A "bulimia nervosa" betegség diagnosztikus kritériumai a következők:
- Visszatérő falási rohamok (rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel gyors elfogyasztása).
- Falási rohamok alatt kontrollvesztés érzése.
- A súlygyarapodás megakadályozása kóros kompenzáló viselkedési formával: önhánytatás, hashajtózás, vízhajtózás, beöntés, koplalás vagy erőltetett testedzés.
- A falási rohamok hetente legalább kétszer jelentkeznek.
- Állandó túlzott aggodalom a test alakja, súlya miatt.
Vannak olyan esetek, hogy a páciens, bár evészavarral, falási rohamokkal küszködik, de a szó orvosi értelmében nem nevezhető bulímiásnak. Ha azonban már felmerült valakinek a gondolataiban a hánytatás, hashajtás mint "megoldás", tanácsos minél hamarabb szakemberrel konzultálni.
Egyetemista diáklányok között egyébként meglepően gyakoriak az ún. falási rohamok, egy észak-amerikai felmérés szerint 60 százalékuknál elő is fordul. A bulímiás betegséget egyébként az ún. impulzuskontroll zavarok közé sorolják, amelynek jellegzetes fázisai vannak: van egy késztetés, egy fokozódó feszültség, aminek a beteg képtelen ellenállni, ennek kielégítése átmeneti örömet okoz, de ezt követően erős bűntudat jelentkezik.
Kialakulásában szerepet játszó tényezők egyéniek, családiak, illetve kulturálisak.
Egyéni kockázatnövelő tényező pl. az önértékelés zavarai, testképzavar, cukorbetegség, bizonyos személyiségvonások, biológiai hajlam.
Családi kockázatnövelő a családban előforduló depresszió, vagy valamilyen szorongásos kórkép előfordulása (pl. pánikbetegség, alkoholizmus). A felnövő gyermek önállósulását nehezítő családi minták, kapcsolatok.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kulturálisan a karcsúságideál mint elvárás megléte, azok a szubkultúrák, szakmák, ahol a külső megjelenésre, túlságosan a külső értékekre helyeződik a hangsúly.
A tápláléknak, az evésnek, az étel bevitelnek nem csupán biológiai, önfenntartó értelme és célja van, hanem - mint minden rendszeres tevékenység, viselkedés, szokás és rítus - az idők folyamán felruházódott sok-sok szimbolikus jelentéssel. Ezek a jelentések néha előtérben állnak a betegségalakulásban. Az étel vagy evés használható lázadásra, büntetésre, bűnösség kifejezésére, megtisztulásra, mások kontrollálására.
A betegség hátterének, szimbolikus tartalmának feltárásában segíthet a pszichoterápia. Mivel kialakulása is multifaktorális, kezelése is komplex, több oldalról megközelíthető. Terápiájában egyrészt szerepelhet a biológiai zavar, az ún. szerotonin nevű anyag kémiai egyensúlynak helyreállítása. Másrészt különböző pszichoterápiás megközelítések: hipnózis, családterápia, ún. kognitív terápia, viselkedésterápia, egyéni dinamikus terápia. Ez utóbbi célja lehet az önértékelés javítása, a betegség kialakulásában szerepet játszó konfliktusok megoldása, a betegség szimbolikus tartalmának feltárása.
A kognitív terápia a helytelen gondolkodási sémák, hamis ítéletek (melyek pl. az önértékeléssel, testészleléssel kapcsolatosak) korrekcióját helyezi előtérbe. A viselkedésterápiában tanulási módszerekkel, pozitív megerősítéssel vagy negatív visszajelzéssel próbáljuk befolyásolni a nem kívánt, kóros magatartást, tünetet.
A családterápia a családi rendszer zavarainak rendezésével, a kommunikáció, konfliktuskezelési módok fejlesztésével, az autonómiát jelentő határok kialakításával segíthet. Pl.: az evészavar igen alkalmas arra, hogy dac tárgya - így a szülőktől való függetlenedés jelképe legyen. Ezért is ilyen gyakori tizenéves korban, az autonómia, a szülőktől való leválás korszakában.
Ez is érdekelhet
A falási rohamok gyakran transzszerű állapotban, furcsa, "megváltozott" tudatállapotban zajlanak. Néha a betegek alig, vagy csak hiányosan emlékeznek ezekre. Ez a hipnózisszerű állapotra emlékeztető jelenség. A bulimiás betegek hipnózis iránti fogékonysága nagyobb is, mint az átlag népességé, ezért ez szintén hatékony terápiás forma lehet. Az abban, vagy relaxált állapotban megjelenő szimbólumok szintén segíthetnek a kóros állapot rendeződésében. IX. évf./ 10. sz.
