Ágnes kiváló háziasszony, de sohasem megy bevásárolni. Ugyanis utálja a boltokat és a piacot. Ha mégis rákényszerül, hogy elmenjen a bevásárlóközpontba, úgy érzi, mindenki őt figyeli, még a mennyezetre szerelt tükrökből is árgus szemekkel nézik. Ettől mindig ideges lesz, hiszen bármilyen kis ügyetlenség miatt kinevethetik. Nagyon vigyáz tehát minden mozdulatára, nehogy valamilyen bakit kövessen el, és nevetségessé váljon. Aztán ott van a pénztár... Előre megfogalmazza, hogy mit fog mondani... Igyekszik magabiztosan mosolyogni, de a hangja halk, erőtlen. Ettől még jobban szorong, elpirul, torka kiszárad. Ráadásul még otthon is sokáig azon rágódik, mennyire nevetséges volt a viselkedése.
Hasonló példákat hosszan sorolhatnánk: az egyszerű telefonálástól a vendéglői étkezésig számtalan olyan helyzet van, ahol mások előtt kell valamit csinálnunk. A szociális fóbiában szenvedő egyén ilyenkor erős szorongást érez, ennek minden velejárójával (izzadás, remegés, szájszárazság, szívdobogás, elpirulás). Azt gondolja, hogy mindenki csak őt nézi, és kritikusan figyeli, hogy mikor követ el valamilyen hibát, amit kinevethetnek. Társas helyzetben sohasem tud ellazulni, természetesen és könnyedén viselkedni, mintha minden ilyen helyzet megmérettetés lenne. Ezért aztán legtöbbször igyekszik elkerülni ezeket a szituációkat, és akkor érzi magát igazán jól, ha otthon van, és senki sem zavarja. Ugyanakkor tudatában van annak, hogy valójában messze eltúlozza ezeknek a dolgoknak a jelentőségét, és tulajdonképpen senki sem törődik azzal, hogy mennyire "kétbalkezes", senki sem figyeli, hogy mikor botlik meg vagy borítja ki a bevásárlókosarat. Magának sem tudja megmagyarázni, miért viselkedik ennyire "gyerekesen", hiszen valójában nem akarják megszégyeníteni vagy megalázni.
Mivel viszonylag keveset hallani erről a betegségről, a legtöbb szociális fóbiában szenvedő beteg úgy gondolja, hogy csak neki vannak ilyen rettenetes problémái, mások ezt meg sem értenék, és ha el is mondaná valakinek, egyszerűen kinevetnék. Saját magát is meggyőzi arról, hogy a hiba benne van, a saját szégyenletes gyengeségéről van szó, és nem is fordul segítségért, hanem tovább szenved nap mint nap.
Pedig a szociális fóbia sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, vagy gondoltuk korábban. Előfordulása tíz százalék körüli, és a harmadik leggyakoribb pszichiátriai betegség. Világszerte tehát milliók szenvednek miatta. Legtöbbször már 18 éves kor előtt kezdődik, nőknél valamivel gyakrabban fordul elő. Az orvosi meghatározás szerint a szociális fóbia jelentős és állandó félelem olyan társas helyzetektől, ahol a személy mások figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve. Lényegében attól fél, hogy kínosan zavaró vagy megalázó helyzetbe kerülhet. Ilyenkor majdnem mindig azonnali szorongás lép fel, ezért az egyén igyekszik elkerülni a szóban forgó helyzeteket. Az esetek egy részében a társas szituációk többségére kiterjed a félelem, másoknál csak bizonyos helyzetekben lép fel (például bemutatkozásnál, ha a figyelem központjába kerül, ha mások nézik, miközben valamit tesz, fontos személyekkel való találkozásnál, idegenekkel való találkozás esetén stb.).
A betegek jelentős része ma még semmiféle orvosi kezelésben nem részesül, mivel panaszaival nem fordul orvoshoz. Sokszor a beteg maga próbál gyógymódot találni betegségére, legtöbbször alkohollal próbálja oldani a szorongását. Ezért aztán a szociális fóbia nagyon gyakran társul alkoholizmussal vagy drogfüggőséggel, továbbá depresszióval és pánikbetegséggel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Az elmondottak miatt nagy jelentősége van a széles körű felvilágosításnak, hiszen amint az már lenni szokott, minél korábban kezdődik a kezelés, annál nagyobb a gyógyulás esélye. A szociális fóbia egy gyógyítható pszichiátriai betegség. A kezelés lehet gyógyszeres (depresszió elleni szerekkel és szorongáscsökkentőkkel) és pszichoterápiás (leginkább a magatartásterápiás módszerek váltak be). Általában a legjobb eredmény a két fenti terápiás eszköz kombinációjától várható. Nem szükséges tehát együtt élni a szorongással, ha az említett tünetek fennállnak, mielőbb szakember segítségét kell kérni.
