Amy elmondása szerint a kávét erősen és feketén szereti: ébredéskor egy dupla eszpresszót iszik, egy szimplát akkor, amikor beérkezik a céghez, aztán még egyet délelőtt, délután háromkor pedig megissza a napi utolsót. Azt is elmondta: nem feltétlenül érzi azt, hogy szüksége van rá, csak szereti inni és nem is hitte azt, hogy bármilyen problémát jelenthet az, hogy egy hétig nem kerülhet a testébe koffein. Tévedett.
Az ébredéshez és a reggeli edzésekhez szükséges kávék kifejezetten hiányoztak az első két napban – ebben az időszakban nemcsak kimerültséget, hanem erős fejfájást is tapasztalt. Az irodai feladatokkal sokkal lassabban tudott csak haladni, nem tudott rendesen fókuszálni, a koffeinfüggőség helyett pedig rászokott a csokoládéra.
Visszanézve a történtekre, az újságíró azt mondja: a koffeinmegvonás hatása pszichológiai, hiszen egy igen szerves, természetesnek vett szokást kellett megtörnie, a fizikai megvonás annyira nem érződött nála. És míg a szerdai kávéja helyrebillentette kávéhiánytól zavarodott agyi működését, igencsak elgondolkodtatta személyi edzője, aki azt mondta neki, hogy sokkal jobban edz kávé nélkül.
Amy Andrew története nem feltétlenül meglepő azok számára, akik pár napig szintén elhagyták a kávét utazás vagy betegség miatt, netán azért, mert szervezetüket akarták pihentetni. Az köztudott, hogy a kávé a fogyasztástól számított 30-40 perc után éri el legerősebb koncentrációját az agyban és a véráramban, stimulálja a fáradtságot csökkentő dopamin szintjét és elnyomja mind az alvásra felkészítő melatonin, mind pedig az agyműködést visszafogó adenozin szintjét.
Az azonban biztos, hogy minél több kávét fogyasztunk, annál immunisabbá válunk rá. Ha pedig le akarunk szokni róla, bármennyire is csábítónak tűnik az azonnali és totális megvonás, nem hatékony. Csökkentsük fokozatosan kávéfogyasztásunkat vagy akár cseréljük ki egyes kávéinkat koffeinmentesre addig, amíg 24 órán belül legfeljebb csak hármat iszunk.