A koronavírus-járvány kirobbanása óta az emberek nagy részének megváltozott az élete. Igyekszünk kerülni a nagy tömeget, maszkot hordunk, távolságot tartunk - összefoglalva, jóval elszigeteltebben, óvatosabban töltjük a mindennapjainkat, mint korábban. Egyénenként változik, ki hogy viseli ezt a helyzetet, az azonban tagadhatatlan, hogy azok, akik már a pandémia előtt is szorongással, pánikkal küzdöttek, sokkal rosszabbul vannak. Mint arra Jenny Yip klinikai szakpszichológus a thehealthy.com cikkében rámutatott: a koronavírus-járvány miatti izoláció felerősíti a pánikot az agorafóbiában, szeparációs szorongásban vagy szociális szorongásban szenvedőkben.
Mi az agorafóbia?
Az agorafóbia egyfajta szorongásos zavar, gyakran jár együtt pánikbetegséggel. Lényege, hogy az érintett fél az olyan helyektől, helyzetektől, amelyekből nehéz a menekülés, vagy problémás segítséget kérni. Sok érintett csak rettegve tudja elhagyni a lakását, de olyan is van, akiben az otthonmaradás vált ki rossz érzéseket, világít rá Yip. "Minél tovább tart a pandémia, annál jobban romlik majd azok állapota, akik kényelmetlenül érzik magukat, ha ki kell lépniük az utcára" - ezt már dr. Carole Lieberman pszichiáter szögezi le a témával kapcsolatban, majd hozzáteszi: "Hónapok óta azt halljuk, hogy veszélyes olyan helyekre menni, ahol más emberek is vannak, mint például a boltban vagy a templomban. A félelem tehát egyre csak nő."
Dr. Lieberman arról is beszélt: a járvány miatt a legtöbben igyekeznek minél huzamosabb időt otthon tölteni, például ha megoldható volt, home office -ra álltak át. A kényelemnek és a nagyobb biztonságnak azonban az a következménye, hogy a szokásosnál több energiába kerül elhagyni a lakásunkat, és elintézni az ügyeinket. "Azt a képességet, hogy kilépünk a világba és találkozunk, beszélgetünk emberekkel, úgy kell elképzelni, mint egy izmot. Ha az izmot nem használjuk, elernyed. A távolságtartás, a maszkban való nehezített kommunikáció és az általános fáradtság azt eredményezi, hogy a társas képességeink már nem olyan jók, mint régen" - magyarázza a szakember.
Az agorafóbia kezelése
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az agorafóbia kezelése általában a kognitív viselkedésterápia egy fajtájával, az expozíciós terápiával történik, amely során fokozatosan szembesítik a pácienst a félelem tárgyával. Azzal ugyanis, hogy a rettegést kiváltó dolgokat elkerüli, csak fokozódik a félelme. A szembenézés azonban lehetőséget nyújt az agynak arra, hogy felismerje, a félelem irracionális, aránytalan, ami által egyébként az önbizalom is nő. Yip beismeri, hogy ez most, járványidőszakban sajnos nem könnyű, hiszen az ember igyekszik kerülni másokat ahelyett, hogy kontaktusba lépne velük. Mindezek ellenére úgy véli, muszáj élnünk az életünket - persze csak úgy, hogy közben megtesszük a szükséges óvintézkedéseket.
"Álljunk rá arra, hogy hetente néhányszor mindenképpen elhagyjuk a házat. Menjünk el például sétálni, a természet, a mozgás és a napfény kombinációja hozzájárul a boldogsághormonok, így az endorfin és a dopamin termelődéséhez. Ez megerősíthet minket abban, hogy pompás dolog kint lenni" - tanácsolja Yip, aki úgy folytatta: a barátainkkal, családtagjainkkal is legyünk folyamatosan kapcsolatban, még akkor is, ha úgy érezzük, éppen akkor nincs kifejezetten szükségünk rá.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ugyanakkor előfordulhat, hogy mi magunk már nem tudjuk megoldani a problémát, és szakember segítségére van szükségünk. Honnan tudhatjuk ezt? Yip szerint, ha a következő állítások igazak ránk, érdemes bejelentkezni valakihez:
- Amikor kilépünk a bejárati ajtón, legszívesebben azonnal visszamennénk a lakásunk biztonságába.
- A szorongásunk már a családtagjainkkal való kapcsolatunkra is kihat.
- Folyamatosan híreket olvasunk, szinte vadászunk a negatív információkra.
Ez is érdekelhet
Nem engedték be a COVID miatt, a kórház előtt szült meg egy nő Ukrajnában - a részleteket társportálunk, az nlc.hu cikkében olvashatja el.
