A részletes eredmények azt mutatják, hogy az 50. életév előtti diasztolés vérnyomás (a szívverések közötti vérnyomás, mely a számpár második értéke) még akkor is erősen összefügg az időskori agykárosodás mértékével, ha a vérnyomás a normálisnak elfogadott értékhatáron belül van. A kutatást Dr. Karolina Wartolowska, az Oxfordi Egyetem Stroke- és Demenciamegelőző Központjának tudományos munkatársa vezette. A kutató a leleteken a fehérállomány hiperintenzitása (WMH) nevű agyi károsodást kereste. Ezek a területek az MRI-felvételeken világosabb foltokban láthatók, és az agy hajszálereinek a károsodását mutatják, és ez az állapot a vérnyomás és az életkor növekedésével csak romlik. A WMH összefügg a stroke , a demencia, a mozgáskorlátozottság, a depresszió és a gondolkodási képességek romlásának fokozott kockázatával.
Dr. Wartolowska szerint: "nem minden embernél alakulnak ki ezek az elváltozások az életkorral, de a 65 évnél idősebbek 50 százalékánál megfigyelhetők, és a 80 évnél idősek többségénél szintén jelentkeznek ezek a károsodások, még magas vérnyomás nélkül is, ám ha magas vérnyomás is párosul mellé, akkor még súlyosabbak a tünetek."
A résztvevőktől 2006 márciusa és 2010 októbere között gyűjtöttek adatot, és a nyomonkövetéses vizsgálat - amely az agyi MRI-vizsgálatot is magában foglalta - 2014 augusztusa és 2019 októbere között zajlott. A kutatók az eredményeket összevetették a nemi, életkori adatokkal és a hagyományos szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel ( dohányzás , cukorbetegség, magas vérnyomás).
"Ahhoz, hogy összehasonlíthassuk a kutatásban részt vevők fehérállományi hiperintenzitásának mértékét, figyelembe vettük az emberek agyméretének különbségét, ezért elosztottuk a WMH kiterjedésének mértékét az agy fehérállományának teljes mennyiségével. Így képesek voltunk megállapítani azt, hogy az agy teljes fehérállományának hány százalékát teszi ki a WMH mértéke" - magyarázta dr. Wartolowska.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a nagyobb arányú WMH összefügg a szisztolés vérnyomás értékével, de ennél sokkal erősebb összefüggést tapasztaltak a fiatalabb kori (különösen az 50 évnél fiatalabb kori) diasztolés vérnyomásértékkel. A WMH nagyobb fokú kiterjedésével összefüggött mindenféle vérnyomásnövekedés, még a normális határértéknek elfogadott 140-es szisztolés és 90-es diasztolés érték alatt is, különösen akkor, ha a vérnyomásnövekedés kezelésére már gyógyszert is kellett (volna) szedni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A normális érték fölötti minden 10 Hgmm szisztolés vérnyomásnövekedés a WMH értékét az átlagos középérték 1,126-szorosával emelte meg, és a diasztolés érték minden további 5 Hgmm-rel való növekedése 1,106-szorosával emelte meg a WMH arányát. A legnagyobb kiterjedésű WMH értékkel rendelkezők 10 százaléknál azt figyelték meg, hogy a 24 százalékuknak 120 Hgmm fölötti volt a szisztolés értékük, és 7 százalékuknak 70 Hgmm fölötti volt a diasztolés vérnyomásértékük.
"Sokan úgy vélik, hogy a magas vérnyomás és a stroke idős kori betegség, azonban a kutatásunk kimutatta, hogy ha egészséges állapotban akarjuk megőrizni az agyunkat a 60. és még a 70. életévünk után is, akkor arra kell törekednünk, hogy a diasztolés értékünket is a normális határon belül kell tartanunk 40-50 éves korunkban" - fogalmazott a kutatás vezetője.
"A másik fontos kutatási eredményünk, hogy a normális értékhatáron túli bármekkora vérnyomásnövekedés összefügg a fehérállomány hiperintenzitásának nagyobb arányával. Ez azt jelenti, hogy még a legkisebb mértékű fiatalabb kori vérnyomásemelkedés is megfelelő indok arra, hogy kezeltessük magunkat, hogy elkerüljük az időskori agykárosodást. A kutatási eredményeink alapján a fehérállomány hiperintenzitásának idős korban bekövetkező kialakulását úgy tudjuk a legjobban megelőzni, ha alacsonyan tartjuk a diasztolés vérnyomásunkat, gyakorlatilag a középkorú életszakaszban arra kell törekedni, hogy 90 Hgmm érték alatt tartsuk a diasztolés értéket, és idős korban pedig a szisztolés értékre kell jobban odafigyelni. A középkorú életszakaszban kialakuló magasvérnyomás-betegség és az idős kori károsodás között lévő hosszú idő arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos hosszú távon is a vérnyomás karbantartása. Továbbá a kutatásunk arra is rámutat, hogy a középkorúaknál is figyelembe kell venni a hosszú távon kialakuló, ám fiatalabb korban még tüneteket nem okozó kockázatokat" - tették hozzá.
Ez is érdekelhet
A WMH kialakuklásának az a mechanizmusa, hogy az agyat tápláló véredényekre folyamatosan, hosszú ideig nagy nyomás helyeződik, és ez közvetlenül károsítja az agyi ereket; ez az erek burkolatán szivárgásokat okoz, és amiatt alakul ki a WMH. Emellett a megemelkedett diasztolés érték a nagy erek falát idővel merevvé teszi, ami az agyba áramló vér pulzálását megnöveli, tehát minden szívverésnél természetes módon megemelkedik a vérnyomás, és a merev érfalak miatt a szívverések között túlzottan lecsökken a vérnyomás, és ez károsítja a fehérállományt.
