Dr. Déirdre Mahkorn, a "profi zenészek megmentője" szerint a gond az, hogy a lámpaláz nem múlik el magától, sőt, egy hasonló szituációban később felerősödik, ráadásul az új dolgok előtt továbbra is megmarad. Ha azonban az ember megtanulja kezelni a nagyobb stresszel járó lámpalázas helyzeteket, megtanulja figyelmét fókuszálni, és legyőzheti a jelenséget.
Ez a zenészek esetében azért volt látványos, mert ott a lámpaláz nem azért hoz nehéz helyzetbe valakit, mert izzad és dadog, hanem esetleg a vonó remeg meg a kezében, ami tönkreteheti a tiszta játékot, és így az egész előadást. Az érzést az a félelem váltja ki, hogy esetleg bolondot csinálunk magunkból mások előtt, ez a szorongás pedig valódi hatással van a teljesítő-képességünkre.
Kevés önbecsülés, lelki instabilitás
A szakértő szerint gyakran más is áll a háttérben, például hasonló helyzetben szerzett rossz tapasztalatok, ami akár a gyerekkorig is visszavezethető. Pánikhelyzetet teremthet az önbizalom hiánya is, mondjuk, ha nem érezzük eléggé felkészültnek magunkat - elég csak az érettségi, a főiskolai, vagy az egyetemi vizsgákra gondolni.
Hasonló reakciót válthat ki az a bizonytalan helyzet is, hogy mondjuk az első randevún a választott hölgy/férfi viszonozza-e érzéseinket . Ezeket a szituációkat egy dolog köti össze: a kevés önbecsülés és az ebből fakadó lelki instabilitás. A rossz tapasztalatok ezen nemhogy javítanának, hanem csak erősítenek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Dr. Mahkorn szerint az első lépés az, hogy ne gondolkodjunk előre azon, mi lesz később. Koncentráljunk arra, amit éppen csinálunk: beszéd, éneklés, vagy akár tánc. Sokan használnak különböző tudatmódosító szereket - alkohol , drogok , gyógyszerek (pl. bétablokkoló) - azért, hogy az ilyen kényes helyzetekben "megnyugtassák" saját magukat, ez azonban nemcsak a teljesítményt veti vissza, később függőséghez is vezethet.
Akkor mit lehet tenni?
A szakértő esküszik a viselkedésterápiára, amire példát is hoz. Egy húszéves énekesnőnek a műsor szerint húsz méter magasan kellett volna énekelnie, ez viszont annyira lámpalázassá tette, hogy szinte elvesztette a hangját ott fent. Ezért ugyanezt egy hangulatos szobában, de egy vibráló, kényelmetlen emelvényen végeztették el vele. És láss csodát, az énekesnő több ilyen kísérlet után a szédítő magasságban sem félt többé.
Egy előadó esetében ezért fontos lehet a felkészülésben, ha mondjuk a barátai előtt tart próbákat, később esetleg szakemberek előtt. Ha lehet, minél több ilyen alkalmat iktassunk be a programunkba. Ez ugyanis fontos része a terápiának, hiszen megtanuljuk arra irányítani a gondolatainkat, amit éppen csinálunk. A felmérések szerint már 10-15 ilyen próba is elég lehet, és a lámpaláz jelentősen csökken.
Azonban az is előfordulhat, hogy a terápia ideje alatt az alany depresszióra hajlamos lesz, pánikrohamok gyötrik és gyógyszereket kell neki felírni. Ez ritkaság, de egyénenként különbözhet az, ki hogyan kezeli a lámpalázat. Erre a legjobb példa Winston Churchill, egykori brit miniszterelnök, aki a beszédei előtt nagyon lámpalázas volt, ezt azonban humorral tudta palástolni: például lyukas zokniban állt a közönsége elé.
