Egy, a Sydney Morning Heraldban megjelent cikkben Stephen Touyz professzor (Sydney Egyetem Evészavar és Étkezési Rendellenesség Központ) ismertette az anorexia nervosa súlyossági stádiumok szerinti beosztásának módszerét. "Jelenleg a legtöbb esetben az anorexia nervosa már csak rendkívül súlyos esetekben kerül diagnosztizálásra" - mondta el a professzor. "Mire a betegséget diagnosztizálják, az anorexiának általában már látható jelei is vannak, ami súlyos betegségre utal. Ebben a stádiumban a betegek 20 százaléka már akár bele is halhat az evészavarba."
Touyz professzor módszerével azokat a pácienseket is lehet diagnosztizálni, akik már láthatóan betegek, de nem felelnek meg a betegség diagnosztizálásához szükséges összes kritériumnak. A korai diagnózis különösen a felnőtt anorexiás betegek kezelési lehetőségeinek limitáltsága miatt fontos. Rengeteg kórházban vannak ugyanis direkt a kamasz betegek ellátására szakosodott osztályok, a felnőtt betegek számára azonban az állami kórházi intézményekben csak nagyon korlátozottak a lehetőségek.
"Ezek a betegek legtöbbször csak magánkórházakban tudják orvosoltatni a problémáikat, amire rengeteg pénzbe kerül. Korai diagnózis esetén viszont elkerülhető a kórházi ápolás" - nyilatkozta Touyz professzor, aki szerint az új beosztású diagnosztikai modell a nyilvánosság figyelmét is segíthet felhívni az anorexia nervosa betegségre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"A kevésbé súlyos tünetekkel élő anorexiás betegekre általában a 'nem meghatározható evési rendellenesség' címkét ragasztják az orvosok és a közvetlen környezetben élők" - tette hozzá Touyz. "Ha már ezeket a betegeket is anorexiásnak tekintenénk, a betegek környezete is képes lenne felmérni a betegség súlyosságát."
Ez is érdekelhet
Videó: HáziPatika.com
