésének valószínűleg jó oka van. Íme két példa arra, mit mondjunk neki: „Biztos vagyok benne, hogy a bipoláris tünetek kezelése időnként megterhelő lehet. Én itt vagyok neked. Szólj, ha nehéz helyzetben vagy, és segítek kitalálni, hogyan tudsz újra bekapcsolódni az életbe.” „Törődöm veled. Hogyan segíthetnék átvészelni ezt a sötét időszakot?”
