„Az elhízás és a hozzá kapcsolódó egészségügyi problémák tanulmányozása során megfigyeltem, hogy viszonylag kevés szó esik ennek az összetett kirakós játéknak két jelentős darabjáról: a folyadékhiányról és a túlzott sófogyasztásról. Mindkettő köztudottan hozzájárul az elhízáshoz” – írja a Conversation magazinban Richard Johnson, a Colorado Egyetem orvosprofesszora, aki több mint 20 éve vezet az elhízás és a cukorbetegség okaival foglalkozó kutatásokat.
Annak érdekében, hogy könnyebben megértsük a kevés folyadék- és a túlzott sófogyasztás veszélyét, a professzor egy kedves kinézetű, mindössze félkilós rágcsáló életmódját állítja elénk példának. Csakhogy, ami a homokpatkánynak jó, az nekünk egy cseppet sem.
Ezért fontos a homokpatkány életmódja
Észak-Afrika sós mocsaraiban és sivatagjaiban él a sivatagi homokpatkány (Psammomys obesus), amelynek igen nehéz az élete a kietlen körülmények között. Egy spárgához hasonló növény, a Salicornia (vagy üvegfű) szárát eszi. Bár ez a húsos növény tápanyagban szegény, de tele van sóban gazdag vízzel. A sókoncentráció olyan magas az üvegfű levében, mint a tengervízben.
A közelmúltban végzett vizsgálatok kiderítették, hogy miért vágynak a sivatagi homokpatkányok az üvegfű sós nedvére. A magas sótartalmú étrend valószínűleg segít a kis emlős szervezetének abban, hogy a viszonylag kevés szénhidrátot, amelyhez hozzájut, fruktózzá alakítsa. Egy olyan cukorfajtává, amely természetes módon a gyümölcsökben, a mézben és egyes zöldségekben fordul elő.
Ez a módszer segít az állatnak a túlélésben, amikor kevés az élelem és az édesvíz. A fruktóz ugyanis aktivál egy "túlélési kapcsolót", ami serkenti a táplálékkeresést, a táplálékfelvételt, valamint a zsír és a szénhidrátok elraktározását megvédve a homokpatkányt az éhezéstől.
Amikor azonban az állat fogságba esik, és a rágcsálók szokásos, körülbelül 50 százalék szénhidrátot tartalmazó étrendjét kapja, gyorsan elhízik és cukorbetegség alakul ki nála. Ha azonban friss, kevés keményítőt tartalmazó zöldségeket kap, sovány marad.
Johnson és más tudósok évtizedek óta végzett kutatásai azt mutatják, hogy a nyugati világban sokan akaratlanul is úgy viselkednek, mint egy fogságban tartott sivatagi homokpatkány, bár csak kevesen élnek olyan környezetben, ahol az élelem és a víz korlátozott. Ennek ellenére folyamatosan aktiválják a túlélési kapcsolójukat. A kis mennyiségű fruktóz – amennyi egy-egy gyümölcsben található – nem jelent problémát, a túlzott mennyiség azonban már bajos az emberi egészségre nézve.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A legtöbben kristálycukorból és kukoricaszirupból (amely sok magasan feldolgozott élelmiszer alapanyaga) jutnak fruktózhoz. E két cukor bevitele az átlagos nyugati étrendben a kalóriák mintegy 15 százalékát teszi ki. Ezek a cukrok arra ösztönzik az embereket, hogy többet egyenek, ami súlygyarapodáshoz, zsírfelhalmozódáshoz és lassanként prediabéteszhez vezethet.
A szervezetünk is képes fruktóz előállítására. Mivel glükózból jön létre, a fruktóztermelődés megnő, amikor a vércukorszint magas. Ez a folyamat olyankor indul be, amikor sok rizst, gabonapelyhet, burgonyát vagy fehér kenyeret eszünk. Ezek ugyanis olyan szénhidrátokat tartalmaznak, amelyek gyorsan a vérbe juttatják a glükózt. Ráadásul a fruktóztermelést a dehidratáció, a kiszáradás is serkentheti, azaz, ha nem iszunk eleget, az a zsírtermelést ösztönzi.
A zsír és a víz
A zsírnak két fő funkciója van. Az első jól ismert: a kalóriák elraktározása egy későbbi időpontig, amikor éppen nem áll rendelkezésre táplálék. A zsír másik fontos, de kevésbé ismert funkciója a vízellátás.
A zsírban persze nincsen víz, de amikor a zsír lebomlik, az víztermelődéssel jár. A keletkező mennyiség figyelemreméltó, nagyjából megegyezik az elégetett zsír mennyiségével. Ez annyira jelentős, hogy egyes állatok a zsírra támaszkodnak, hogy vízhez jussanak olyan időszakokban, amikor az nem áll rendelkezésükre.
Erre kitűnő példát jelentenek a bálnák. Bár akaratlanul is lenyelnek némi tengervizet, ám a víz nagy részét az elfogyasztott táplálékból nyerik. Amikor viszont hosszabb ideig nem szereznek táplálékot, a vízhez elsősorban a zsír metabolizálásával jutnak hozzá.
A dehidratáció szerepét sem szabad alábecsülni, amikor szóba kerül az elhízás. Ez általában sós ételek fogyasztása után következik be. Mind a kiszáradás, mind a sófogyasztás fruktóz- és zsírtermeléshez vezet. Ezért például a sós sült krumpli különösen hizlal.
Ráadásul tanulmányok szerint a legtöbb túlsúlyos vagy elhízott ember nem iszik elég vizet. Ők sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek dehidratáltak, mint a sovány emberek. Sóbevitelük is nagyon magas a sovány emberekéhez képest. A kutatások azt mutatják, hogy az elhízott embereknek gyakran magas a vazopresszin szintje. Ez egy olyan hormon, ami segít a veséknek a vizelet mennyiségének szabályozásában – a víz visszatartásával. Friss tanulmányok szerint azonban a vazopresszin más célt is szolgál, mégpedig a zsírtermelés serkentését.
A kiszáradás vagy éhezés veszélyének kitett személy számára a vazopresszin valódi túlélési előnnyel járhat. De azoknál, akik nincsenek veszélyben, súlygyarapodást, zsírfelhalmozódást, zsírmáj kialakulását vagy akár prediabéteszt is okozhat.
Napi nyolc nagy pohár víz
Fontos kérdés, hogy a nagy mennyiségű víz fogyasztása segíthet-e a fogyásban? Johnson elmondta: amikor kutatócsoportjuk több vizet adott az egereknek, lelassult azok súlygyarapodása és a prediabétesz kialakulása, még akkor is, ha a kísérleti állatok cukorban és zsírban gazdag étrenden éltek.
Egyre több bizonyíték van arra is, hogy a legtöbb ember általában véve túl kevés vizet iszik, illetve a vízfogyasztás növelése segíthet az elhízott embereknek a fogyásban. Ezért Johnson azt javasolja, hogy igyunk minden nap nyolc nagy pohár vizet. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a túl sok folyadék fogyasztása „vízmérgezést” okozhat. Ez különösen azoknál jelent problémát, akiknek szív-, vese- vagy májbetegségük van, akiket nemrég műtöttek, vagy akik hosszú távokat futnak. Ezért mindig érdemes először a kezelőorvossal egyeztetni a vízfogyasztásról.
Ez is érdekelhet
A sivatagi homokpatkányok és a táplálékot gyűjtögető őseink számára a magas só- és korlátozott víztartalmú étrendnek volt értelme. De ma már az emberek nem így élnek. Ezek az egyszerű életmódbeli változtatások – a több víz fogyasztása és a sóbevitel csökkentése – olcsó, könnyű és egészséges stratégiák, amelyek megelőzhetik vagy kezelhetik az elhízást – írta Richard Johnson a Conversation magazinban.
