Megint egy újabb igazság?
Mi köze az egyre nagyobb számban diagnosztizált emésztési problémáknak, mozgásszervi kínoknak, ízületi fájdalmaknak, csontritkulásnak szervezetünk elsavasodásához? Az alig néhány éve a köztudatba került új, több bázikus hatású étel fogyasztását szorgalmazó diéták szószólói a fájdalmas ízületi betegségek járványszerű terjedését is a túlságosan savasító táplálkozás késői következményének tartják. Nem pusztán természetgyógyászok figyelmeztetnek a szervezet sav-bázis egyensúlyának szükségességére.
Dr. Bakanek György, eredetileg szülész-nőgyógyász, doppingszakértő, a Magyar Olimpiai Csapat sportorvosa is azt vallja, hogy a mai modern táplálkozás korában a méregtelenítés, a májvédő étrend, a megfelelő mennyiségű folyadék és a probiotikumok fogyasztása mellett az egészségmegőrzés egyik oszlopa a szervezet sav-bázis egyensúlyának rendezése. A versenysportolók orvosi ellátása és felkészítése során bizonyosodott be számára, mennyire fontos a helyes sav-bázis arány. "Nem csak a magyar vízilabda válogatott használ sav-bázis háztartást egyensúlyba hozó készítményt. Ma a sportolók felkészítése elképzelhetetlen nélküle, ezért a komoly versenyeken indulók legalább hetven százalékának étlapján szerepelnek ilyen készítmények." - állítja az orvos. Vallja: bármely egészségügyi kezelés alapja, többek között, a szervezet megfelelő sav-bázis egyensúlyának helyreállítása és megtartása.
Tetten érhető kémhatás
Mielőtt bárki korszakalkotó felismerést vagy éppen egy újabb gyanús divathóbortot sejtene az állítás hátterében, el kell mondani, hogy a szervezet savassága vagy lúgossága, azaz kémhatása csupán egy azon fontos paraméterek közül, melyek állandósága a normális működés alapfeltétele, és amit a szervezet folyamatosan ellenőriz, szabályoz. Ugyanolyan mérőszám, mint a testhőmérséklet, vérünk sókoncentrációja, a vércukorszint vagy a szövetek víztartalma. Ezen értékek kissé ingadozhatnak ugyan, de tartós eltérésük egészségügyi problémák jelenlétére vagy várható bekövetkeztére utal, mivel megváltozott körülmények között a biokémiai reakciók, így anyagcsere-folyamataink is teljesen másképp zajlanak.
Vérünk ideális kémhatása például a 7,4-es pH körül ingadozik. A pufferoldat a vér is, egyben a szervezet legfontosabb pufferrendszere.
Szervezetünk élettani folyamatai általában savas irányba tolják el a kémhatást, tehát azt várnánk, hogy ennek ellensúlyozása a könnyebb feladat. A valóság azonban az, hogy kiválasztásunk könnyebben bánik el a lúgokkal, testünket szinte lehetetlen ellúgosítani. Miből fakad ez az ellentmondás?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kőbaltás embernél a rejtély kulcsa
Jürgen Vormann professzor, táplálkozástudós, biokémikus, a müncheni Betegségmegelőzési és Táplálkozástudományi Intézet igazgatója szerint a megértéshez érdemes tanulmányozni a kőkorszaki ember életmódját. Minden bizonnyal másképp táplálkozott mint mi, miközben genetikai adottságai ebből a szempontból aligha különböznek a miénktől. A Homo sapiens régen és ma egyaránt mindenevő, étrendje túlnyomó többségben növényi eredetű, nyers táplálék kell legyen. 100 000 generációval előttünk élő őseink gyűjtögető életmódot éltek. A begyűjtött dióféléket, gabonamagokat teljes egészében elfogyasztották, főként zöldségeket, gyümölcsöket ettek, húshoz viszonylag ritkán, csak sikeres vadászat után jutottak, zsírhoz pedig csak időszakosan, késő ősszel és télen, amikor a vadak rendelkeztek zsírtartalékkal.
A ma nagy választékban rendelkezésre álló tejtermékek háziállat híján hiányoztak étrendjükből. Így jóval kevesebb fehérjét fogyasztottak, abból is főként növényi, illetve gabonaeredetűt. Százötven földművelés előtti kultúra étrendjének vizsgálatával régészek és táplálkozástudósok együttesen megállapították, hogy a bevitt táplálék alapvetően lúgosította a szervezetet , és sokkal kisebb volt a savanyító hatású ételek aránya. Mintegy ötszáz generációt visszaszámolva a letelepedéssel indult meg a növénytermesztés és állattartás, majd alig tíz emberöltőnyit kell visszaszámolni az iparosodás, az ipari méretekben zajló intenzív élelmiszertermelés megindulásáig és az állatok tömeges tartásának elterjedéséig.
Mindössze két generációval előttünk, a II. Világháború utáni időszakban kezdődött meg a modern élelmiszeripar kora: eredményeként nagy arányban fogyasztunk erősen feldolgozott állapotban asztalunkra kerülő élelmiszereket. Hogy miért baj ez? Mert ma is arra volna szükségünk, mint a kőkorszaki embernek: savasító életfolyamatainkat ellensúlyozó, lúgosító étkekre. Csakhogy mai étrendünk túlságosan gazdag állati eredetű fehérjékben, márpedig a húsos és tejes étrenddel sok kéntartalmú aminosav - metionin és cisztein - kerül a szervezetbe, melyből az emésztés során glükóz, húgysav és egy erős sav, a kénsav keletkezik. A húsevésből fakad savterhelésünk legjelentősebb hányada. Még több lúgosító zöldséget és gyümölcsöt kellene ennünk. Igen ám, de a tömegtermelés és környezetszennyezés hatására a termőföldekben igen megcsappant a szervezetet lúgosító ásványi anyagok, például a káliumsók, élelmiszeradalékok tovább rontanak a helyzeten. Kimutatták; a civilizációs életforma mellett viszonylag nagymértékű (50-150 mmol) protontöbbletet okozunk magunknak pusztán a helytelen étkezéssel.
Mitől vagyunk ennyire "besavanyodva"?
Bármily meglepő, jelentős savasító hatása van a sportolásnak is, mivel a fizikai munka nyomán az izmokban tejsav keletkezik. Ötperces, közepes intenzitású kerékpározás után a sejtek közötti tér kémhatásának helyreállásához húsz percre van szükség. Nyilván a kőkorszaki ember sem tétlenkedett egész nap, betevőjének megszerzéséhez legalább napi 20-30 km-t kellett gyalogolnia, közben éppúgy kiizzadta a bázikus sókat, ahogy a mai ember - feltéve, ha mozog eleget! Őseink mégsem küzdöttek testük elsavasodásával, mert táplálékában és szervezetében sokkal több volt a bázikus kémhatás felé billentő étel. Innen hát a sportorvosok érdeklődése a lúgosítás iránt! A szervezet csak egyensúlyban, optimális körülmények között képes a lehető legjobb teljesítményre.
A fogyókúrákról sem szabad elfeledkezni. Ha kalóriaszegény étrenddel sikerül valóban zsírszöveteink rovására karcsúsodni, a zsírsavak elégetésekor átmenetileg több, úgynevezett "ketosav" keletkezik. Ezért nem ajánlatos fehérjedús diétával fogyókúrázni, fontos viszont, hogy zsírégetés idején megfelelő étkezéssel, esetleg táplálék-kiegészítővel ellensúlyozzuk a savas hatást. A stressz és feszültség savasító hatásáról tán szólni sem kell, a magyar nyelvhasználat is sugallja...
Szervezet kutyaszorítóban
A sav-bázis háztartásban legfontosabb szerveink, a vese mindent megtesznek a többlet sav (a protonok) kiválasztására. Ha a szervezet a kiválasztással már nem győzi a savtöbblet kiegyensúlyozását, akkor olyan folyamatokat indít be, melyek eddig többnyire elkerülték az orvosok figyelmét. Rövidesen szót ejtünk róluk. Az orvosok mérték ugyan egyes szöveteink, testnedveink, a vér pH-ját, amelyeket azonban a szervezet gondosan beállít. Hiszen ez a pufferrendszerek feladata és lényege, hogy állandó kémhatást biztosítanak. Mérésükkel nem jutunk sokra, hacsak nem jeleznek jelentős kóros változást, közben azonban a szervezet összprotonmérlege rég eltolódhatott, amit viszont a hivatásos egészségőrök kevésbé firtattak. Enélkül pedig észrevétlen marad, ha a szervezet egy-egy pontján a sav-bázis egyensúly eltolódása miatt kibillent az anyagcsere-egyensúly.
Ha tüdő és vese savkiválasztása sem volna elég, a szervezet igyekszik soron kívül kivonni. A fölös savakat a sejtek közötti terekbe, kötőszövetekbe tereli, vagy pedig a csontok bázistartalékait, például kalcium-karbonátját és -foszfátját mozgósítja a savak fokozott kiválasztáshoz. Ez az a kényszermegoldás, amitől az ízületek idővel fájdalmassá, a csontok gyengévé válnak. Eközben a vér pH-ja csak enyhe, alig néhány századnyi eltérést mutat a savas irányba, de pufferkapacitása meggyengül, áramlási tulajdonságai, folyási sebessége, szállítókapacitása már nem a régi, és megkezdődött a rejtett elsavasodás (krónikus látens acidózis). Nincsenek tipikus tünetek, de hosszú távon nem csak mozgásszerveink sínylik meg az állapotot. Az alvászavaroktól és koncentrációs problémáktól az elhízáson át a migrénig számos nyavalya okozója lehet az elsavasodás.
Hogy ne legyen savanyú a szájíze...
Mit is kell tenni? Nem újdonság: sokkal több nyers növényt, kevesebb húst, több vitamint, ásványi anyagot fogyasztani. Amolyan ősember-diétán kellene élnünk. Az élelmiszerek savasító vagy lúgosító tulajdonságát a Dortmundi Gyermektáplálkozási Intézetben határozták meg, s erről a PRAL (potential renal acid load, a vese potenciális savterhelését megadó) táblázatokból lehet tájékozódni. Alaposan szemügyre véve a listát feltűnik, hogy az íz csalóka lehet. A tejcsoki hiába édes, savasít, a fanyar citrom viszont hasznos lúgosító. Miközben bőségesen fogyasztunk a lúgosító ételekből, nem árt tudni, hogy a mai biozöldségek sem feltétlen nyújtanak megoldást. Már a káposzta és a paradicsom sem a régi, feltéve, ha a biominősítés miatt egyáltalán elérhető áron beszerezhető. Ezért nem hiba lúgosító táplálék-kiegészítők segítségét igénybe venni. A túlzottan lúgos táplálkozástól vagy a lúgosító kálium- és magnézium-citrát túladagolásától nem kell tartani, kationjaikat a vese sokkal könnyebben választja ki, mint a hidrogéniont. Figyelem, veseelégtelenség esetén indokolt az óvatosság. Ezt leszámítva a vese könnyebben helyre tudja állítani az egyensúlyt lúgos kémhatás irányába való eltolódáskor, mint savasság esetében.
