Jelentősége, valamint gyakori és széles körben történő megjelenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kapott a pszichológia szakirodalmában a matematikával szembeni érzelmi beállítódás - írja a Pszichológia blog . F. C. Richardson és R. M. Suinn 1972-ben megjelent publikációjukban feszültség- és szorongásérzésként határozták meg e jelenséget, amely mind a hétköznapokban, mind a tanulási helyzetekben gátat szab a személy számára, hogy matematikai problémákat oldjon meg, illetve számokkal és mennyiségekkel foglalkozzon.
A matematikai helyzetekben megélt szorongás ezen, érzelmi összetevője mellett azonban kognitív (gondolkodással kapcsolatos) elemmel is rendelkezik, amely a személy önmaga felé irányuló, teljesítményével kapcsolatos, ítélkező gondolatait foglalja magába (pl. "Nem vagyok elég jó a matekhoz").
Számos kutató tett kísérletet arra, hogy megválaszolja a kérdést: Mi áll a matematikától való félelem hátterében? Rendkívül összetett jelenségről van szó. Ebben szerepet játszanak szocializációs tényezők, (mint a környezetünkben előforduló jelentős személyek és a tágabb társadalom tagjai által közvetített hatások); motivációs tényezők, ami a személy érdeklődési körét foglalja magába, amely meghatározza viselkedését a matekkal szemben; kognitív és érzelmi hatások, valamint tanulással, oktatással kapcsolatos tényezők is.
És mi a megoldás, mit lehet tenni ellene? A Pszichológia blog szerint a félelem csökkentésére nem létezik egyetlen, konkrét, biztos megoldás. A kulcs azonban a változásban rejlik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: