A Chicagói Egyetem kutatói, Dr. Robert Gibbons vezetésével az Archives of General Psychiatry online kiadásában közzétett tanulmányukban kimutatták, hogy a fluoxetin vagy venlafaxin hatóanyagú gyógyszereket szedő betegek tüneteik nagyobb mértékű enyhülését tapasztalták, mint azok, akik placebót szedtek. A kutatók az eredmények alapján úgy vélik, nem igaz az az elmélet, hogy ezek a gyógyszerek csak akkor járnak előnyökkel, ha a beteg már nagyon súlyos betegségben szenved.
Dr. Gibbons munkatársaival 12 olyan tanulmányt elemzett, amelyek a fluoxetin hatásait vizsgálták felnőttekben, és négy-négy olyat, amelyek idős illetve fiatal betegekben követték a hatóanyag hatását. Huszonegy olyan kutatást is elemeztek, amelyek a venlafaxin hatásait vizsgálták. Összesen körülbelül 9 ezer beteg vett részt a vizsgálatokban.
A fluoxetint szedő felnőttek és gyerekek közül többen értek el legalább 50 százalékos javulást a depresszió tesztekben hat hét elteltével, mint a placebót szedő csoportban. A felnőttek csoportjában a betegek 55 százaléka reagált a fluoxetinre, szemben a placebo csoportban mért 34 százalékkal. A fiatalok körében a fluoxetin a betegek 30 százalékában hozta a tünetek jelentős javulását, míg a kontroll csoportban ez az arány csak 6 százalék volt. Az előnyök attól függetlenül jelentkeztek, milyen súlyosak voltak a betegek tünetei a kezelés kezdetekor.
Dr. Gibbons elmondta, az eredmények szerint a hatóanyagok az idős betegek csoportjában mutatkoztak a legkevésbé hatékonynak. A legnagyobb előnyöket a fiatalok körében tapasztalták, ami viszont nem tartozik a mai pszichiátria bevett gyakorlatának.
Dr. Irving Kirsch, a Harvard Orvostudományi Egyetem antidepresszáns szakértőjét azonban nem győzték meg az eredmények. A kutató úgy véli, ha az antidepresszánssal kezeltek közül csak minden ötödik mutat jelentős javulást, a többségnek semmilyen előnye nem származik a gyógyszerekből. "Léteznek alternatív kezelések a depresszió ellen, amelyek körülbelül a gyógyszerekkel megegyező mértékű tünetenyhülést érnek el, természetesen a mellékhatások nélkül" - állítja Kirsch. "Ilyen például a pszichoterápia és a testmozgás."