„Rémálmok és pánikrohamok gyötörtek. Nem bírtam elviselni a füst szagát, vagy a vér látványát. Mindennap a túlélésért küzdöttem, és néha arra gondoltam, bárcsak én is meghaltam volna akkor. Senkit nem engedtem közel magamhoz, még az orvosokat sem. Attól féltem, nem vesznek komolyan, és azt mondják, ’nőjek fel’ vagy ’lépjek túl rajta’. Úgy éreztem, senki nem értheti meg, min megyek keresztül, hiszen ők nem élték át azt, amit én” – fogalmazott az a fiatal lány, aki túlélte a 2005-ös londoni terrortámadást. A lány azon metrók egyikén utazott, amelyeken július 7-én reggel brit állampolgárságú muszlim férfiak egy sor koordinált öngyilkos merényletet hajtottak végre. Sitaránál a történtek után PTSD alakult ki.
A PTSD egy szorongásos zavar, amelyet egy pszichológiailag traumatikus esemény vált ki. „Akkor beszélhetünk traumáról, amikor valami olyasmivel találkozunk, amire a normális, mindennapi megküzdő képességünk nincs felkészülve, nem tud vele hirtelen megbirkózni, nem képes feldolgozni azt” – nyilatkozta Hága Győző pszichológus, felnőtt klinikai szakpszichológus jelölt a HáziPatika.com-nak. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta: ha valaki elszenved egy traumát, az még nem jelenti törvényszerűen azt, hogy PTSD-je is lesz. Ettől függetlenül természetesen vannak olyan helyzetek, amelyek nagy valószínűséggel mindenkiből ilyen reakciót váltanak ki, így például a természeti katasztrófák, a terrorcselekmények, a balesetek vagy éppen a háborúk.
Az alvászavartól a hallucinációkig
Ami a tüneteket illeti, tipikus az alvás- és koncentrációzavar, az étvágytalanság, a lelassultság és a depresszív, közönyös hangulat. Az is megfigyelhető, hogy az érintettek idegesek, irritáltak, könnyen felcsattannak, agresszívvá válnak. A feszültséget az magyarázza, hogy a PTSD-t kiváltó traumatikus esemény számos, neurológiai szinten is kimutatható változást okoz, ami miatt az érintettek éberségi szintje állandóan magasan van. Ilyenkor pedig sokkal érzékenyebben reagálnak a környezet ingereire, akár a szociális ingerekre is.
Szintén jellemző, hogy a PTSD-ben szenvedők tudatosan igyekeznek eltolni maguktól az átélteket: nem akarnak beszélni róla, kerülik az olyan helyzeteket, amelyek esetleg emlékeztethetik őket a történtekre. Nem tudatos szinten viszont nagyon is előtörnek a traumatikus élmények. „Gyakori, hogy álmodnak az eseményekkel, vagy hogy a figyelmük elkalandozik, elméláznak, és akkor eszükbe jut, hogy mi is történt. Súlyosabb esetben akár hallucinációk, úgynevezett flashbackek is jelentkezhetnek” – magyarázta a pszichológus.
Bár a PTSD – életkortól, nemtől, etnikumtól függetlenül – bárkinél kialakulhat, vannak hajlamosító tényezők, amelyek megnövelhetik a kockázatot. Az egyik leglényegesebb ebből a szempontból a reziliencia, vagyis a pszichológiai ellenálló képesség. A reziliencia arról árulkodik, hogy az érintett milyen megküzdési módokat alkalmaz, milyen eszköztára van ezen a téren (ezt hozzuk a családból is), és hogy ez az eszköztár mennyire adaptív és hatékony. Minél kevésbé reziliens valaki, annál nehezebben küzd meg a váratlan, sokkszerű eseményekkel.
Nem mindig van szükség gyógyszerre
A diagnózist – többféle diagnosztikai kritérium alapján – pszichiáter állítja fel, de az odáig vezető folyamatot általában klinikai szakpszichológusok koordinálják. Teszteket, interjúkat vesznek fel az érintettekkel, az eredmények alapján pedig megfogalmaznak egy véleményt, majd megszületik a diagnózis. A kezelés történhet pszichoterápiával, illetve gyógyszeresen is, bár utóbbira csak akkor van szükség, ha a PTSD-vel járó fiziológiai tüneteket – alvás- és/vagy hangulatzavar, depresszív állapot, szorongás – nem lehet máshogy enyhíteni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A pszichoterápiával kapcsolatban elmondható, hogy sokféle megközelítés létezik. Traumák, fóbiák kezelésére ugyanakkor gyakran az úgynevezett expozíciós technikákat alkalmazzák. „Ilyenkor fokozatosan kiteszik az érintetteket azoknak a körülményeknek, ingereknek, amik intenzív reakciókat váltanak ki belőlük. A szervezet így szép lassan hozzájuk szokik, megtanul velük együtt élni, aminek köszönhetően a későbbiekben már nem lesz problémája velük. Ezt nevezzük deszenzitizációnak” – világított rá Hága, hozzátéve: PTSD esetén akár a csoportterápia is hatásos lehet, ahol az érintettek sorstársakkal beszélhetik meg az élményeiket.
Ez is érdekelhet
Megfelelő kezelés mellett teljes gyógyulás érhető el, az azonban, hogy pontosan meddig van szükség terápiára, az állapot súlyosságától (is) függ. A pszichológus ezzel kapcsolatban kiemelte: nagyon fontos, hogy az érintettek minél előbb szakemberhez kerüljenek, ellenkező esetben komoly, akár életveszélyes következményekkel is lehet számolni. „Nagy esély van például arra, hogy elmagányosodnak. Mivel úgy gondolják, hogy mások nem érthetik, mit élnek, éltek át, előbb-utóbb mindenkitől eltávolodnak, elzárkóznak. A folyamatosan betörő emlékképek miatt nehezebben tudnak koncentrálni, figyelni, így előfordulhat, hogy veszélyes helyzetbe sodorják magukat, balesetet szenvednek. Ugyancsak gyakori, hogy valamilyen szenvedélybetegség – alkohol-, szerencsejátékfüggőség – alakul ki náluk, mert úgy érzik, ez segít nekik megküzdeni a démonaikkal.”
