Vannak olyan betegek is, akik - bár perifériás artériabetegségben szenvednek - semmilyen tünetet nem tapasztalnak, de ha mégis, akkor a leggyakrabban a következő panaszok jelentkeznek: járás közben a lábakban fellépő fájdalom, görcsök, zsibbadás, gyengeség, bizonytalanság (ezt a tünetegyüttest claudicatio intermittensnek nevezik). A felsorolt szimptómák az érintettek 30 százalékánál jelentkeznek, és leginkább az 50 évnél idősebb, dohányzó férfiakra jellemzőek.
Jelenleg a perifériás artériabetegség kezelése elsősorban a tünetek enyhítésére koncentrál, valamint azt igyekeznek megelőzni, hogy az artériák még jobban beszűküljenek (ennek köszönhetően csökken a szívbetegségek és a stroke kockázata is). Általában koleszterincsökkentőt , vérnyomáscsökkentőt írnak fel az orvosok, mert a magas koleszterinszint és a magas vérnyomás is a perifériás artériabetegség kockázati tényezője.
A claudicatio intermittens kezelése különösen azoknál a betegeknél fontos, akiknél magasabb a szívbetegségek és a stroke kockázata. Ráadásul a lábfájdalom miatt ezek a betegek általában nem tudnak túl sokat gyalogolni, ez pedig tovább rontja a kondíciójukat és az életminőségüket. Akár még depresszió is kialakulhat ebben az állapotban, mivel a páciensek azt érzik, hogy már kevésbé önállóak a korábbi életükhöz képest.
A legjobb edzésprogram
A tervszerű edzésprogram viszont új kezelési lehetőséget nyújt a claudicatio intermittens tünetegyüttesében szenvedőknek. A legutóbbi kutatási eredmények szerint a tervszerű edzésprogramnak köszönhetően növekszik a fájdalom nélkül legyalogolható táv, és csökken a szívbetegségek és a stroke kialakulásának a kockázata is. A kutatás során azt is feltárták, hogy mi a legsikeresebb edzésprogram. A mozgást legalább három hónapon keresztül, heti három alkalommal kell végezni: a pácienseknek intenzív tempóban három-öt percig kell gyalogolniuk (ez azt jelenti, hogy el kell érniük a fájdalomhatárt), majd addig kell pihenni, amíg elmúlik a fájdalom. Ezt a séta-pihenés ciklust legalább 30-60 percig kell folytatni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatások során kimutatták, hogy ez az edzésprogram jelentősen képes javítani a claudicatio intermittens tüneteit, ami abban nyilvánul meg, hogy megnő a fájdalom nélkül megtehető távolság. Emellett javul az általános életminőség és a kondíció is. Akiknek nincs lehetőségük edzői felügyelet mellett végezni ezt az edzésprogramot, önállóan is csinálhatják, csak figyelniük kell arra, hogy minden héten legalább háromszor, alkalmanként 30-60 percig folytassák az edzést. A kutatók azt javasolják, hogy a gyaloglást a saját, kényelmes tempójában kezdje mindenki, és csak fokozatosan emelje a tempót, nyújtsa az időt. Ha mobiltelefonos alkalmazással vagy okosórával mérik a megtett távolságot, az is nagyon hasznos. Ha ilyesmivel nem rendelkeznek, akkor figyelniük kell az utcai tereptárgyakat (például a villanypóznákat), mert így is jól nyomon lehet követni, hogy minden alkalommal egy kicsit többet gyalogolnak-e, és láthatják a fejlődésüket.
Akik önállóan edzenek, azok tervezzék meg előre az útvonalat, hogy amennyire csak lehetséges, olyan irányba menjenek, amerre vannak megfelelő pihenőhelyek, amelyeket a gyaloglószakaszok közben igénybe vehetnek. Az is fontos, hogy az edzést jó hangulatban végezzék - ennek elősegítésére érdemes lehet barátokkal elmenni sétálni. A claudicatio intermittens tüneteivel élők más fizikai aktivitást is végezhetnek biztonságosan, például mehetnek edzőterembe, kerékpározhatnak, táncolhatnak vagy bowlingozhatnak is. Ezeknek a mozgásformáknak a hasznára ugyan kevesebb bizonyíték van, de bizonyára ezek is enyhítik a fájdalmat, csökkentik a tüneteket, és az elfoglaltság élvezetet nyújt, ami önmagában is hasznos.
A súlyemelés is hasznos
A kutatásban azt is kimutatták, hogy az ellenállást kiváltó mozgásformák, például a súlyemelés javítja a claudicatio intermittensszel élők izomerejét. A súlyemelést a gyaloglóedzés kiegészítőjeként lehet használni, heti két-három alkalommal érdemes végezni, és minden alkalommal meg kell mozgatni a felső- és alsótest főbb izmait. Érdemes megjegyezni, hogy a claudicatio intermittensszel élő betegeknek nem kell tartaniuk attól, hogy gyaloglás közben megsérül a lábuk, mert ez nem olyan fájdalom, amelyik sérülést jelezne. A claudicatiós fájdalom azért alakul ki, mert a munkára fogott izomzat nem kap elegendő vért. Ha claudicatiós fájdalommal gyaloglunk, akkor ez idővel arra készteti a szervezetet, hogy új véredényeket növesszen a lábakban, és ezzel enyhülni fognak a betegség tünetei.
Azonban semmiképpen ne eddzünk, ha rosszul vagyunk, és mindenképpen beszéljünk az orvosunkkal, ha az edzéssel összefüggő tüneteket észlelünk, például mellkasi fájdalmat vagy szédülést. A kutatásból kiderült, hogy ez az edzésforma nem csupán enyhíti a claudicatiós fájdalmat, hanem korlátozza a szervezetben az érelmeszesedés előrehaladását is. A rendszeres testedzés különböző módokon enyhíti a claudicatiós fájdalmat: javítja a véredények működését, és arra ösztönzi a láb izmait, hogy hatékonyabban használják fel az oxigént.
