A legtöbb ember bár kétségtelenül nehéz időket él meg egy közeli hozzátartozója vagy ismerőse halálát követően, idővel mégis képes elfogadni a veszteséget, megtalálva a módját, hogyan élheti az életét immár az elhunyt nélkül. Átlagosan tízből egy gyászoló lelkében viszont hosszú távon sem enyhülnek a keserű érzelmek. Mint azt Jelena Kecmanovic, a Georgetowni Egyetem pszichológusa a The Washington Postban megjelent cikkében írja, immár az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) is különálló mentális zavarként ismeri el az úgynevezett elhúzódógyász-zavart (prolonged grief disorder, PGD), és az így is szerepel diagnosztikus kézikönyve (DSM-5) legfrissebb, májusi kiadásában.
A leírás szerint abban az esetben beszélhetünk elhúzódó gyászról, amennyiben az érintett több mint egy évvel a haláleset után is nap mint nap intenzíven vágyakozik arra, hogy újból találkozhasson elhunyt szerettével, illetve rendszeresen visszatérő gondolatok és felszínre törő emlékek gyötrik vele kapcsolatban. Ezen kívül az alábbi tünetek közül legalább háromnak érvényesülnie kell a diagnózishoz:
- az érintett identitászavarral küzd;
- nem tudja elfogadni, elhinni szerette halálát;
- kerüli a veszteségre emlékeztető ingereket;
- intenzív érzelmi fájdalmat él meg;
- nehezen kötődik másokhoz és a megváltozott élethelyzethez;
- érzelmi enerváltsággal küzd;
- úgy érzi, értelmetlen az élete;
- nagyon magányosan érzi magát.
Bár a PGD egy újonnan definiált mentális zavar, a hasonló állapotokkal kapcsolatosan hosszú ideje zajlanak vizsgálatok világszerte. A kutatási eredményekből kiolvasható néhány kockázati tényező, amely hajlamosíthatja az embereket a problémás gyászfeldolgozásra. Ilyen például, ha akár gyakorlati, akár érzelmi szempontból erősen függtünk az elhunyttól, vagy ha az életünk folyton körülötte forgott. Nehezítheti a folyamatot az is, ha nehezen emlékezünk vissza az elhunyt pozitív tulajdonságaira.
"A hirtelen és traumatikus, illetve az öngyilkosság miatti halálesetek nagyobb valószínűséggel vezetnek elhúzódó gyászhoz. Ugyancsak rizikótényező, ha a gyászoló egyszerre több vesztességet is kénytelen megélni, nem kap kellő támogatást a környezetétől, sok a stressz az életében, vagy ha már korábban is voltak pszichológiai zavarai vagy traumatikus élményei" - fogalmazott Natalia Skritskaya, a Columbia Egyetem klinikai szakpszichológusa.
Hogyan lehet kezelni az elhúzódó gyászt?
Egyes tünetek kapcsán a PGD hasonlóságot mutat a depresszióval és a poszttraumás stressz szindrómával (PTSD), de közben különbözik is azoktól, ahogy kezelése is eltérő megközelítést igényel. Egyfelől fontos időben felismerni a zavart, mert többféle egészségügyi probléma kialakulásának kockázatát is fokozza, beleértve a daganatos megbetegedések, a magas vérnyomás, szív-érrendszeri és immunológiai problémák, illetve egyéb mentális zavarok veszélyét. Másfelől Kecmanovic szerint nem szabad felelőtlenül betegségnek kikiáltani, ezáltal stigmatizálni a gyászt, ami mégiscsak egy természetes folyamat. Ezért is hasznos a DSM-5 frissen megjelent definíciója, hiszen támpontot nyújt a szakemberek számára az elhúzódó gyász diagnosztizálásához.
Az 1990-es évek vége óta zajló kutatások szerint sem az antidepresszánsok, sem a depresszió kezelésére sztenderden alkalmazott módszerek nem elég hatékonyak az elhúzódó gyász feloldására. A gyászra összpontosító integratív pszichoterápia viszont eredményes lehet. Robert Neimeyer, a Memphisi Egyetem nyugalmazott pszichológus professzorának kutatása szerint a legfontosabb cél ilyen esetekben, hogy sikerüljön kialakítani egy narratívát a történtekről, és hogy az érintett újraértelmezze a kapcsolatát elvesztett szerettével, ezáltal újra megtalálja a saját helyét a világban. "Egy veszteség után újra kell építenünk magunkban, mi is az élet értelme, és meg kell találnunk a módját, hogy újra higgyünk az életben" - mutatott rá Neimeyer.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy 2014-ben megjelent ausztrál tanulmány szerint a gyászt a középpontba helyező kognitív viselkedésterápia képes segíteni az elhúzódó gyásszal küzdő embereken. A terápia lényege, hogy az érintett felismerje azokat a gondolati csapdákat, amelyek még mélyebbre taszítják a gyászában. Emellett fokozatosan újra meg kell közelítenie azokat a korábbi helyzeteket, amelyek a veszteségre emlékeztetik, és vissza kell hoznia az életébe a társasági - és egyéb - élvezetes elfoglaltságokat. Szintén hasznosnak bizonyulhat a kezelés egy olyan módozata, amely az elhunyt halálának ismételt, mind részletesebb felidézésén és elmesélésén alapul. "A saját tapasztalatom, hogy olyan esetekben, amikor az elhúzódó gyász bűntudattal, megbánással vagy azzal áll összefüggésben, hogy még van egy lezáratlan ügyünk az elhunyttal, erőteljes kezelési módszer lehet, ha írunk egy levelet elvesztett szerettünknek, vagy elképzelünk egy beszélgetést vele" - tette hozzá Kecmanovic.
Ez is érdekelhet
Mint írja, a pszichoterápia jelenti az elhúzódó gyász első vonalbeli kezelési módját. Mindazonáltal az antidepresszánsok alkalmazása is hasznos lehet, mivel a gyászhoz gyakran társul depresszió. Érdemes továbbá az érintetteknek támogató csoportokhoz is csatlakozniuk, különösen, ha a többi gyászolót is hasonló körülmények között érte veszteség.
