Akin viszont túlságosan elhatalmasodik a vásárlás szenvedélye, annak akár az élete is tönkremehet.
Zsúfolt szekrény, üres bankszámla
A vásárlás öröm: mindenki tudja ezt, aki távozott már boldogan egy üzletből, kezében a legújabb divat szerinti ruhával, vagy egy új könyvvel. A reklámok is a költekezésre buzdítanak, azt sugallva: megérdemeljük a legújabb kozmetikumot, vagy akár autót, jár nekünk ez a kis kényeztetés. A legtöbben beérjük egy-két önjutalmazásként vásárolt darabbal, ám vannak olyan emberek, akiken mániaként uralkodik el a vásárlási szenvedély. Soha nem használt tárgyak, zsúfolt szekrények, egyre súlyosabb adósságok szegélyezik a vásárlási mániások útját, s ennek az útnak a végén - ha az illető nem kér, vagy nem fogad el segítséget - a munkahely elvesztése, a család felbomlása, vagyis összességében a tönkrement élet állhat. Sajnos arra is volt már példa, hogy egy mániás költekező az öngyilkosságba menekült a szorongató adósságok elől.
De vajon hol a határ az egészséges önjutalmazás és a kóros költekezés között? "A határvonal nagyon nehezen húzható meg. Szenvedélybetegségről általában akkor szoktunk beszélni, ha a szenvedély - jelen esetben a vásárlás - már zavart okoz az illető mindennapi életében, vagyis a beteg elhanyagolja a munkáját, családját, adósságokat halmoz fel" - mondja Dr. Radics Judit pszichiáter. Ráadásul a szenvedélyes vásárlók (a többi szenvedélybeteghez, például a munkamániásokhoz hasonlóan) nagyon sokáig meg tudják magyarázni, miért is vásárolnak. "Egy könyveket gyűjtő betegem például azzal indokolta egyre inkább elhatalmasodó szenvedélyét, hogy tanárként szüksége van a szakirodalomra, a könyvekből megszerezhető tudásra" - meséli a pszichiáter. Az is megtörténhet, hogy egy jó anyagi körülmények között élő családban később derül fény arra, hogy a vásárlási szenvedély már kóros méreteket öltött, mint ott, ahol a rezsire félretett pénz vándorol a bevásárlóközpontok pénztáraiba.
Az élvezet után jön a bűntudat
Nem véletlen, hogy míg a tizenéves lányok látókörébe az átlagnál többször kerül a fogyókúra, prédául vetve őket ezzel az anorexiának, addig a férfiak igen gyakran menekülnek a munkamániába, a vásárlási mánia pedig legtöbbször a felnőtt nők szenvedélybetegsége. Kialakulásában közrejátszhat a szeretet, az elismerés hiánya és igénye, a "minél több mindenem van, annál többet érek" érzése is. Némelyek számára a tárgyak birtoklása, használata is élvezet, de azok a szenvedélybetegek is sokan vannak, akik nem is használják a megszerzett tárgyakat, csak maga a vásárlás aktusa jelent számukra azonnali örömforrást.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szakértők az úgynevezett impulzuskontroll-zavarok közé sorolják a vásárlási mániát. Ilyenkor a beteg nem tud ellenállni a késztetésnek, ám amikor újra és újra "elköveti a bűnt", marcangolni kezdi az önvád, a kiábrándulás. Ez azonban nem gátolja meg, azt, hogy legközelebb ismét engedjen a kísértésnek.
Ez is érdekelhet
Gyógyszer és pszichoterápia
Dr. Radics Judit szerint általában a családtagok figyelnek fel a szenvedélybetegségre, ritkán fordul elő, hogy a beteg önmaga kérne segítséget. A család először "saját hatáskörében" próbál segíteni a bajba jutottnak: korlátozzák, beosztva utalják ki a zsebpénzét, elkérik a hitelkártyáját, a fizetését. Ha azonban ez nem segít - például azért, mert a szenvedélybeteg "ügyeskedéssel" próbálja kijátszani az új szabályokat, újabb áldozatokat talál, akiktől kölcsönkérhet - igyekeznek meggyőzni szerettüket: forduljon orvoshoz. "A személyiség részletes feltérképezésével kezdem a szenvedélybetegségek kezelését - meséli pszichiáter szakértőnk -, így kiderülhet, áll-e a háttérben valamilyen szorongás, depresszió." A kezelés egyszerre épít a gyógyszerekre és a pszichoterápiára: a gyógyszerek hatóanyagai megszüntetik az agyi anyagcserezavart, míg az úgynevezett kognitív viselkedésterápia a pénz, az idő beosztására tanítja meg a pácienst, akinek rendszeresen be is kell számolnia arról, hogy halad. "Ez hónapokig, akár évekig tartó folyamat, amelyben időnként a visszaesésekkel, a kontroll ismételt elvesztésével is számolni kell" - erősíti meg Dr. Radics Judit.
