Felnőtteknél a nevetés nem más, mint egy evolúciós válasz a zavaró és váratlan élményekre. Egy erőteljes "minden rendben" jelzés önmagunk és mások számára, hogy egy potenciális veszélyforrás valójában teljesen ártalmatlan – írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében Carlo Valerio Bellieni, a Sienai Egyetem gyermekgyógyász professzora.
„A nevetés azon képességünkből fakad, hogy tudat alatt megértjük és felmérjük az ellentmondásokat egy-egy viccben vagy cselekedetben: ez a válaszunk a megdöbbenés és a felismerés közötti hirtelen átmenetre” – fogalmaz Bellieni. Így aztán felnőtteknél a nevetés a fenyegetettség és félelem elmúlásának jele. Ez az oka például annak, hogy miért nevetnek sokan még a hullámvasúton ülve is, illetve számos más hasonló helyzetben. Ahelyett, hogy sírásban törnének ki a félelemtől, a zavarodottságból és rémületből átlépnek a megoldásba, a nevetés pedig ennek a váltásnak a jele.
Így kezdenek nevetni a babák
Legújabb, idén februárban megjelent tanulmányában korábbi eredményeire építve vizsgálta a kutató a csecsemők és kisgyermekek nevetését. Végül pedig arra a következtetésre jutott, hogy a gyermeki kacaj közeli kapcsolatban áll az agy- és személyiségfejlődéssel. A különböző fejlődési szakaszokban a kicsik egészen különböző okokból nevetnek, már jóval azelőtt, hogy képesek lennének felfogni olyan absztrakt fogalmakat, mint a szóviccek, poénok, vagy akár maga a nyelv.
„Nem sokkal születésünk után már nevetünk. A csecsemők szüleiket utánozva tanulnak meg nevetni, illetve annak érdekében, hogy visszaigazolást nyerjenek tőlük. A babák elsőre mindent így tanulnak meg: utánozással és a szülők helyeslését látva” – mondja Bellieni. Ahogy aztán növekednek, a gyerekek lassanként maguk mögött hagyják az életük első hónapjaira jellemző szimbiózist szüleikkel. Megtanulnak különbséget tenni saját személyük és szüleik, valamint a környező világ között. Önállósodva pedig – nagyjából 2-5 éves kortól – először tapasztalnak meg egy új érzést: hogy bizonyos dolgok lehetnek hidegek, furcsák, helytelenek, ez pedig ledöbbenti, összezavarja és meglepi őket.
Itt jön képbe a nevetés. Egy pillanatnyi hezitációt követően a kicsik megértik, hogy ami addig ijesztőnek vagy váratlannak tűnt, valójában ártalmatlan. Emiatt nevetnek, ha édesapjuk viccből felvesz egy bohócorrot, vagy ha egy idősebb testvérük grimaszol nekik. Egy pillanatra elbizonytalanodnak, aztán ráébrednek, hogy nincs semmi baj, és már nevetnek is. Ez a folyamat pedig minden alkalommal ugyanaz: meglepődés, megnyugvás, majd nevetés.
A logika a vicceket is segít megérteni
Körülbelül 5-6 éves koruk után a gyerekek megtanulják, hogyan értelmezzék az elvont fogalmakat, így pedig már a vicceket is képessé válnak megérteni. Mindennek alapja, hogy maguk mögött hagyják a korábbi egocentrikus életszakaszukat, amikor még nem tudják megérteni mások gondolatait. Innentől kezdve nevetésük is azonos forrásból fakad, mint a felnőtteké, azaz hogy kiderüljön: amit félelmetesnek vagy helytelennek hittek, valójában ártalmatlan. Ezt pedig már nemcsak más emberekben, hanem akár érvelési folyamatokban is képessé válnak felismerni. És éppen ez a mentális folyamat adja egy jó poén alapját: össze nem illőség, megdöbbenés és megnyugvás. Összességében Bellieni szerint nevetésükön keresztül jól nyomon lehet követni a gyerekek mentális fejlődését.
A szülői nevetés a baba fejlődését is segíti
Mint tehát az a fentebbiekből kiderül, a szülők nevetése, akárcsak a sajátjuk, nagyon fontos a gyerekek fejlődése szempontjából. De vajon miért nevetnek a szülők ösztönösen babájukra? Elvégre, mint azt Bellieni írja, magától értetődő, hogy egy anya vagy apa örömmel a szemében tud mosolyogni gyermeke láttán, a nevetés viszont sokkal komplexebb jelenség. „Gyermekére pillantva a szülő egy pillanatra elbizonytalanodik: elvégre a babák különös természetéhez tartozik, hogy bár hasonlítanak egy felnőttre, de nem beszélnek és a viselkedésük is más. Ez a pillanatnyi rácsodálkozás a másodperc töredékéig tart csupán, mielőtt jönne a megnyugtató felismerés: ez csak az én szeretett gyermekem” – írja a szakember.
Hozzáteszi, mindez arra sarkallja a szülőket, hogy bátran nevessenek babájukkal. Eközben az ilyen interakciók fejlesztik a kicsik viselkedését és javítják a jóllétüket – annál is inkább, hiszen a nevetésről ismert, hogy támogatja az immunrendszert –, és segít számukra kialakítani egy természetes, egészséges kapcsolatot ezzel az összetett emberi reakcióval.