Félelmeink egy része racionális, óvatosságra int és segít abban, hogy biztonságban érezzük magunkat, családunkat. Nyilvánvaló, hogy mindenki kimenekül egy égő házból, nem hajol át a kilátó korlátján, nem nyúl ki a száguldó vonat ablakán, és semmiképp sem ugrik be a cápáktól hemzsegő tengerbe. A tömegiszonyt, a klausztrofóbiát, a repüléstől, a szerepléstől vagy a haláltól való félelmet mindannyian ismerjük. Ezek okaival, kezelésével legtöbben sosem foglalkoznak, az életük részének tekintik, megszokják és igyekeznek kerülni azokat a helyzeteket, amelyek a kellemetlen tüneteket kiváltják.
Ám vannak olyan irracionális félelmek, amelyek a mindennapi életet is megnehezítik. A fóbiáknak már nem sok közük van a veszélyhez, és az érintettek általában tisztában is vannak azzal, hogy szorongásuk eltúlzott. Ennek ellenére számukra akár egy egyszerű hétköznapi tárgy vagy esemény is rosszullétet – halálfélelmet, verejtékezést, gyomorgörcsöt, szédülést, fulladást, heves szívdobogást, szájszárazságot, remegést, vagy akár még erősebb pánikreakciót – okozhat. Ilyenkor nem csupán a félelem tárgya, hanem annak puszta gondolata is kiválthatja a tüneteket.
Van, akinek a mindennapjait keseríti meg a félelem
Az irracionális félelmek alapvetően két csoportba oszthatók: a komplex fóbiák általában felnőttkorban alakulnak ki, és egy mélyen gyökerező szorongásból táplálkoznak. Ilyen például a szociális fóbia, amely komoly hatással van az illető mentális egészségére, extrém módon tart ugyanis a társas kapcsolatoktól, akár a mindennapos helyzetektől. A szociális fóbiában szenvedők folyamatosan attól tartanak, hogy mások figyelik, kritizálják őket, vagy éppen kellemetlen helyzetbe kerülnek. Ez a félelem a munkahelyi és a magánéletet is rendkívüli módon megnehezítheti. A fóbiák másik csoportjába specifikus vagy egyszerű fóbiák tartoznak, amelyeknek általában egy-egy tárgy, állat, tevékenység vagy szituáció az alapja.
Van, akinél súlyos fizikai tüneteket vált ki, ha térdet, babát, zsebet lát, a gravitációra gondol, vagy épp éjszaka felnéz a csillagos égre. Másnál a túl alacsony vagy épp a magas ember kelt pánikrohamot. Az antofóbiások a virágos kertektől félnek, a panterafóbiásokat az anyós gondolata rémiszti meg, de olyan is van, akiből a köldök puszta látványa vált ki szorongásos tüneteket. Az euphobiások pánikba esnek a jó hírek hallatán, mert attól félnek, hogy azt biztosan egy sokkal rosszabb követi. Akik pedig koumpunofóbiában szenvednek, félelmet éreznek a nyomógombok láttán, így a leszállásjelzőt sosem érintik meg.
8-as szám, nyakláncok, halott madár
A numerofóbiások minden számtól, az oktofóbiások pedig kifejezetten a nyolcas számtól tartanak. És ez nem csupán a 8-as szimbólumra vonatkozik, hanem akkor is jelentkezhet, ha az érintett nyolc darabot lát egyszerre valamiből. Újdonság, amit a technológia robbanásszerű fejlődése okozott, hogy a nomofóbiásokat az az elképzelt helyzet tartja rettegésben, miszerint egyszer csak nem lesznek elérhetők mobiltelefonon. Szintén a legújabb kor betegsége, hogy a mizofóbiásokat a piszoktól és a szennyeződésektől fogja el erős félelem. A torquefóbiások félnek a nyakláncok látványától, a habitufóbia pedig azokat érinti, akik tartózkodnak az üres ruháktól, amelyet épp nem hord senki.
„Amióta az eszemet tudom, rettegek a halott madaraktól. Szerintem valami gyerekkori sokk lehetett, gondolom rám szóltak egyszer, hogy ne nyúljak hozzá. A mai napig, ha meglátok egyet, hirtelen felordítok és elfordulok” – meséli egyik olvasónk, Zsuzsa. Mint arról beszámolt, ilyenkor azt érzi, mintha kihagyna egyet a szívverése, közben pedig remegésszerű borzongás fut át rajta, amely nagyjából öt percen keresztül nem hagyja nyugodni. Zsuzsa tudatosan próbálja ezt elnyomni kevés sikerrel, ráadásul ha messziről elkerüli a tetemet, akkor is jelentkeznek nála a tünetek. Fóbiáját a kisfiának igyekszik nem átadni, de tapasztalata szerint, ha egy szülő retteg valamitől, azt nagy eséllyel a gyereke is átveszi.
"Repülő kígyók üldöznek"
A legnagyobb különbség a félelem és a fóbia között az, hogy a fóbia legtöbbször irracionális, megmagyarázhatatlan, sőt butaságnak tűnhet (ezzel gyakran maguk a fóbiások is tisztában vannak), ennek ellenére szokatlanul nagy szerepet játszik a páciens életében. A félelmekkel ellentétben már az is pánikreakciót vált ki belőlük, ha a fóbiát kiváltó tárgyra gondolnak, vagy éppen valami ahhoz hasonlót pillantanak meg. Ha valaki például fél a kígyóktól, akkor nem szívesen megy be a hüllőházba az állatkertben, egy ophidiofóbiás azonban már akkor is rosszul lehet, ha a kígyókra gondol, vagy csak meglát egy összecsavart locsolócsövet, amely rájuk emlékezteti. Nem ritka, hogy a fóbiások számára még a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek is nehézséget okoznak, hiszen minden gondolatukat a fóbiát kiváltó tárgy tölti ki.
Ez is érdekelhet
Van megoldás!
Relaxációs technikák, hipnózis vagy kognitív viselkedésterápia – a fóbiák kezelésére többféle módszer is alkalmazható, amelyekkel jelentős javulást lehet elérni az érintettek állapotában. Tudni kell azonban, hogy végleges megoldást elsősorban a pszichoterápia jelenthet, ennek célja ugyanis, hogy a probléma okait tárja fel. A fóbiák gyakori forrása valamilyen traumatikus gyermekkori élmény, amelyre az érintett talán már nem is emlékszik. A háttérben lévő elakadást, konfliktust megszüntetve később egyszerűen már „nem lesz szükség” a fóbiás félelemre. Általánosságban elmondható, hogy akkor érdemes pszichiáterhez fordulni, ha a fóbia már a mindennapi életvitelben akadályoz.
Legjobban: