A csípős íz a kapszaicin nevű vegyületnek köszönhető, mely a paprikafélékben, illetve a belőlük készült termékekben található meg. Ha beleharapunk az ételbe, a kapszaicin felszabadul, és a szánkban található neurotranszmitterekhez kapcsolódik. Meglepő módon, a csípősséget nem az ízlelőbimbóinkon keresztül, hanem a hőmérsékletet érzékelő idegeken át érezzük. A forróságra pedig az agyunk úgy válaszol, mintha bármilyen más veszélyhelyzetben lennénk: beindítja a meneküléshez szükséges stresszreakciót.
A fájdalom időtartama a paprika kapszaicin-tartalmától függ, ezt pedig a Scoville-skálán mérik. Minél magasabb pontszámot ér el egy paprika a skálán, annál csípősebb és annál tovább tart a szervezetünkben az általa kiváltott fájdalom. A tiszta kapszaicin nagyjából 16 millió SHU (Scoville Heat Unit) erejű, míg a jelenlegi legerősebb paprika, a Carolina Reaper 2.200.000 SHU-jú. Összehasonlításként, a magyar paprika 0 pontot ér ezen a skálán.
Bár a fájdalom nagyon erős lehet, visszafordíthatatlan szövetkárosodástól szerencsére nem kell tartani, különösen attól, hogy a csípős paprika tönkreteszi az ízlelőbimbókat. A paprika csípősségét ugyanis nem az ízlelőbimbókon, hanem a hőmérséklet-receptorokon keresztül érzékeljük. A kapszaicin nem is hat az ízlelőbimbókra, ezért nem is veszélyezteti azok egészségét.