Az újpesti önkormányzat közelmúltban végzett felmérése szerint – melyet azért rendeltek el, mert tavaly két hét alatt tíz diák kísérelt meg öngyilkosságot – minden ötödik középiskolás elszenvedett már szexuális bántalmazást, míg 35 százalékukat verbálisan, 15 százalékukat pedig fizikailag bántalmazták. A résztvevők mintegy harmadának családjában él mentális vagy pszichiátriai beteg, 26 százalékuk érezte már úgy, hogy elhanyagolják érzelmileg, illetve minden negyedik fiatal családtagjai között van, aki valamilyen függőséggel küzd. Az eredmények alapján jól látható, hogy hatalmas a probléma, ám nem új keletű, és persze nem is korlátozódik Újpestre: a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány harminc éve nyújt telefonon segítséget az érintetteknek. A riasztó eredmények mégis arra utalnak, hogy a fiatalok folyamatosan romló mentális állapota mögött leginkább a velük kapcsolatban álló felnőttek egyre nagyobb problémái húzódnak meg. Táler Orsolya, az alapítvány ügyvezető pszichológusa segít most a sokkoló adatok mögé nézni.
A felmérés eredményei nyilvánvalóan sokkolóak. Számított erre?
Ez egy anonim kérdőív volt, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy több válaszadó merte megosztani a negatív élményeit. Sajnos egyébként hasonló eredményekkel találkoznánk országos szinten is, mert a felnőttek mentális egészsége is romló tendenciát mutat, a gyerekek pedig nem tudnak jobban lenni az őket körülvevő felnőtteknél. Minél több negatív életesemény van jelen egy fiatal életében, annál valószínűbb, hogy ez negatívan fog hatni a mentális egészségére, a tanulmányi eredményeire, de akár az egész életére is kihathat, és akár élete végéig mentális problémákkal fog küzdeni. Nyilván ha a szüleik nincsenek rendben, akkor az ő életük is problémás lesz, majd pedig az ő gyerekeiké is. Ez tehát egy ördögi kör.
Ez egy folyamatosan romló tendencia, vagy volt már hasonló helyzet korábban?
A Covid kitörése után kezdtük tapasztalni, hogy dinamikusan növekedett azoknak a megkereséseknek a száma, ahol a hívó szorongás, félelem, lehangoltság, depresszió, valamilyen már diagnosztizált pszichés probléma, önsértés, vagy akár öngyilkossági gondolatok miatt telefonált. Az elmúlt három évben például az önsértéssel, öngyilkossági gondolatokkal küzdő gyerekek, fiatal felnőttek száma minimum megduplázódott a mi lelkisegély-szolgálatunknál.
Mi állhat ennek a hátterében?
Megfelelő szakmai háttér hiányában a Covid miatti lezárások, az ellátás lassulása miatt megnövekedett a mentális zavarral küzdők száma, ez pedig nyilvánvalóan az érintettek családjaira, gyermekeire is hatással van. A gyerekek mindig tükröt tartanak a felnőttek elé: ahogyan ők érzik magukat, úgy vannak a gyerekeik is; megmutatják, hogy mi felnőttek milyen mentális állapotban vagyunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi számít ma Magyarországon abúzusnak?
Amikor a bántalmazó kontrollt akar gyakorolni a bántalmazott felett, visszaél a hatalmával, és tartósan, visszatérően rossz érzést, megalázottságot, testi vagy lelki fájdalmat okoz a másiknak, annak beleegyezése nélkül.
Miért egyre gyakoribb a kortárs csoportokon belüli, például az iskolai bántalmazás?
Fontos tudni, hogy a bullying sosem csak a bántalmazó és a bántalmazott problémája, abban a közösség többi tagja is részt vesz. Akárcsak azzal, hogy elfordítja a fejét, úgy tesz, mintha nem látná, némán jelen van vagy akár bátorítja is az elkövetőt. Ebben tehát nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is részt vesznek. Néhány évtizeddel ezelőtt ez úgy nyilvánult meg, hogy elvették egy osztálytárs uzsonnáját vagy megverték a folyosón. Ezek a helyzetek most is jelen vannak, de súlyosbodott azzal, hogy a fizikai és verbális bántalmazás mellett már az online térben is "ki lehet valakit készíteni", ennek a súlyát pedig legtöbben nem mérik fel. „Engem is vonalzóval kergettek a fiúk, mégis túléltem”, vagy „Engem is megvertek, mégis ember lett belőlem” – sokan így reagálnak ezekre a problémákra. Pedig ezzel ők maguk is részesei lesznek a bántalmazásnak.
Miért van az, hogy akit gyerekkorában otthon bántalmaztak, később gyakran ő maga is bántalmazó kapcsolatban él?
A gyerekkori bántalmazásban a megszokás a legrosszabb. A gyerek ugyanis egy idő után ezt veszi természetesnek, jogosnak, úgy gondolja, ennek így kell működnie, ilyen az élet rendje. Ezzel együtt pedig azt tanulja meg, hogy nem értékes, hiszen biztosan ő az oka a bántásnak, és úgy kell viselkednie, hogy ne bántsák. Összességében pedig magáévá teszi azt a gondolatot, hogy neki ez jár, és felnőttként is ezt tartja alapvetésnek. Pedig a bántalmazást senki nem érdemli meg.
Ezért gyakori, hogy nem kérnek segítséget az érintettek?
Sokan azért nem kérnek segítséget, mert attól tartanak, hogy őket fogják hibáztatni, és ez az esetek nagy részében így is történik. Ha egy felnőtt bántalmazott segítséget kér, sokszor megkapja: miért volt olyan hülye, hogy összeállt egy ilyen alakkal, lám, neki ezt már korábban is tudnia kellett volna. Szintén gyakori reakció a külvilág részéről, hogy „biztos nem is olyan szörnyű ez a dolog, hiszen mindannyian ismerjük XY-t, aki amúgy egy rendes családapa, nekem soha nem volt vele problémám. Biztos te vagy az, aki kiprovokálod belőle, hogy bántson!” Az áldozat hibáztatásával azt érik el, hogy az érintett végül nem kér szakszerű segítséget.
Miért olyan nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból?
Leggyakrabban a férfi a bántalmazó, ilyenkor pedig mit tehet egy nő akár több gyerekkel? Sajnos sokszor az egyetlen kiút az anyaotthon. Neki kell tehát elhagynia az otthonát, és egy bizonytalan, rosszabb környezetbe költözni.
Mit tehet az, aki külső szemlélőként tanúja egy bántalmazó szülő-gyerek vagy párkapcsolatnak?
Még egyszer hangsúlyozom: az áldozatot sose hibáztassuk! Ezt sokaknak azért nem könnyű betartani, mert alapvetően egy bántalmazó társadalomban élünk, ahol a hatalommal való visszaélést ki-ki napi szinten megtapasztalhatja a családi életében, a munkahelyén, vagy akár társadalmi szinten. Jó lenne ezért minél több olyan érzékenyítő programot, kampányt szervezni, ami erre hívja fel a figyelmet. Emellett elengedhetetlen lenne a megfelelő védőháló akár családi, kisközösségi szinten, akár pedig a segítő szolgáltatások szintjén.
A segítő szolgáltatások színvonalán mit lehetne javítani?
Nagyon fontos lenne, hogy az érintetteknek legyen könnyen elérhető mentálhigiénés segítségük, tudjanak hova fordulni, ha bajban vannak. Sajnos azonban mind a felnőtt, mind pedig a 18 év alatti korosztály számára nehezen hozzáférhetők az ingyenes, pszichés segítséget nyújtó szolgáltatások. Nincs minden iskolában elérhető iskolapszichológus, pedig az ő kompetenciája lenne, hogy észlelje a problémákat, és tovább küldje az érintett fiatalokat a pedagógiai szakszolgálathoz, illetve akár olyan országos intézménybe, ahol tartós mentális segítséget kaphatnak. Ebben a rendszerben azonban még mindig súlyos hiányosságok vannak. Segítséget már Budapesten, vagy egy megyeszékhelyen is nehéz kapni, és akkor a kisebb településekről ne is beszéljünk. Egyre többen szorulnak ki a magánellátókhoz – ahol egyébként szintén hosszú várólisták vannak –, feltéve, hogy a család ezt meg tudja engedni magának anyagilag. Sajnos emiatt nagyon komoly pszichés problémákkal küzdő fiatalok és családok hosszú időn keresztül nem kapnak értelmezhető, tartós segítséget sem egyéni, sem csoportos terápia formájában. Emellett kiemelten fontosnak tartom, hogy szülessenek olyan jogszabályok, amik valóban védik a bántalmazott feleket, legyen ő felnőtt, vagy gyerek. És itt például azokról a gyerekekről is beszélek, akiket nem ér konkrétan fizikai bántalmazás, „csak” látják, hogy az egyik szülő veri a másikat. Ez ugyanis óriási trauma.
A Kék Vonalat kik kereshetik fel?
Elsősorban gyerekeknek és fiataloknak, 24 éves korig nyújtunk ingyenes, éjjel-nappal hívható lelki segélyt, de ha valakinek öngyilkossági gondolatai vannak, bármilyen életkorban is van, felhívhat minket, hiszen elsődleges célunk az öngyilkosság megelőzése. A legtöbb telefonáló a kiskamasz, kamasz korosztály tagja, de számos esetben szülőktől, pedagógusoktól és szakemberektől is fogadunk hívásokat, ha egy-egy konkrét eset ügyében szeretne velünk konzultálni. A chatszobánk is nyitva áll, sőt e-mailes formában is fogadjuk a megkereséseket, de igyekszünk minél több gyerekkel személyesen is találkozni iskolákban, táborokban, családi rendezvényeken, hogy tudják: van segítség.
Milyen konkrét segítséget tudnak adni az érintetteknek?
Szakképzett segítőink beszélgetnek velük, sokszor már ez óriási segítség. Vannak olyan fiatalok, akik egy-egy nehéz élethelyzet miatt rendszeresen telefonálnak nekünk. A Kék Vonal figyelmet és meghallgatást tud nyújtani, illetve ha olyan problémáról számol be valaki, amivel kapcsolatban a segítő beszélgetés már nem elegendő, felajánljuk, hogy ha lemond az anonimitásáról és megadja nekünk az adatait, mi felvesszük a kapcsolatot az illetékes gyermekjóléti szolgálattal. Súlyosabb esetben, ha például már konkrét öngyilkossági kísérlet tervével keresnek fel, mentőt küldünk a helyszínre. Idén sajnos erre már húsz esetben volt szükség.
Ez is érdekelhet
Hívd a 116 111-et, ha szomorú, magányos, vagy dühös vagy, illetve ha kérdésed van, amit másnak nem szívesen tennél fel! Bármi is történt veled, mi melletted leszünk, ítélkezésmentesen gondolkodunk veled közösen. Ne izgulj, nyugodtan telefonálj, akkor is, ha nehezen fogalmazod meg, mi bánt, vagy félsz segítséget kérni – javasolja a Kék Vonal weboldala.
