Psziché

A dohányzás korunk legelterjedtebb szenvedélybetegsége. A világon ma mintegy 1,3 milliárd ember cigarettázik, és a WHO kimutatta, hogy közülük minden második e káros szenvedélyével összefüggő betegségben fog meghalni.

Az erős, negatív érzelmek feszültté, majd kimerültté tesznek, és ha tartósan fennmaradnak, pszichoszomatikus betegségekhez vezetnek. Ezt az ördögi kört mi magunk is megszakíthatjuk, sőt megelőzhetjük, ha rendszeresen lazítunk, relaxálunk.

A felnőttkort hátrahagyva elindulunk az idősödés méltóságteljes ösvényén. Csak rajtunk múlik, hogyan birkózunk meg a késői évekkel! Kiteljesedünk, és felszabaduló energiánkat új dolgokra használjuk, vagy úgy éljük meg, hogy mindenünk elveszett.

Életünk nagy része úgy telik, hogy rutinszerűen teszünk dolgokat, mondunk mondatokat, ítélkezünk, döntünk. Így vezetünk autót, többnyire így dolgozunk, így végezzük napi bevásárlásainkat, s így élünk családi életet, így neveljük a gyerekeinket is.

Az emberi lélek talán legcsodálatosabb tulajdonsága a gyógyulás akarása és az öngyógyítás képessége. Tragédiákkal, nagy veszteségekkel gyakran külső segítség nélkül is megbirkózunk, és nem ritkán megerősödve kerülünk ki ezekből a krízisekből.

Az ünnepeket, családi hagyományokat nem szabad száműzni életünkből - ezek megtisztítanak, erőt adnak a hétköznapokhoz. Próbáljunk meg megállni egy pillanatra, s a körülöttünk lévő kavalkád és egyhangúság ellenére megtölteni a karácsonyt igazi értékkel!

A modern házasság kétségkívül bonyolult és kényes építmény, amelyet az alapjaitól a tetőig gondosan kell megépíteni, azután jól kell üzemeltetni: ápolni, karbantartani, kisebb hibákat idejében elhárítani.

Mára a szeretet ünnepe súlyos stressz-forrássá változott. Gyakran üti fel fejét ünnepek alatt a letörtség; a karácsonyi stressz pedig korunk egyik új kortünete. Hogyan csökkenthetjük a stressz-hatásokat, hogyan küzdhetjük le az ünnepi levertséget?

A házastársak - ha nem is beszélnek róla - csaknem mindig pontosan tisztában vannak azzal, hogy éppen milyen viszonyban vannak a másikkal. De nagyon sokszor abban a tévhitben élnek, hogy mindebből csak annyi látszik, amennyit ki akarnak mutatni.

A párkapcsolat sorsát sokszor az dönti el, miként tudnak megbirkózni a szerelmesek a közelség és a függetlenség ellentmondásával. A sikeres párkapcsolat olyan, mint a tánc: egymás közelében lenni anélkül, hogy minduntalan egymás lábára lépnénk.

Hogy van az, hogy a szexuális vágyak minden fenntartástól és meggondolástól mentes kiélésére buzdító hirdetések, ilyen tartalmú műsorok áradatában élő honfitársaink milliói szenvednek merevedési zavartól, orgazmusképtelenségtől?

A párválasztásban szerepe van annak, hogy a partner mennyire hasonlít az ellenkező nemű szülőhöz, hiszen a hozzá fűződő viszony a legmélyebb minta a szerelemre. Mások az otthon látott, jó vagy rossz párkapcsolatot ismétlik a saját házasságukban.

Az életre szóló partner kiválasztásához nem elég az ellenállhatatlan testi és érzelmi vonzódás. Sajnos a szerelem önmagában még semmiféle használható támpontot nem ad arra nézve, hogy milyen lesz a kapcsolatunk az ötödik vagy a huszonötödik évben.

Legtöbbünknek a szerelem az érzelmi csúcsélmény. Mégis kevés jelenség van, ami ennyire ellentmondásos lenne, mert a lángolás nem tartós. Néha mélyebb kapcsolat, közös élet lesz belőle, máskor elhidegülés, csalódás, de akár gyűlölet is felválthatja.

A dadogás rejtélye régi probléma, megértése hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat. Démoszthenész kiváló szónok volt, de beszédének értelmét zavarta, hogy lélegzete kihagyott. Az írások szerint Mózesnek is nehezen forgott a nyelve. Mindketten dadogtak.

A legtöbb örömünk és bánatunk a másokhoz fűződő kapcsolatainkból fakad. Ám kapcsolataink karbantartása, fejlesztése, javítása, minőségének tudatosítása messze nem foglal el olyan helyet az életünkben, amekkora a valódi jelentőségük.

Az egyenesség, a szavainkért és tetteinkért való felelősségvállalás a lelki egészség, és a jó minőségű élet egyik pillére. Tehát ha jól akarod érezni magad a bőrödben, legalább magadnak sose, vagy a lehető legritkábban hazudj!

Üss meg! Faláb, Zűrzavar, Kapj el! - egy csokor a közkedvelt játszmáinkból. Ha megismerjük őket, talán magunkra ismerünk, és legközelebb még idejében észbe kapunk, amikor ilyen őszintétlen, romboló kapcsolatokba, emberi játszmákba keveredtünk.

Sok felnőtt azért képtelen megbízni másokban, és kifejezni érzéseit, mert ezekben a dolgokban egy 4-5 éves kisgyerek színvonalán van. Sokat segíthet nekik, ha a lelkükben élő riadt kisgyermeket "pártfogásukba" veszik... De hogyan?

Személyiségünk a másokkal és önmagunkkal való bánásmódban nyilvánul meg. Szeretjük, vagy nem szeretjük magunkat, szeretjük, vagy nem szeretjük a többieket. Ebből összesen négyféle beállítottság fakad. Mérhetetlenül fontos, melyik a legjellemzőbb ránk.

Izgalmas kérdések: miként alakul ki a személyiségünk, melyek azon részei, melyek életünk során változni tudnak. A személyiség egy része, bizonyos vonások már 6 éves korunk körül megerősödnek, és 25 éves korunkra lényegében befejeződik az érés.

Személyiségünk gyermeki és szülő részét lényünk harmadik, felnőtt része felügyeli. Ez a felnőtt ego megpróbál elfogadható összhangot találni gyermeki énünk törvényenkívülisége és szuperegónk, szülői részünk túlságos szigora között.