A globális élelmezési válság egyre égetőbbé válik: a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés is súlyos kihívásokkal néz szembe. A hagyományos földművelés kimerítette termőföldjeink jelentős részét, súlyos aszályok sújtanak évről évre, és egyre agresszívabb invazív kártevő fajok lepik el a növényeket. Mindezek miatt előtérbe kerülnek az úgynevezett adaptációs megoldások, és már messze nem a génmódosítás a legvadabb elképzelés.
A közelmúltban számos alternatív ételforrás, mint jövőbeli
lehetőség jelent meg a piacon. Vannak, akik a rovarevéstől várják a
megváltást, mások a tengeri növényekre esküsznek, és akadnak, akik a
"laborhúst" gondolják megoldásnak.
Valóban lenne ráció a hagyományostól eltérő alapanyagok felhasználásában, például a több mint kétezer ehető rovarfaj élelmiszerként és takarmányként alkalmazásában. Mint azt Schmidt Judit elmondta, az olyan tápanyagforrások, amelyek tápanyag-összetételben hasonlóak ugyan, de nem megszokottak, és a nyugati kultúrától távolabb állnak, leginkább alternatív élelmiszernek tekinthetők. Ha ma ilyen élelmiszert keresünk, akkor gondolhatunk akár a tej helyett használt növényi tej-, vagy tojáshelyettesítőkre. Tulajdonképpen a növényi tejek is csupán fehér folyadékok, nem igazi tejek, mégis sokan fogyasztják ezeket alternatívaként, mondjuk mert allergiával vagy étel-intoleranciával küzdenek.
„Nemcsak térben, hanem időben is érdemes rátekinteni arra, hogy mi az alternatív és mi a megszokott élelmiszer. Elég, ha csak arra emlékezünk, hogy például az alapzsiradék hányszor változott meg az idők folyamán hazánkban” – mondja Antonovits Bence. Egészen az 1800-as évekig ugyanis juhfaggyú-alapú volt a magyar konyha, majd egy betegség - a gyapjúférgesség - lecsökkentette a juhállományt. Ezután elkezdték a sertészsírra átfordítani a háziasszonyok konyháját egy tudatos program keretében, majd az 1900-as években a növényi-, napraforgóolaj lett a kívánt és ajánlott alapanyag. Ma már alternatív növényi olajakat is használunk, többek között olívaolajat, amely – valljuk be – szintén nem hazai eredetű.
A nyugati ember túlfogyasztása olyan élelmiszeripari
technológiák meghonosítását eredményezte, amelyek egyáltalán nem egészségesek. Ha a fogyasztás csökkenne, még akkor is kétséges,
hogy az emberiség növekvő létszámával számolva elegendő lenne a táplálék.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rovarevés bevett gyakorlat
több helyen, például Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában, Óceániában
és Latin-Amerikában. Ezeken a területeken a rovarok fontos tápanyagforrást
jelentenek az emberi étrendben, és gyógyászati tulajdonságaikról is ismertek.
Több, mint kétezer
rovarfaj létezik, amelyeket az ember megehet, ezzel szemben az unióban jelenleg kilencnek engedélyezett
a fogyasztása. A bogarak, hernyók, méhek, darazsak,
hangyák, szöcskék, sáskák, tücskök, valódi poloskák, szitakötők, termeszek,
legyek és csótányok a világszerte leginkább fogyasztott fajok. Az ehető rovarok
környezetbarát élelmiszer-termelési forrást jelentenek, mivel kevesebb
takarmányt, vizet és kevesebb földhasználatot igényelnek és alacsonyabb
üvegházhatású gázokat bocsátanak ki a hagyományos állati fehérjeforrásokhoz
képest.
Figyelembe kell venni
azonban azt, hogy az általánosan elterjedt rovarfogyasztó területeken
megfigyelték; a lakosság közel 15 százaléka kisebb,-nagyobb mértékben
allergiás ezekre a táplálékokra. Egy tanulmány szerint az ehető
rovarok fogyasztásával kapcsolatban jelentős aggodalomra ad okot a keresztreaktivitás,
amelyet a rovarallergének és az ismert allergének, például a garnélarák és a
háziporatka között figyeltek meg. Ezenkívül számos
élelmiszerbiztonsági probléma is felmerült, melyekre keresik a megoldást.
Mint említettük, a rovarok számos országban általánosan elterjedt gyógyászati alapanyagok is. Nigériában a tücsköket (Brachytrupes membranaceus) használják a mentális fejlődés, valamint a szülés előtti és utáni gondozás megtámogatására. Ázsiában a kínai bogarat (Ulomoides dermestoides) gyakran alkalmazzák betegségek, például ízületi gyulladás és a tuberkulózis (TBC) alternatív kezelési formájaként. Brazíliában ugyanezt a fajt használják szemirritáció és reuma kezelésére. A csótányok és hangyák egy részét asztmaterápiában alkalmazzák, és tea formájában fogyasztják különböző országokban, így Brazíliában és Indiában is.
Ez is érdekelhet
Az ehető rovarok
elfogadottsága azonban még mindig rendkívül alacsony a nyugati fogyasztók
körében (ez a magyarokra is igaz), összehasonlítva más alternatív élelmiszerforrásokkal, mint például a
növényi alapú élelmiszerekkel, elsősorban a különböző fóbiák miatt. Az is tény
viszont, hogy az Egyesült Államokban, Dél-Afrikában és Hollandiában a
közelmúltban több nagy rovarfarmot hoztak létre, ahol már a jövő
élelmiszerforrását termelik ipari szinten.
