A hipochonderek kényszeresen foglalkoznak a saját egészségi állapotukkal. Bár valós szervi bajuk többnyire nincs, mégis hajlamosak veszélyes kórok fizikai jeleit felfedezni magukon. Gyakran küzdenek halálfélelemmel.
A zavar lényegében nagymértékű szorongást jelent az egészségért . Több formája is létezhet, így például egyrészt az, amikor létező, de jelentéktelen tüneteket értékelnek túl, másrészt pedig az, ha valóban káros külső hatásoknak tulajdonítanak túl nagy jelentőséget.
A hipochondriában szenvedőkre jellemző, hogy annak ellenére mennek keresztül szenvedésen és szorongáson, hogy pontosan tudják magukról, hogy ők hipochonderek. Félelmüket sokszor az sem csökkenti, ha szakorvosi kivizsgálás igazolja, hogy egészségesek. Olyan esetek is előfordulnak, amelyekben az önmaga ellátására teljes mértékig alkalmas betegek állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tartanak igényt. A jelenséghez gyakran egyéb pszichés zavar is társul, például paranoia .
Erősítheti a problémát, ha a felvetett panaszokra adott orvosi válasz nem egyértelmű, a leletek nehezen értelmezhetőek. Szintén nem szerencsés, ha a család - nem mérlegelve a bajt - támogatja a beteg félelmeit.
A hipochondria pszichoterápiával és viselkedésterápiával többnyire kezelhető, és bár a helyzet rendszerint egyáltalán nem reménytelen, de ez egy lassú és nehéz folyamat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
A hipochondriáról részletes cikket olvashat Betegségek A-Z rovatunkban!
