Segítünk választani!
Állt már Ön is tanácstalanul a hipermarketben egy dúsan megrakott polc előtt, ahol tucatnyi, ugyanazon jellegű, más-más nevű és gyártójú termékből kell választania? Ugye, néha nem is olyan egyszerű ez! Segíteni szeretnénk: sorozatot indítunk, amelyben alapvető, általánosan ismert, sokfelé kapható élelmiszereket, háztartási termékeket tesztelnek majd szerkesztőségünk tagjai. Ez alkalommal a legnépszerűbb, legolcsóbb húsipari termékek egyikét, a párizsi vagy - modorosabban - parizer néven ismert töltelékárut néztük meg közelebbről.
Egy "retró" termék
A mai középkorúak és idősebbek számára a párizsi egyjelentésű szó: ha a hetvenes-nyolcvanas években tíz deka párizsit kértünk a közértben, nem kellett tovább magyarázni, hiszen többnyire csupán egyféle rúd viselte ezt a nevet. Előre csomagolva sem volt kapható, helyette a csemegepultnál nézhettük, hogyan szeleteli boszorkányos ügyességgel az eladó az átlátszó műbélbe töltött, sertésből készült, húsrózsaszín terméket, hogyan csapja a karos mérlegre először a papírt (minden fillér számít, ugye), majd, még kilengő mutató mellett elhangozhatott a viccé vált kérdés is "lehet öt dekával több?" esetleg (ismerősnek, poénként) meg lehetett kockáztatni azt is: "vendégség lesz"?
A párizsi népszerűségét nemcsak annak köszönhette, hogy olcsó húsféle, tízóraira való volt, hanem sokoldalúságának is: zsemlébe, szendvicsre téve, az izmosabb szeleteket kirántva, a rúdból meleg szendvicsre, pizzára valót reszelve is lehetett fogyasztani. Kisgyerekek és idősek is könnyen elmajszolták.
Miért éppen párizsit?
Élelmiszert tesztelni nem tartozik a legrosszabb tevékenységek közé, a felkért kóstolók közül mégis többen is visszakérdeznek: muszáj éppen párizsival kezdeni? Ódzkodásukat rögtön alá is támasztják érvekkel: a párizsi nem tartozik sem az egészséges, sem a természetes élelmiszerek közé, a legjobb esetben is legfeljebb hatszázaléknyi húst tartalmaz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az összetételével kapcsolatban a legvadabb és legtaszítóbb rémhírek keringenek, amelyekben a legmegnyugtatóbb még az, amelyik a "vágóhídi hulladék" kifejezést használja. Közgazdasági fejtegetés, hosszas minőség-árarány elemzés helyett az "olcsó húsnak híg a leve" népi bölcsesség hangzik el újra és újra. Nézzük, igazolja-e a teszt ezt!
Mit mond az Élelmiszerkönyv?
A párizsi leírása a gyártóknak kötelezően betartandó Élelmiszerkönyvben a következő: "Homogén metszéslapú, marhahúsból vagy sertéshúsból vagy a kettő keverékéből (lópárizsi esetében lóhúsból), gyártási szalonna alapanyagból, jelleg- és ízkialakító anyagokból esetleg sertés- és marhavágás étkezési melléktermékeiből készült húspépet tartalmazó, nagy (legalább 60 mm) átmérőjű, természetes vagy vízgőzt áteresztő, vagy át nem eresztő műbélbe töltött, főzéssel hőkezelt, füstölt vagy füstöletlen, jól szeletelhető húskészítmény. Ízének jellegét a fehérbors adja."
Kémiai összetételeként megszabja, hogy fehérjetartalmának legalább 10 százalékosnak kell lennie, azon belül legalább hatvan százalék izomfehérjét (vagyis húst) kell tartalmaznia, a további összetevők közül a víz legfeljebb 71, a zsír legfeljebb 23, a nátrium-klorid (só) legfeljebb 2,5 százalékot tehet ki. Szigorúak a követelmények az egyéb tulajdonságok tekintetében is, pontosan meg kell felelni az alak, a méret, az átmérő, a kötésvég, a burkolat követelményeinek. A fogyasztó számára ezeknél fontosabbak az egyéb, érzékszervi tulajdonságok.
A leírás szerint "a rúd állománya rugalmas, jól szeletelhető, a metszéslap homogén állományú, 10 mm-nél nagyobb légüreg nem, legfeljebb csak néhány kisebb látható. Nem tartalmaz 3 mm-nél nagyobb ín- és kötőszöveti hártyadarabot, legfeljebb néhány 1-2 mm-es méretűt tartalmazhat. A szelet első harapás után se nem puha, se nem kemény, jól összeáll, rágási maradék nincs. A metszéslap egyenletes világos rózsaszínű. A fűszereloszlás egyenletes. A főtt húspép íze mellett borsíz érezhető, de idegen és mellékízek nem. Kellemesen sós ízű. A főtt húspép és a bors illata érezhető, idegen szagok nem. Füstölt termékek esetében füstíz és -illat is érezhető."
A bőség zavara
Manapság a legkisebb sarki közértben is legalább fél tucat terméket találunk párizsi néven. Készül sertés- marha-, pulyka- és egyéb baromfihúsból, adják füstölve, paprikázva, zöldborsóval, pritaminnal és sajttal gazdagítva is, és természetesen minden nagyobb húsipari cég gyárt valamilyen terméket párizsi néven. Egy-egy nagyobb hipermarketben akár húsz-harmincféle áru közül is választhatunk.
Az összevethetőség kedvéért tesztünkhöz kizárólag olyan termékeket válogattunk össze, amely sertéshúsból készült és nincs semmivel kombinálva, tehát megfelel a "klasszikus" párizsinak. A Tesco polcairól nyolcféle terméket emeltünk le: az üzletlánc többféle, saját néven kínált terméke mellett a Debreceni, a Pick, Kaiser-Food, és a Szole Meat húsipari cég kínálatából is választottunk.
A csomagolás nem volt az értékelés szempontja, de azért itt meg kell jegyezni, hogy számít ez is: kelendőbb, jobban felhasználható a szépen, vékonyan szeletelt, gusztusosan csomagolt, 10-15 dkg-s kiszerelésben árusított termék, mint a félkilós vagy még nagyobb mennyiségben, átlátszatlan műanyag borítású rúdban kínált. A hat mindenre elszánt kóstolót az azonosítható csomagolásból kibontott párizsi szeletekkel vártuk, és arra kértük, hogy 1-5-ig pontozva értékeljék a termékek színét, illatát, állagát, látványát és ízét.
Győzött a "békebeli"
Az elérhető 150 pontból a legtöbbet, 127-et a szegedi Pick gyár Békebeli Füstös párizsi nevű terméke ért el, ennek színét, illatát, állagát és ízét értékelték a legjobbnak kóstolóink, és csupán a látványban szorult a második helyre egy másik (szintén Pick termék) mögé. Úgy ítélték meg a bírálók, hogy ebben érződik leginkább, hogy húst is használtak hozzá, fűszeres (talán kissé túlzottan is) az íze, és a színe és állaga is olyan, "amilyennek a párizsinak lennie kell". Egyikük úgy foglalta össze, hogy a nyolc termék közül ez az egyetlen, amelyet szívesen enne meg egy szendvicsen.
A szeletelve, védőgázas csomagolásban kapható termék a leírása szerint marha- és sertéshúst, vizet, sertésszalonnát, szójafehérjét, fűszereket, füstaromát, fűszerkivonatokat, és összesen hatféle egyéb, E-számmal jelölt adalékanyagot (emulgeálószert, ízfokozót, antioxidánsokat, színezéket és tartósítószert) tartalmaz. A megvizsgáltak közül ez volt a legdrágább is, tíz dekányit 289 Ft-ért vehettünk belőle.
A második helyen ugyanennek a gyárnak egy másik terméke, a Sertés párizsi végzett 118 ponttal, amelyet szintén jónak, de kicsit sósnak és gumis állagúnak találtak a kóstolók. Az összetételében annyi különbséget fedeztünk fel, hogy ebben nincs marhahús, viszont bőrkeemulziót és szőlőcukor, keményítő is szerepel az összetevői között. Valamivel olcsóbb volt: tíz deka ára 269 forint. (Az árak természetesen a vásárlás helyétől és idejétől függve változhatnak.)
Még dobogós, harmadik helyen végzett 112 ponttal a szolnoki Szole Meat Húsipari Kft. Croko Kid nevű terméke, amely a párizsi gyerekeknek szánt, kalciummal dúsított változata. A kelleténél sósabbnak, de élvezhetőnek minősítették, kinézetre pedig az egyik legjobbnak, bár dietetikus szakértőnk szerint a gusztusos hússzínét valószínűleg annak köszönheti, hogy nem sajnálták belőle a kárminsavat. Az ára kicsit csalóka, hiszen 8 dekás kiszerelésben kapható, 229 forintért.
Párizsi, ami francia...
Rögtönzött versenyünkben "középmezőny" tulajdonképpen nem lett. Egyetlen terméket sorolhattunk ide, a Kaiser Food Kft. Finomino Francia szeletét, amely 92 pontot kapott ítészeinktől. Úgy találták, hogy bár a termék vonzó külsejű, de "csalódás, jobban néz ki, mint amilyen", ízetlennek, sőt, többen kifejezetten rossz ízűnek, kellemetlen utóízzel bírónak vélték.
Laikusok lévén, azt nem tudtuk megítélni, hogy miért nem kapta meg a párizsi nevet. Címkéjén az összetevői között a sertéshúson és a szalonnán kívül bőrke- és húspépet, burgonyakeményítőt és szójafehérjét is találtunk, só, fűszerek, fűszerkivonatok és nyolc E-számmal jelölt adalékanyag mellett.
Termékek, amelyeket nem ajánlunk
A mezőny alsó részén végzett a Debreceni Húsipari Kft. Csemege párizsija, 77 ponttal, valamint az üzletlánc három saját néven futó, különböző összetételű, kiszerelésű és csomagolású terméke, 75, 69 és 48 ponttal. A kóstolók ezeket művi, sőt, kellemetlen ízűnek, ragacsos, zsíros, porózus állagúnak találták, akadt, amelyet egyenesen löncshúsnak véltek, annyira egyenetlenül volt eldolgozva. Ezekbe már légbuborék, índarabka is került, színük is sápadtabb, halványabb, sőt, szürkésebb volt az elvárhatónál.
Az összetételüknél két új sűrítő anyag is szerepel: a xantán-gumi és a szentjánoskenyérliszt, az E-számokkal jelölt adalékanyagokat viszont a csomagoláson nem tüntették fel. Tény, hogy az aznap ott kapható sertés párizsik választékában ezek voltak a legolcsóbbak: a védőgázas, szeletelt kiszerelésű 15 dekás termék is csupán 229 forintba került, a 35 dekás rudacska 399, a 70 dekás tömb pedig 599 forintért volt kapható. Ha azonban a tapasztalatainkat, az élvezeti értékük igen alacsony voltát, az összetételük bizonytalanságát, az egészségtelenül magas zsírtartalmukat is figyelembe vesszük, jó szívvel inkább nem ajánljuk a kosárba tenni.
Ez is érdekelhet
|
