Egy korábbi kutatásban már kimutatták, hogy a szívbetegek fele számol be reményvesztettségről, és ez több mint háromszorosára növeli a halál és a szívinfarktus kockázatát. A városi szívbeteg lakosoknál a vidéken élőkhöz képest amúgy is nagyobb a szívbetegség kialakulásának kockázata, körükben gyakoribb a magas vérnyomás, az elhízás, a mozgásszegény életmód és a dohányzás. Szeptember elején publikálták a témáról az első olyan tanulmányt a Journal of the American Heart Association című folyóiratban, amelyik a vidéki élet és a rövid vagy hosszú távú kilátástalanság kardiológiai összefüggéseivel foglalkozik.
"Mivel tudjuk, hogy a reménytelenség a szívbetegek halálának előfutára, az orvosoknak fel kell ismerniük azokat a betegcsoportokat, amelyek a leginkább ki vannak téve ennek a problémának, és őket tanácsokkal és kezeléssel kell ellátniuk" - mondta a tanulmány vezető szerzője Susan Dunn, aki a chicagoi Illinois Egyetem tanszékvezető egyetemi docense. Az Egyesült Államok nemzeti statisztikái szerint a vidéken élő emberek körében (függetlenül attól, hogy küzdenek-e szívbetegséggel) gyakoribb a korai halálozás aránya a városlakókhoz képest.
Ebben a legfrissebb kutatásban a tudósok kérdőívvel mérték fel a reménytelenség érzését - vagyis a negatív életkilátásokat és a reménytelen jövőképet -, valamint a szorongásos tünetekt és a napi fizikai aktivitást, hiszen ez utóbbi is utalhat depresszióra.
Dél-Dakota két kórházából és egy michigani kórházból választottak ki 628 olyan résztvevőt, akinek volt már szívinfarktusa , erős mellkasi fájdalma , esetleg kardiológiai műtéten estek át vagy sztentet ültettek egy elzáródott artériájukba. A népszámlálási adatok alapján a betegek negyede vidéken élt. Ezzel összecseng, hogy minden negyedik páciensnél diagnosztizáltak depressziót a kutatásban. A vidékieknek csaknem a 60 százaléka érezte reménytelen helyzetben magát valamilyen konkrét életesemény, például szívroham miatt, míg a városlakóknál ugyanez az arány durván csak 50 százalék volt - állapították meg a kutatásban. Azonban az élőhely nem volt kapcsolatban az általánosan reménytelen életérzéssel. Az egyedülálló vidéki szívbetegekre hatványozottan érvényes volt a fenti megfigyelés. Vagyis a konkrét életesemény kiváltotta reménytelen életérzés az egyedül élő vidéki páciensek 70 százalékára volt jellemző, míg a házasságban élőknek csak az 50 százalékára volt ez igaz.
Legjobban: