Magyarországon az egy főre jutó húsfogyasztás 76,5 kilogramm évente a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutolsó adatai alapján. Ennek viszont kevesebb, mint a tizedét teszi csak ki a halhús, melynek éves fogyasztása 6,7 kilogramm csupán. Ugyan az elmúlt tíz évben a halhús iránti érdeklődés lassan, de folyamatosan emelkedik, ezzel a mennyiséggel még mindig sereghajtók vagyunk Európában: a rekorder Portugáliában 56,8 kiló az átlagos éves fogyasztás, de még a szomszédos Ausztriában is a magyar mennyiség dupláját (13,2 kilogramm) fogyasztják. Néhány halban erősebb, hazai régiót (Baja, Szeged és a Balaton környéke) leszámítva ez a húsfajta elsősorban karácsonykor kerül csak a magyar asztalokra, az éves fogyasztás 40-45 százaléka erre az időszakra esik. Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője szerint a haltermelők működését a bérköltségek, illetve a gabona és az üzemanyagár megugrása is nehéz helyzetbe hozza, nem beszélve az évtizedek óta nem tapasztalt mértékű inflációról, ami miatt a vásárlói kosárból még inkább kiszorulhat a halhús.
Magyarországon nagyjából 24-25 ezer hektáron zajlik halgazdálkodás, a hazai tavak átlagéletkora pedig a 60-70 évet is meghaladja már. A hazai akvakultúra haltermelés 2019-ben több mint 25 ezer tonna volt, ebből asztalra kerülő étkezési hal 13-15 tonna. A meghatározó halfaj pedig továbbra is a ponty, de csukát, harcsát, süllőt vagy busát is számos halastóban szaporítanak – mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Lévai Ferenc. A szakember szerint több tényező is szerepet játszik abban, hogy a korábban jelentősnek számító hazai halfogyasztás a töredékére esett vissza, a halgazdálkodásnak pedig napjainkban újabb súlyos nehézségekkel kell szembenéznie.
A klímaváltozás és az elszálló infláció is súlyos hatással lehet
Míg korábban a vízi állatok (a halak mellett például a folyami rákok) fogyasztása a társadalom szinte minden csoportjában általános volt, a lakosság halevési szokásait többek között az is jelentősen átalakította, hogy a 19. század végére a mocsaras, vizes területek jelentős részét lecsapolták, azokat a megugró népességszám ellátása miatt elsősorban gabonatermelő területekké alakították át. Ennek a viszonylag gyorsan végbement átalakulásnak számos madár- és hüllőfaj látta kárát, melyek egy része szinte teljesen eltűnt. A magyar termőterületek ugyanakkor régiós szinten is kiemelkedők voltak, így a hazai élelmezésben is egyre nagyobb arányban a gabona vált dominánssá.
Ennek ellensúlyozására azonban a 20. század elejétől elindult a tóépítések korszaka is Magyarországon, a halastavakat elsősorban (a gabonakitermelés maximalizálását figyelembe véve) azokra a területekre helyezték, amelyeket más módon már nem tudtak bevonni a mezőgazdasági termelésbe. Az első világháborúig ebben jelentős előrelépés történt, ekkor Európa egyik leginkább tavasított területének számított Magyarország, a hazai halkereskedelem is fejlett volt, innen szállítottak először vagonból élő halat Európa más országaiba. A németekhez, sőt a franciákhoz is eljuttattuk ilyen módon az itthon szaporított halakat – így Lévai.
Ennek a folyamatnak (sok más hazai ágazathoz hasonlóan) a világégés, majd az azt követő, európai megosztottság vetett véget. Ugyan a halászat és a baromfitermelés a 90-es években érkező újabb rendszerváltást is viszonylag stabilan túlvészelte, az elmúlt évtizedekben egyre hangsúlyosabban jelentkeznek itthon is a klímaváltozáshoz köthető problémák: az egyre jobban elhúzódó aszályos időszakok a mezőgazdaság minden ágazatát súlyosan érintik. A csapadék rendszertelenül hullik, ráadásul nem abban az időszakban, amikor a halastavak ebből feltölthetőek lennének. Főleg a Dunántúli halastavaknál látszik ez az egyre erősödő probléma. Tavaly már 40 százalékos vízhiány volt, idén úgy tűnik, ez csak fokozódni fog.
A 2020 elejétől világszintűvé váló koronavírus-járvány újabb csapást jelentett az ágazat számára. A karácsony után leginkább halas szezonnak számító nyári időszakban, a lezárások és a turisták hiánya miatt alig mérhetőre csökkent le a magyarországi halfogyasztás. A külföldről hozzánk érkezők egyébként előszeretettel keresik az étlapokon a halas fogásokat, a hazai ízek mellett a külföldi halas receptek is igen népszerűek a köreikben. Ugyan a turizmus ismét erősödik, a szóvivő szerint nem tudni, hogy a következő járványhullámok ismét milyen szigorításokat tesznek indokoltá – egy újabb lezárás a vendéglátásnak és a halgazdálkodásnak is végzetes lehet.
„Havonta egyszer a halrudacska is belefér”
Nincs erős halízük, nem rejtenek szálkákat, a gyerekek is szeretik, könnyen beszerezhetők, hamar elkészíthetők és hosszú ideig elállnak a mélyhűtőben – megannyi praktikus tulajdonság, amelyek a halrudacskák mellett szólnak. Mi a helyzet azonban e termékek élettani hatásaival? Úgymond letudhatjuk-e a halfogyasztásra szóló táplálkozási ajánlásokat néhány halrúd kisütésével?
„A magyar gasztronómiában csak egy igazi recept létezik”
Az első nyomtatásban megjelent magyar szakácskönyvben még tucatnyi halból és rákból készült fogás receptjét megtalálhatjuk, napjainkra azonban a halfogyasztásban Európa sereghajtói lettünk, a rák pedig gyakorlatilag teljesen eltűnt az asztalokról. Cserna-Szabó András író, gasztronómiai újságíró segítségével próbáltunk utánajárni a megváltozott halfogyasztási szokások mögött álló folyamatoknak.
Valóban veszélyes várandósan halat enni?
Bizonyos ételek – ezzel együtt egyes halfajták – fogyasztását a várandós nőknek és a gyermeküket szoptató anyáknak szakemberek nem ajánlják. Dietetikus segítségével vizsgáltuk a halevés előnyeit és potenciális veszélyeit terhesség idején. Ezeket egyaránt érdemes mérlegelni, mielőtt valaki teljesen kiiktatja étrendjéből ezt az értékes tápanyagforrást.
„A hal elkészítésétől legalább nem viszolygok”
Sosem rajongtam kifejezetten a húsért, a halat viszont mindig is imádtam. Egy idő után tehát logikus lépésnek tűnt, hogy áttérjek a peszkateriánus étrendre, és csak azt fogyasszam, amit valóban szeretek és aminek az elkészítésétől sem viszolygok. Azonban, mint bármilyen speciálisabb étrend, ez is egy kicsit nagyobb körültekintést igényel. Személyes tapasztalatok és szakértői tanácsok következnek.
A halgazdaságokat komolyan sújtja az is, hogy más mezőgazdasági ágazatoktól eltérően nincs területalapú támogatása. A hamarosan elstartoló, 2027-ig tartó Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Plusz nagyjából 10 milliárd forintot biztosítana az ágazat fejlesztésére, a hazai haltermelők ugyanakkor nem rendelkeznek kellő önerővel ahhoz, hogy a pályázati pénzt érdemben hasznosíthassák. Az elszálló költségek miatt a hazai halastavak egy részét is fel fogják szántani, ez a folyamat a szomszédos Romániában már el is indult, ez pedig tovább emeli majd a hal árát az üzletekben, illetve az étlapokon is. A szóvivő szerint ennél is nagyobb probléma, hogy ma a halastavak jelentik a legnagyobb víztározó kapacitást, és tartják el a legnagyobb természeti értéket jelentő vizes élőhelyek állatállományát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szakember szerint az sem segít a halfogyasztás népszerűbbé válásában, hogy a halétel általában nem olyan „trendi” a jelenlegi hazai gasztronómiában, mint más élelmiszerek. Alig néhány halrecept van csupán a helyi éttermek kínálatában, amely valamennyire reflektálna az egyébként halban erős korábbi konyhakultúránkra. Ezen recepteknek ráadásul csupán kis töredékét készítik el otthon a családok, a haltermékek jelentős részét is a mirelit halrudak, vagy a konzervek teszik ki, amelyekre gyorsan ráunhat az ember, ha sokszor kerülnek az asztalra. Óriási emellett az árutömeg a boltokban, rengeteg az olcsóbb, könnyebben asztalra tehető, általánosan kedvelt élelmiszer a polcokon. Az infláció miatt egyre árérzékenyebb vásárlók pedig érthetően a pénztárcabarát, egyszerű megoldásokat keresik. „A hallal jóval több teendő van, mint más húsfélékkel, mind a szaporítás, mind pedig a nevelés, feldolgozás és a szállítás komolyabb kihívást jelent. Nem véletlenül kerülnek világszerte bármelyik étteremben többe a halas ételek a többi húséhoz képest” – mondta Lévai Ferenc. Hozzátette: azért pozitív trendek is megfigyelhetőek, hiszen az akvakultúrában (zárt, melegvizes rendszerekben) nevelt harcsafélék többnyire konyhakészen feldolgozva kerülnek az asztalra. Ez a szektor enyhe emelkedést mutat mind a termelést, mind pedig a fogyasztást illetően.
Az egészségünk is meghálálná
Bizonyos országrészekben azért nem csak a karácsonyi időszakra korlátozódik a halfogyasztás, ilyen például a bajai és mohácsi régió, ahol az éves halfogyasztás meghaladhatja a 15 kilót is. Ezeken a településeken a bográcsozásnak mély kulturális gyökerei vannak, egyfajta közösségi tevékenység a közös halfőzés. A szálkás hal fogyasztásától is kevésbé riadnak vissza, sokan pedig éppen emiatt nem szeretik a halas recepteket: körülményesnek, veszélyesnek tartják a halhús fogyasztását.
Ez is érdekelhet
Pedig a halak húsa számos, szervezetünk számára létfontosságú tápanyagot rejt. Könnyű és könnyen emészthető, fehérjében gazdag étel, tele hasznos tápanyagokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Jelentős mennyiségben található benne foszfor, fluor, szelén, vas, kálium és kalcium (a tengeri halakban pedig ezen kívül a pajzsmirigy működésének kedvező jód is található), illetve gazdag A-, D-, B2-, B6-, és B12-vitaminokban. A szervezet számára létfontosságú, többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavak egyik legjobb forrása szintén a halhús. Ezek fogyasztása csökkenti az idegrendszeri, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, testszerte enyhíti a gyulladások mértékét, de még a bőrnek is jót tenne. A szakemberek szerint hetente 30 dekagramm hal fogyasztása lenne az egészség szempontjából ideális.
