A randevú szó mára egészen új értelmet nyert: manapság egyszerre számos kiszemelttel is „randizhatsz” az erre a célra létrehozott telefonos alkalmazásokon. Ahogy a társkeresés útjára lépsz, regisztrálsz és kezdetét veszi a profilok folyamatos jobbra-balra görgetése. Ennek azonban árnyoldala is van, mert sokaknál képes függőséget okozni – írja az Independent.
"Egymást osztályozzuk, ez pedig dehumanizál"
Talán azon szerencsések közé tartozol, akik elnyerték a fődíjat: egy valós kapcsolatot valakivel, akit nemcsak elviselsz, hanem kifejezetten szeretsz is. Nem mindenki jut el azonban idáig, vagy csak hosszú út megtétele után. Sőt olyan is van, aki inkább a dopaminfüggőségben őrlődik, mintsem hogy ténylegesen partnert találjon – legalábbis ez történt Jamie Johnstonnal, aki a BBC-nek mesélt a tapasztalatairól. A felhasználók „pontszámokkal osztályozzák egymást, ami dehumanizáló módon csak ront a helyzeten”.
Mint minden közösségi médiaplatformot, a társkereső alkalmazásokat is arra optimalizálták, hogy rajtuk tartsanak minket. Azonban a randizás és az ezzel kapott esetleges pozitív visszajelzések, így a társkereső alkalmazások is mind függőséget okozhatnak. Hiszen kevés dolog vetekszik azzal a megerősítő érzéssel, mint amelyet akkor kapsz, amikor felfedezed, hogy valaki, akihez vonzódsz, szintén vonzódik hozzád.
Az alkalmazások ezt az érzést digitalizálva használják ki: ahelyett, hogy valódi beszélgetést kellene folytatnod valakivel, hogy megtudd, tetszik-e neked, már csak arra kell várnod, hogy a telefonod kiadja-e a várva várt csilingelő hangot, ami jelzi: összeillesz-e valakivel. Ennek pedig végül az lesz a következménye, hogy minimalizálja az érzések intenzitását és csökkenti a szerelem amúgy felfokozott izgalmát.
Ez kicsit olyan, mint az online vásárlás: minél többet fogyasztasz, annál kevésbé értékelsz belőle bármit is. E logika mentén haladva pedig nem nehéz kitalálni: minél mélyebbre merülünk a társkeresési appok világában, annál érzéketlenebbé válunk.
Legjobban: