"Az iskolában nagyon visszahúzódó voltam, és mivel különböztem a többiektől, és nem tudtam kiállni magamért, folyamatosan zaklattak. A helyzet később sem lett jobb. Már felnőtt voltam, de ha eszembe jutott, hogy el kell mennem valahová, szorongani kezdtem, pánikrohamaim voltak. A munkába járástól is féltem, nem vettem részt a céges karácsonyi partikon vagy családi eseményeken, például esküvőkön. Úgy éreztem, nem vagyok elég jó, és hogy az emberek állandóan engem figyelnek, mert tudják, hogy furcsa vagyok. Amikor ebbe belegondoltam, mindig elvörösödtem, leizzadtam, ettől pedig még rosszabb állapotba kerültem. Azt hittem, így még több szempár szegeződik rám" - meséli a szociális fóbiában szenvedő David, aki a nopanic.org.uk oldalon osztotta meg történetét.
A szociális fóbia igen elterjedt betegség, a legfrissebb adatok szerint Európában 11-11,5 százalékos az élettartam-prevalenciája (azt mutatja meg, mekkora az előfordulási valószínűsége annak, hogy valaki élete során átesik a betegségen). Dr. Balázs Adrienn pszichiáter szerint a kórkép lényege az állandóan ismétlődő félelem olyan nyilvános helyzetektől vagy cselekvésektől, ahol az érintett mások figyelmének van kitéve. "Attól tart, hogy ő van a középpontban, és hogy mások megítélik, véleményezik. Ez lehet reális vagy vélt szituáció is, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy rá figyelnek, de ő úgy érzi, hogy rá fókuszál a társaság, ahol jelen van, vagy meg kell nyilvánulnia" - mondta el a szakorvos a HáziPatika.com-nak.
Ha mások előtt kell ennie, úgy érzi, elájul
A szakirodalom két típust különböztet meg: az izolált és a generalizált szociális fóbiát. Az izolált csak bizonyos szituációkban jelentkezik, amelyek egyébként egészen szokatlan, bizarr helyzetek is lehetnek. Sok szociális fóbiás nem mer például nyilvánosan enni, kézzel írni, felolvasni, szerepelni (előadni, prezentálni stb.). Ha mégis meg kell mindezeket tenniük, nagyon intenzív szorongásos panaszaik lesznek. A generalizált forma azt jelenti, hogy az érintett mindenféle szociális közegben fél. Hiába nem kell megszólalnia vagy odamennie valakihez, úgy érzi, mindenki őt figyeli, és emiatt szintén különféle tüneteket produkálhat.
Mint arra dr. Balázs Adrienn rávilágított, a szociális fóbiához köthető szimptómák megjelenhetnek az egyén szubjektív megélésében, például, hogy gyomorgörcse, szívdobogásérzése van, szédül, úgy érzi, elájul. Emellett manifeszt, látható, úgynevezett vegetatív szorongásos tünetek is előfordulhatnak, ilyenkor bőrpír, verejtékezés, kézremegés tapasztalható. A szorongásos tünetek a beszédben is nagyon jól tetten érhetőek: az érintett - mivel kiszárad a szája, és ebből eredően másképp történik a hangképzés - jellegzetes, csattogó hangot ad ki, vagy esetleg bereked, nem találja a szavakat, elakad a beszéde, leblokkol, dadog . Torokköszörülés is előfordulhat, hogy időt nyerjen.
A szociális fóbia a fiatalkor betegsége, az esetek 95 százalékában ugyanis 20 éves kor előtt, jellemzően gyerekkorban (iskoláskorban), esetleg kamaszkorban alakul ki. Azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen mögöttes okai vannak, többféle elmélet is ismert. A pszichodinamikus, pszichológiai megközelítés úgy szól, hogy kisgyerekkorban vagy gyerekkorban olyan trauma, megaláztatás történik az érintettel, vagy olyan domináns szülői magatartással szembesül, ami rossz hatással van az önértékelésére, ezért nem mer a későbbiekben a nyilvánosság előtt felszabadultan viselkedni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Közrejátszhat a genetika is: ha van olyan családtagunk, aki szociális fóbiában szenved, nagyobb az esélye, hogy minket is érinthet bizonyos mértékű szociális szorongás. Biológiai magyarázatok ugyancsak vannak. Funkcionális képalkotó vizsgálatokkal az agy egyes régiói között fokozott funkcionális kapcsolatot (hiperkonnektivitás) mutattak ki - ezek a területek az élettanilag normálisan is fellépő szorongásos kör kialakulásáért felelős régiók (striatum, globus pallidus, amygdala, thalamus, periaqueductalis szürkeállomány). Részvételükkel a "szorongásos program" minden esetben végigfut az agyban, amikor az illető társas helyzetbe kerül, tehát jóval gyakrabban, mint az élettanilag normális lenne (csak veszélyhelyzetben).
Visszahúzódó gyerekből alkoholista felnőtt
Kezeletlenül komoly következményei lehetnek a betegségnek. A szociális fóbiás gyerek csendes, visszahúzódó, fél a szerepléstől, a feleléstől, emiatt tanulmányi eredményeiben elmaradhat a többiektől egy jó intellektus ellenére is. Az pedig, hogy rossz tanulóvá válik, végigkísérheti az egész fiatalkorát. "Az egyik páciensem kimagaslóan intelligens, a szociális fóbiája miatt azonban általános és középiskolában is közepesen teljesített. Amikor viszont tudatára ébredt a problémának, segítséget kért, és most jogászként dolgozik" - mesélte Balázs Adrienn. Fiatal felnőtteknél a betegség negatív irányba befolyásolhatja a pályaválasztást: az érintett nem a kvalitásai, hanem az alapján dönt, mely munkakörökben van leginkább lehetősége arra, hogy elkerülje a szorongást okozó helyzeteket. A szociális fóbia később is generálhat elakadásokat az illető karrierjében. Hiába van valakinek jó állása, ha az előléptetés azzal jár, hogy rendszeresen kell például prezentálnia, akkor azt már nem vállalja, emiatt pedig nem tud fejlődni. Nehezítetté válhat a párválasztás és egyéb szociális kapcsolatok kialakítása is.
Ami azonban igazán veszélyessé teszi a kezeletlen szociális fóbiát, az az, hogy súlyos betegségekkel társulhat: leggyakrabban szerhasználattal, azon belül is jellemzően alkoholizmussal . "Nagyon sok alkoholista betegnél fedezünk fel a háttérben szociális fóbiát, az alkohol ugyanis a legkönnyebben elérhető szorongásoldó szer. A legtöbben már nagyon fiatalon elkezdenek inni, mert rájönnek, hogy úgy könnyebben tudnak megnyilvánulni, lazábbak, nem izgulnak annyira. Vannak kimondottan szituatív ivók, akik nem képesek anélkül megjelenni egy társasági vagy családi összejövetelen, hogy ne innának valamit" - magyarázza a pszichiáter, aki hozzátette: az érintetteknél felmerülhet más kémiai addikció is, például nyugtató- vagy kábítószer-használat.
A szociális fóbiára a kudarcélmény és az örökös megfelelési kényszer miatt rárakódhat egy állandó szorongás vagy másodlagos depresszió, illetve sokaknál agorafóbia (szorongásos zavar, lényege, hogy az érintett fél az olyan helyektől, helyzetektől, amelyekből nehéz a menekülés, vagy problémás segítséget kérni) jelentkezik. És bár nem nevezhető társbetegségnek, Balázs Adrienn fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kezeletlen szociális fóbiások sok esetben megtanulnak együtt élni a problémájukkal - persze diszfunkcionálisan -, és úgynevezett elkerülő viselkedés alakul ki náluk. Inkább nem mennek sehova, nem szerepelnek, csak hogy ne kelljen átélniük a rettenetes szorongást.
"Ahogy a pszichiátriai betegségek iránti társadalmi nyitottság fejlődik, nő, illetve érdeklődőbbek, tájékozottabbak az emberek, úgy talán egyre több érintett kerül szakemberhez már gyerekkorában. Az általános tapasztalat azonban sajnos az, hogy a betegek nagy százaléka kezeletlen. A szülők beletörődnek abba, hogy a gyerek csendes, visszahúzódó, magának való, 'egybarátnős', 'egybarátos', és úgy gondolják, nem szükséges megváltoznia, ilyen a jelleme. Felnőttkorban ugyancsak meg lehet magyarázni az érintett normálistól eltérő viselkedését azzal, hogy gátlásos. Sokszor a család is asszisztál ehhez, a férj vagy a feleség átvesz a másiktól bizonyos szerepeket, a feleség jár például autószerelőzőhöz, mert a férfi nem mer ott megnyilvánulni" - részletezi a pszichiáter.
A pszichoterápia hatékony, de nem mindenki alkalmas rá
A szociális fóbia diagnosztizálásánál egyrészt a tünettan dominál - a szakember felméri, mikortól datálható a panaszok megjelenése, és pontosan mit tapasztal az érintett -, másrészt az anamnesztikus adatok, a kórelőzmény, vagyis az, hogy hogyan kezdődött a probléma, mikor tűnt fel, hogy valami nincs rendben. Gyerekeknél, kamaszoknál szükség lehet heteroanamnézisre, azaz a családtagoktól származó információkra is.
Jelenleg a modern pszichoterápiás eljárások képezik a kezelés gerincét, azok közül is leginkább a kognitív viselkedésterápia (Cognitive Behavioral Therapy - CBT). A kognitív viselkedésterápia egyik része arra irányul, hogy a páciens megértse, pontosan milyen betegségről van szó, mi okozza a panaszokat, mikortól jelentkeznek, milyen családi kapcsolatok alakították ki a rossz önértékelést. A másik rész célja pedig, hogy az érintett - a szakember segítségével - elképzelje a szorongást kiváltó helyzeteket, illetve valóban megélje és gyakorolja, hogyan lehet azokat kezelni. A kognitív viselkedésterápia jellemzően hosszú időn át tart, de kitartó munkával jelentős sikereket lehet elérni általa. Ha olyan állapotban van az érintett, csoportterápián is részt vehet.
Nem mindenki alkalmas azonban pszichoterápiára, mert vagy nincs motivációja, vagy nincs ideje, pénze rá. A pszichiáter szerint Magyarországon utóbbi különösen fontos szempont, mert a pszichoterápiás segítség itthon nagyobb százalékban a privát területen zajlik. Azok, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak részt venni pszichoterápián, gyógyszeres kezelést kaphatnak. Pszichoterápiától függetlenül, a nélkül vagy azzal párhuzamosan, a szociális fóbiások kezelésében kétféle antidepresszánscsoportot alkalmaznak: az egyik a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRIs), szorongásoldóval kiegészítve, és szigorúan átmenetileg szedve, a másik pedig a monoamino-oxidáz-gátlók vagy MAO-gátlók (MAOI). Kiemelendő, hogy kizárólag szorongásoldóval nem szabad kezelni egy szociális fóbiást, mert hozzászokhat a gyógyszerhez, és az idő előrehaladtával egyre nagyobb adagra lesz szüksége. A kognitív viselkedésterápia és a szorongásoldó kombinációja azonban egyes kutatások alapján hatékonyabb lehet, mint önmagában a pszichoterápia, hiszen nagyon gyorsan pozitív tapasztalatokra tesz szert az érintett. Ez adja egyébiránt a terápia lényegét: minél több jó élmény kell ahhoz, hogy ki lehessen iktatni a rossz beidegződéseket.
Minél fiatalabb kortól kezelik a szociális fóbiát, annál pozitívabbak a beteg kilátásai, szögezi le Balázs Adrienn. "Ha valakinél például hatvanévesen diagnosztizálják a szociális fóbiát - nekem is van jó néhány ilyen betegem -, akkor szinte biztos, hogy pszichoterápián alapuló túl nagy eredményeket már nem tudunk elérni" - így a doktornő, aki elmondta, azoknál a pácienseknél, akiken csak gyógyszerrel lehet segíteni, a kezelés élethosszig tarthat. A pszichoterápia célja viszont a változás, a gyógyulás, így azt csak egy bizonyos ideig kell folytatni.
Sport, pozitív megerősítés és fokozatosság
A gyógyszeres kezelés és/vagy pszichoterápia mellett jó hatással lehetnek az érintett állapotára a különféle relaxációs technikák, mint a jóga, az autogén tréning vagy a meditáció. Ezenkívül a sport is kiváló szorongáscsökkentő. A legjobbak azok az aerob mozgásformák - például a futás -, amelyek szabad levegőn is végezhetőek, és az érintett tudja mérni a teljesítményét. Utóbbi azért lényeges, mert a beteget motiválhatják a sikerélmények.
Ez is érdekelhet
Az szintén sokat számít, hogyan viselkedik a beteg környezete. A pozitív megerősítés értelemszerűen segít, a derogáló, megszégyenítő megszólalások, a negatív kritika azonban visszavetheti a gyógyulást. Fontos, hogy ne kényszerítsük bele az érintettet olyan helyzetbe, amitől retteg, de azt sem szabad hagynunk, hogy benne maradjon az elkerülő viselkedésben: minél több mindenből vonja ki magát, annál nehezebb lesz később változnia. Haladjunk tehát fokozatosan, kis lépésekben! Egy tizenöt fős vacsora helyett például először menjünk el vele inkább kettesben étterembe - természetesen csak akkor, ha ezt a járványhelyzet már megengedi.
Legjobban: