Az írott és vizuális média sokat foglalkozik ezzel a fontos témával, de az információ túlkínálat miatt sokan úgy érzik, teljesen elvesznek és összezavarodnak. Kinek higgyünk? Milyen irányt kövessünk?
A legbiztosabb válaszokat úgy kaphatjuk, ha elkezdjük nagyon tudatosan figyelni saját szervezetünket. Már önmagában sok újdonságot hozhat, ha elkezdjük figyelni, hogy milyen élelmiszerre hogyan reagál a szervezetünk. Milyen a hangulatunk, közérzetünk, energiaszintünk bizonyos ételek elfogyasztása után. Mielőtt kiválasztjuk a számunkra legmegfelelőbb táplálkozást, tegyünk fel néhány banálisan egyszerűnek tűnő kérdést:
- Milyen nemű vagyok és hány éves?
- Mi az életkoromnak és nemi csoportomnak megfelelő táplálkozás?
- Az életformám és a munkám mennyi energiát igényel?
- Milyen az emésztésem?
- Milyen az egészségi állapotom?
- Mi a változás célja, mit szeretnék elérni?
Miután megválaszoltuk ezeket az alapvető kérdéseket, vizsgáljuk meg jelenleg hogy élünk és mit eszünk. Nagy segítség lehet egy táplálkozási napló vezetése, amibe feljegyezzük, hogy a nap folyamán pontosan mit és mikor ettünk, ittunk.
Ez azoknak különösen hasznos, akik ritkán ülnek le egy rendes étkezéshez, kevés főtt ételt esznek, viszont folyamatosan rágcsálnak, itt-ott bekapnak egy szendvicset, egy falat sütit, kekszet , stb. Amikor az ember leírva látja a napi táplálék bevételét, sokkal jobban tudatosodik benne, hogy pontosan mit és mennyit fogyaszt. Ezt összekapcsolhatjuk azzal, hogy megfigyeljük a szervezetünkre tett hatásukat. Már ezen a ponton sok érdekes és meglepő dolgot fogunk tapasztalni.
Gyerekkori ízek
Lehet, hogy nagyon szeretjük például a csokoládét, de valójában a délutáni „édességroham” után fél órával még fáradtabbnak, nyomottabbnak érezzük magunkat. Ilyen tapasztalatok rávilágíthatnak arra a tényre, hogy az ízlés és a megszokás mennyire nagy úr. A legtöbb ember ízlése hosszú éveken át alakul, gyerekkorban gyökeredzik, és sok nem-fizikai szempont tapad hozzá. Édesanyánk főztje a benne megnyilvánuló szeretet és gondoskodás miatt annyira finom. Hány embertől hallottam már, hogy az ő édesanyja vagy nagymamája ételei verhetetlenek! Tehát az ízlésünkhöz erősen ragaszkodunk, sokszor akkor is, ha ez az egészségünk rovására megy. Az a folyamat, ami a tudatosodással párhuzamosan elindul abban segít, hogy felismerjük a valós szükségleteinket és megtanuljuk szeretni azokat az ételeket, amelyek valóban az egészségünket szolgálják.
Vizsgáljuk hát meg egyszerű szempontok szerint, hogy milyen változtatásokkal érhetünk el egy kiegyensúlyozottabb, vitalizáló táplálkozást. Elsősorban azokat az élelmiszereket kell górcső alá vennünk, amelyeket minden nap fogyasztunk. Egyik tanárom egy szép és jól érzékelhető példával mutatott rá ennek a jelentőségére: „A kő meg se rezdül, ha néha-néha rácseppen egy csepp víz. De ha állandóan csepeg ugyanarra a pontra, előbb-utóbb kivájja a követ.” Ezért szoktam azt tanácsolni a hozzám fordulóknak, hogy alkalomadtán nyugodtan egyenek meg egy-egy zsírosabb vagy nagyon cukros, krémes fogást. Ettől semmi bajuk nem lesz. De a mindennapi alaptáplálékaink legyenek jó minőségűek, egészségesek.
Friss zöldség-és gyümölcsfogyasztás Sokak számára ott kezdődik a változás, hogy minden nap beiktatnak az étrendjükbe friss zöldséget és gyümölcsöt. Lehet, hogy ez megdöbbentően hangzik, de sok családban még mindig csak ritkán kerül az asztalra friss saláta, önálló zöldséges fogások, vagy akár zöldségköret. A táplálkozási szakemberek évtizedek óta hangsúlyozzák, hogy napi legalább öt adag gyümölcs- és zöldség elfogyasztása a helyes táplálkozás egyik alappillére. Aki nincs hozzászokva ehhez, bizony eleinte tapasztalhat kényelmetlen tüneteket, de ezek átmenetiek, az emésztőszervek természetes reakciói.
Nyugodtan leszögezhetjük tehát, hogy az egyik alappillér a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztása legyen. Szerencsére azon kevés ország közé tartozunk, ahol az állandó piacok élnek és virulnak. A friss, szezonális termények beszerzése tehát nem probléma. Nagy választék van kistermelői áruból is. A világnak persze az lenne a legjobb, ha mindenhol a helyben termett, szezonális zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanák. Mi magyarok nagyon jó helyzetben vagyunk ezen a téren. A biogazdálkodás is folyamatosan terjed és teret hódít, bár gazdasági okok miatt sokan nem engedhetik meg maguknak a bio minősített termények vásárlását.
Az értékes gabona
Következő terület, amit meg kell vizsgálnunk a gabonák kérdése. Kenyeret szinte minden ember naponta fogyaszt. Amennyire lehet, próbáljunk jó minőségű, teljes kiőrlésű kenyeret vásárolni. Sajnálatos módon a széles körben elérhető „barna kenyerek” nagy része valójában semmi más, mint barna, mert meg van festve. Az igazi teljes kiőrlésű kenyér mindig nehezebb, kicsit nedvesebb, mint fehér társai. Meg kell tanulnunk a marketingszövegek mögé látni, saját érdekünkben venni a fáradtságot a címkék értelmezéséhez és kritikával élni, amikor szükséges.
Érdemes a gabonák teljes skáláját beiktatni étrendünkbe, felfedezni, hogy mit takarnak ezek az egzotikusan hangzó szavak, mint köles, hajdina, amaránt, quinoa. A zab, rozs, árpa, rizs, tönköly biztos ismerősebben cseng. Bio boltokban és egyre több szupermarketben is beszerezhetők. Tanuljuk meg változatosan elkészíteni ezeket a gabonákat, sok új ízélményt fogunk felfedezni.
Édesítőkkel, fűszerekkel óvatosan
A következő lépés, hogy felülvizsgáljuk, mennyi cukrot fogyasztunk és milyen formában? Itt megint csak érdemes egy kis kutatást végezni, hogy milyen alternatív, természetes édesítőszerek, jobb minőségű cukrok léteznek. A teljesség igénye nélkül: méz, nyers nádcukor, fruktóz, szőlőcukor, juharszirup, kukorica szirup, agavé szirup, stevia, nyírfacukor , a sor bizony elég hosszú. Ha néhány hétre elhagyjuk a cukrot étrendünkből, meglepően sokat finomodik az édes íz iránti érzékenységünk. Egy sült hagyma, répa, vagy sütőtök csodálatosan édes lehet!
A magyar kulinária egyik legnagyobb hátulütője a túlzott sózás. Ám a só is lehet minőségi, tele nyomelemekkel. Érdemes a tengeri, illetve őstengeri fajtákat használni. Szeretném hangsúlyozni, hogy az ízlés tökéletesen formálható. Néhány hónap alatt teljesen átalakíthatjuk az ízlésünket, ha van hozzá motivációnk, elszántságunk és felismerjük, hogy saját jól felfogott érdekünkben dolgozunk. Itt kell megemlítenünk a friss és szárított fűszernövények használatát is, amivel rengeteg új és izgalmas ízt kölcsönözhetünk ételeinknek. Így kevesebb só használata is elegendő lesz.
Kevesebb állati fehérje
A következő pont az állati fehérjebevitel mennyiségének vizsgálata. A nyugati civilizációk embere általában sokkal több húst, tojást és tejterméket fogyaszt, mint amennyire szervezetének szüksége van. A többlet fehérje mérgezi és elsavasítja a szervezetet. A savas sejti közeg pedig kitűnő melegágya a krónikus betegségeknek. A zsírosabb, nehezebben emészthető húsokról fokozatosan áttérhetünk a szárnyasokra és a halakra. A hal könnyen emészthető, magas értékű fehérjét tartalmaz. Heti kétszer ajánlatos valamilyen halas finomságot varázsolni az asztalra. A szójatermékek, lencse és babfélék is kitűnő kiegészítői a kiegyensúlyozott táplálkozásnak.
Jó minőségű zsiradékok
A főzéshez használt zsiradékokat is vizsgáljuk át, ismerkedjünk a sokféleséggel ezen a területen is. Próbáljuk ki a kókuszzsírt, illetve salátákhoz hidegen sajtolt olíva, tökmag, napraforgó, szőlőmag, repce, dió, avokádó és lenmagolajat. Ha mindezeket a lépéseket végigjártuk, biztosan találunk olyan új alapanyagokat, főzési technikákat, recepteket, amelyeket megkedvelünk, és rendszeresen használni kezdünk. Nézzük át még egyszer, hogy mit tehetünk önmagunkért, a családunkért, az egészségesebb étkezésért. Együnk több friss zöldséget, gyümölcsöt, jobb minőségű és változatosabb gabonákat, kevesebb cukrot és sót, kevesebb húst és zsíros tejterméket, használjunk jobb minőségű zsiradékokat. A változás mindig kihívás. Ehhez pedig sok türelem és bátorság kell, mert megszokott dolgainkban biztonság rejlik. Újítani, új területre merészkedni azonban izgalmas és felszabadító is. Annak a felelősségnek a megértése, hogy a minőségi táplálkozás mennyire fontos, magával hoz egy tisztelet- és szeretetteljesebb hozzáállást önmagunkhoz is.