Azért örvendenek az olaszok kiváló egészségnek, mert a "mediterrán diétát" követik?
Nemrég érkeztem vissza egy olaszországi utazásról, ahol előadást tartottam Rómában egy konferencián, és számos kiemelkedő olasz kutatóval találkoztam. Az olasz életformáról kialakult néhány népszerű félreértéssel kapcsolatos benyomásomról és annak egészségügyi hatásáról szeretnék írni.
Széles körben elterjedt az a nézet, hogy az olasz nép azért örvend kiváló egészségnek, mert az úgynevezett "mediterrán diétát" követi. Ez az elképzelés - amely szerint Olaszország főként a vegetáriánusok édenkertje - sajnálatos módon messze áll a mai valóságtól. Az olasz életforma a leghatározottabban nem azonos a spagettiszósz-reklámokban látottakkal!
A mediterrán diéta koncepciója Prof. Ancel Keys munkájából származik, aki a Minnesotai Egyetem Közegészségügyi tanszékén dolgozott Minneapolisban (Keys 1985, Keys 1986, Kromhout 1989). Az 1960-as évek elején Keys professzor arra a következtetésre jutott, hogy a Földközi-tengeri országok népei egészségesebb és hosszabb életet élnek, mint az észak-európai, amerikai és japán emberek. Keys arra gondolt, hogy ez azért van így, mert a mediterrán népek étrendje elsősorban növényi eredetű táplálékokra épül, és az állati fehérjék csak marginális szerepet játszanak benne. Az olívaolaj biztosítja az egészséges egyszeresen telített zsírokat (szemben a tejtermékekben található ártalmas zsírokkal). Ennek eredményképpen, mondta a professzor, a szívbetegség, a cukorbetegség, a kórós elhízás és bizonyos rákos betegségek előfordulása alacsonyabb.
A diéta és az életforma változóban van Olaszországban
Miközben ennek a nézetnek van valami igazsága, be kell lássuk, hogy a diéta és az életforma változóban van Olaszországban, ahogy Európa-szerte is. Ezzel együtt változik a krónikus betegségek, köztük a rákos betegségek előfordulásának gyakorisága is. Ha Keys elmélete szolgáltatná a teljes magyarázatot, akkor azt várnánk, hogy Olaszországban lényegesen kevesebb rákos betegség fordul elő, mint az északi országokban. A megbízható Globocan 2000-es adatbázis szerint ugyanakkor Olaszországban is jelentős számú rákos beteg található. Az 58 millió lakosú országban a évente 141.000 férfi és 120.000 nő betegszik meg rákban, ez évente 261.000 új esetet jelent, a daganatos betegségben elhunytak száma pedig 156.000 évente. A rákos betegségek összesített éves előfordulási rátája 0,45%, a rákos halálozásé pedig 0,27% a populációban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezzel szemben az Egyesült Államoknak körülbelül 276 millió lakosa van, és a rákos betegség előfordulási gyakoriságát 1.334.000-re becsülik évente. Ez 0,48%-os gyakorisági rátának felel meg. A rákban elhunyt betegek száma Amerikában körülbelül 557.000. Így az elmúlt évben a populáció körülbelül 0,2%-a halt meg rákos betegségben. Ezért nagy vonalakban azt mondhatjuk, hogy Olaszországban valamivel alacsonyabb a rákos betegség előfordulása, mint az Egyesült Államokban, ugyanakkor a rákos halálozás Olaszországban magasabb egy kicsit. Ezeket az adatokat bizonyára lehet még különböző módokon finomítani (például úgy, hogy figyelembe vesszük a vizsgált populációk életkorát is), az azonban nyilvánvaló, hogy a rákos betegség jelentős közegészségügyi probléma mind Olaszországban, mind az Egyesült Államokban.
Az olasz konyha
Nézzünk most meg néhány olyan életstílus-tényezőt, amely segítheti vagy gátolhatja a daganatos betegségek kialakulását. Az olasz konyha kétségkívül az egyik legízletesebb a világon, de egészségügyi szempontból már vegyes kép alakul ki róla. A tipikus olasz reggeli erős, sok koffeint tartalmazó kávéból és valamilyen édes péksüteményből áll. Bevallom, hogy ez az "édes zsömle" talán a legízletesebb pékárú, amit valaha is ettem, de egy ilyen reggeli finomított szénhidrátokon kívül alig tartalmaz más tápanyagot. Egy átlagos napra ugyancsak jellemzőek a rendszeres munkaszünetek, amit az olaszok kávé- vagy cappuccino-fogyasztással töltenek el. Néha úgy tűnik, mintha ezt az országot a koffein működtetné! Ezzel nem állítom azt, hogy a kávéfogyasztás és a daganatos betegségek között közvetlen összefüggés lenne. De azt igen, hogy a kávé kiszorítja az egészségesebb italok, köztük a fekete és a zöld tea, a gyümölcslé, sőt még az antioxidánsban gazdag kakaó fogyasztását is.
Az is biztos, hogy Olaszország számos vendéglőjében lehet emlékezetes és egészséges ebédeket kapni. Olaszország bizonyos részein pedig még ma is hazamennek a munkások egy kényelmesen eltöltött ebédre és pihenőre, ahogy elődeik is tették. Ma azonban az olaszok kétharmada városokban él, és megfigyelésem szerint a városi dolgozók ebédje többnyire a klasszikus sonkás-sajtos szendvics valamilyen változatából áll. Megint szeretném hangsúlyozni, hogy nem az étel ízeit hiányolom. Az olasz "sonkás szendvicset" kitűnő sonkával vagy mortadellával készítik, amit az 500 fajta híres olasz sajt valamelyikével egészítenek ki. Mindazonáltal akárhogy is szeletelik, a sonka és a sajt akkor is feldolgozott élelmiszer marad, amely magas telített zsírtartalmú és potenciálisan rákkeltő tartósítószereket tartalmaz. Még rosszabb viszont, hogy ezeket a szendvicseket a fehér kenyérnek megfelelő "panínókból" (zsemlékből) készítik. Ezek bármennyire is ropogósak és ízletesek, szinte alig tartalmaznak rostokat, antioxidánsokat és más mikro-tápanyagokat.
Miért magas a rákos betegségek aránya Olaszországban?
Az Európai Prospektív Rákkutatási (EPIC) program - a modern európai táplálkozás kiterjedt vizsgálata - megállapította, hogy "... azok a táplálkozási szokások, amelyekben feldolgozott húskészítmények rendszeres fogyasztása szerepel, együttjárnak a vastag- és végbélrák, valamint a gyomorrák nagyobb kockázatával. Ugyanakkor azok az étrendek, amelyek sok halat, rostot, gyümölcsöt és zöldséget tartalmaznak, az említett, továbbá a felső légúti és felső tápcsatornai daganatos betegségek kockázatának csökkenését eredményezik." (Blanchard 2003). Ezek az adatok segítenek megmagyarázni, hogy miért magas a daganatos betegségek előfordulási aránya Olaszországban.
Egy olasz vacsora valószínűleg a nap táplálékban leggazdagabb étkezése. Az biztos, hogy az itteni vendéglőkben az ember nagyobb valószínűséggel talál friss zöldségeket, salátákat, hüvelyeseket (babot, borsót) és halat, mint az Egyesült Államokban. Az olasz mezőgazdaság olyan ősi mentőangyalai, mint az olajbogyó és a bor, most ismét segítségünkre sietnek. Az egyszeresen telített zsírokban gazdag olívaolaj az egészségesebb típusú zsírok közé tartozik. Olaszország híres vörösborai jelentős mennyiségben tartalmaznak egy resveratrol (más néven fitoalexin) nevű, erősen rákellenes hatású komponenst. Ugyanakkor főként Olaszország déli részén hatalmas mennyiségben lehet frissen készített paradicsomszószt kapni, ami az antioxidáns hatású likopin gazdag forrása. A jó minőségű táplálék nemcsak élvezetet szerez az embereknek, de egyben egészségüket is erősíti.
A gyorséttermek olasz fogadtatása
A hamburgert, kólát és hasábburgonyát kínáló éttermek száma szerint Olaszország a világranglista nyolcadik helyezettje. Másrészt az elfoglalt olaszok vacsora manapság egyre gyakrabban áll hamburgerből és sült krumpliból, amit egy nagy adag kólával öblítenek le valamelyik helyi gyorsétteremben. Ez összesen 1430 kalóriát és 53 gramm zsírt tartalmaz, mikro-tápanyagokat viszont alig találni benne.
Sokan siratják a háromezer éves olasz konyhai tradíciókat
Az olaszok közül sokan siratják háromezer éves tradíciókra épülő konyhájukat, és nosztalgiával várják a régi életforma visszatérését.
Miközben egy 1997-ben készült CNN-riport arról számolt be, hogy "az olaszok tradicionális többfogásos étkezéseit és általánosan egészséges étkezési szokásait a gyorsétkezés modern kényelme fenyegeti, a fiatal olaszokat azonban várhatóan nehéz lesz meggyőzni arról, hogy a népszerű gyorsételek nem mindig a legjobbak. Különösen akkor, ha számos tradicionális étel elkészítése időt igényel, amiből úgy tűnik az embereknek ma nem sok van" (Skiff 1997). Hét évvel később ez a probléma csak rosszabbodni látszik.
Vissza kell találjunk az egyszerű, de fontos kulináris élvezetekhez
Tény az, hogy a globalizáció korában nem csak a rossz étkezési szokások ellen kell harcolnunk, hanem azért is tennünk kell, hogy megőrizzük és erősítsük a jókat. Ami a híres étkezési szokásokat illeti, Olaszország rengeteg ilyen tradícióval rendelkezik. Az olasz étrend erős pontjai közé tartoznak a változatos saláták és előételek, a kíméletesen párolt zöldségek, a zamatos gyümölcsök, a friss paradicsomszósz, a nedvdús halak és a bor, különösen a vörösbor (amit természetesen mértékkel kell fogyasztani). Ezeknél a konyhai értékeknél talán még fontosabb az étkezéseket övező rítusok tisztelete. Az a tradíció, ahogy az olaszok összegyűlnek az asztal körül és sietség nélkül töltik együtt az időt, sokat segít a családok és barátok összetartásában. Ebben az örömben nekem is volt szerencsém osztozni, amikor a félsziget különböző városaiban kollégáimmal és családjaikkal találkoztam.
Az emberiség nagy családjának vissza kell találnia ezekhez az egyszerű, de fontos élvezetekhez, amelyek lehetővé teszik, hogy az életet ne csak a biokémia, de a társadalom szintjén is élvezzük. Ha nem teszünk lépéseket, hogy a konyhaművészeti és társadalmi örökségeket visszaszerezzük, azt kockáztatjuk, hogy a zsíros hamburgerek, halványra sült krumplik és óriás méretű cukros üdítők mocsarában együtt süllyedünk el. Fordította: Bakács Tibor
