Az értekezleten idegeneknek kell beszámolni, egy kérdésnél az egész társaság önre figyel. Nem tud pontos választ adni, kínosan érzi magát, szíve hevesen kezd verni, torkában szorítást érez, arca lángol. Legszívesebben elsüllyedne a föld alá, vagy láthatatlanná válna. Ismerős érzés? A jó hír, hogy nincs egyedül!
Tenni kell ellene!
Ám amikor a félénkség már a mindennapi életébe kezd beavatkozni és meggátolja a kapcsolatok kiépítését más emberekkel, vagy a szakmai munkát befolyásolja, akkor a problémát kezelni kell - mondta Milica Petrovic egészségügyi pszichológus , egy szerbiai lelki egészség központ munkatársa. Hozzátette: szégyenlősek vagyunk, ha azon kapjuk magunkat, hogy egy új, szokatlan helyzetet nem tudunk kezelni, ezért szégyenérzet, szorongás lesz úrrá rajtunk, félünk attól, hogy elrontunk valamit.
A félénkség szorosan összefügg az alacsony önértékeléssel és negatív énképpel, amely általában a korábbi kudarcok miatt alakul ki. Ezért a félénkség gyökerének van szükség, hogy megtalálják a megoldást és elkerüljék a bizonytalanságot és félelmet. Mindez hosszú távon sorozatos kudarcélményhez és akár depresszióhoz is vezethet.
Izzadás, arcpír, szívdobogás
A félénkség tüneteit könnyű felismerni: izzadás, heves szívdobogás, vörössé vált arc, gombóc a torokban, remegő hang, kézremegés, szemrángás, csendes, sok esetben érthetetlen beszéd. Ha ráadásul ezt még leplezni is próbálják, az sok esetben csak ront a helyzeten. A megoldás: kimozdulni ebből az ördögi körből. A leggyakoribb válaszlépés a kellemetlen helyzetek elkerülése, illetve az, hogy csak olyan emberekkel tartunk kapcsolatot, akik mellett biztonságban vagyunk. Ez a félelem azonban társadalmi elszigeteltséghez és sikertelenséghez vezet szakmai és magánéleti szinten is.
A szakértő szerint azonban minden viselkedésmintát, így a magabiztosságot is meg lehet tanulni. A kritikus helyzetek kezelésében egy terapeuta sokat tud segíteni.