A pszichiáterek és pszichológusok nem elemezhetik, illetve diagnosztizálhatják nyilvánosan azokat, akik korábban soha nem voltak pácienseik – írja az AP amerikai hírügynökség. Ezt azért érdemes leszögezni, mert az elmúlt héten viszont valósággal elburjánzott a karosszék-pszichológia a közösségi médiában és a vendégkommentárokban. Főként azt követően szaporodtak meg az ilyen bejegyzések, hogy Donald Trump arra szólította fel a fegyvertartók jogait védőket, hogy lépjenek fel demokrata párti ellenfele, Hillary Clinton ellen. Politikai ellenfelei azonnal lecsaptak Trump kijelentésére, Barack Obama elnök „alkalmatlannak” nevezte a jelöltet, egy demokrata párti képviselő pedig petíciót kezdeményezett Trump mentális egészségének kivizsgálása érdekében.
A hivatásos lélekbúvárok azonban nem szállhatnak be ebbe a vitába, mert Amerikai Pszichiátriai Társaság tagjait köti a Goldwater-szabály, amely megtiltja a pszichiátereknek , hogy nyilvánosan állást foglaljanak egyes közszereplők elmeállapotáról. Az ezt megsértők büntetésre számíthatnak, és ki is zárhatják őket a társaságból.
Az etikai szabályzat Barry Goldwater konzervatív elnökjelöltről kapta a nevét, akiről egy azóta megszűnt magazin a pszichiátriai társaság több ezer tagját kérdezte meg. Több mint ezer pszichiáter válaszolt, egyesek paranoiásnak, veszélyes elmebajosnak írták le a jelöltet. A politikus, aki 1964-ben Lyndon Johnsonnal szemben elveszítette a választást, beperelte a magazint, és megnyerte a pert. Ez pedig olyan jogi precedenst teremtett, amely alól a mostani kampányban sem lehet kibújni.
Az AP tizenegy pszichiátert és pszichológust kérdezett meg, akiknek megoszlott a véleményük azzal kapcsolatban, hogy szabad-e nyilvánosan beszélni a jelöltek elmeállapotáról. A pácienssel folytatott találkozó és egészségügyi vizsgálatok nélkül felállított elemzés és diagnózis nem járható út. „Ez legalább annyira téves, mint amennyire káros az érintett személy számára. így a pszichiátereknek nem kellene így eljárniuk” – mondta Paul Appelbaum, a Columbia egyetem tanára, az Amerikai Pszichiátriai Társaság volt elnöke.
A pszichiátriai társaság augusztusban a honlapján figyelmeztetést is közzétett, a hallgatás fontosságára emlékeztetve a szakembereket: „Az idei választási kampány sajátos légköre egyeseket a jelöltekre vonatkozó pszichoanalízisre indíthat, de ez nem csupán etikátlan, hanem felelőtlenség is lenne”.
Néhány szakértő ennek ellenére nyilvánosan foglal állást Trumpról, a diagnózis és az elnökjelölt nyilvános megjelenéseiben és kijelentéseiben általuk tapasztaltak leírása közötti keskeny mezsgyén egyensúlyozva. Egyikük, Jerome Kroll, a Minnesotai Egyetem tanára, egy tudományos lapban társszerzőként írt cikkében a Goldwater-szabály eltörlését szorgalmazta. Kroll szerint Trump maximálisan kimeríti a narcisztikus személyiségzavar ismérveit, így szerinte ki kellene zárni a jelöltségből.
Trump és támogatói viszont Clintont támadják. „Zavarodott” és „teljességgel kiegyensúlyozatlan” – jelentette ki a demokrata elnökjelöltről Trump a múlt héten. Közvélemény-kutatások szerint a Hillary Clinton iránti, a házasságával kapcsolatban ébredt szavazói bizalmatlanságot évekig táplálták az amatőr lélekbúvárok elemzései, azt firtatva, hogy miért is tartott ki csapodár férje mellett. Egyetlen megkérdezett pszichológus vagy pszichiáter sem említett azonban Clintonnal kapcsolatban elmekórtani problémákat.
Katherine Nordal, az Amerikai Pszichológiai Társaság szakmai gyakorlattal és etikai ügyekkel foglalkozó igazgatója szerint helytelen és veszélyes dolog, ha a pszichológusok általuk meg nem vizsgált emberekről állítanak fel diagnózist. A mentálhigiénés szakemberek által a republikánus elnökjelölt ideológiájával kapcsolatos veszélyekre figyelmeztető petíciót több mint kétezer terapeuta írta alá. Szerintük az elnökjelölt retorikája elfogadottként tünteti fel azt, ami nem normális: „az életük, a személyes félelmeik vagy a veszélyérzetük miatt másokat hibáztatni”.
Egyes szakértők szerint ugyanakkor a túlzott önértékeléssel járó nárcisztikus személyiségzavar, az imádat iránti fokozott igény és a másik iránti empátia hiánya inkább magatartás, mintsem olyan diagnosztizálható elmebaj, mint például a tudathasadás. De vannak, akik szerint nem csak ez a probléma. Claire Pouncey philadelphiai pszichiáter, a Kroll-lal a Goldwater-szabály eltörlése mellett érvelő cikk társszerzője szerint „egyes potenciálisan veszélyes magatartásformákat tapasztalnak, így ha az elmeszakértő úgy érzi, hogy figyelmeztetnie kell, lehetőséget kellene neki ehhez adni”.
A politikusok esetében a pszichés zavarok egyáltalán nem ismeretlenek. Pszichológusok és pszichiáterek szerint például több amerikai vezető is szenvedett mentálhigiénés problémákkal, amelyek például válság idején csak előnyükre váltak.
Abraham Lincoln és John F. Kennedy elnökök, Ulysses Grant és William Sherman, a polgárháború tábornokai, valamint Martin Luther King emberi jogi harcos is szenvedett ilyen panaszoktól, főleg depressziótól – mondta Nassir Ghaemi, a Tufts Egyetem pszichiátria professzora, aki könyvet is írt történelmi személyiségek pszichológiai problémáiról.
A professzor szerint a pszichiátriai problémák előnyökkel is járnak. A mániás depressziósok gyakran kreatívabbak, nagyobb az empátiájuk és realistábbak, mint a mentálisan egészségesek. Az ilyen emberek válság idején általában sikeresebbek, békében és jólétben viszont gyakran kudarcot vallanak. Egyik példaként Grant tábornokot idézte, akinek alkoholproblémái voltak, mégis kiváló teljesítményt nyújtott a háborúban, békében viszont kevésbé hatékony elnök volt.
Winston Churchill brit miniszterelnök is gyakran szenvedett depressziótól. Elődje, a szintén konzervatív Neville Chamberlain mentálisan egészségesebb volt, mégsem ismerte fel a szintén mentális zavarokkal küzdő német fasiszta diktátor, Adolf Hitler jelentette veszélyt.
A közelmúlt magyar történelemben is voltak pszichés problémákkal küzdő politikusok, és eltorzult személyiségű, kérdéses elmeállapotú diktátorok. Utóbbiakról itt találhatók részletek! Forrás: MTI