A legújabb kutatás szerint az ősrégi játszótéri mozgás a legjobb módja az éhségrohamok megzabolázásának , és a kalóriabevitel csökkentésének. A különböző mozgásformákat vizsgáló kísérlet azt mutatta, hogy az alanyok kisebb valószínűséggel nassoltak néhány percnyi ugrókötelezés után, mint ha ugyanennyit kerékpároztak.
A bokszolók körében rendkívül népszerű aerob gyakorlatról első ízben mutatta ki tudományos kutatás, milyen nagy hatást gyakorol az éhségre. Igaz, hogy minden mozgásforma elnyomja bizonyos mértékben az éhségérzetet, a szakértők mégis úgy vélik, hogy egyes tevékenységek nagyobb mértékben fejtik ki ezt a hatást.
A japán Waseda Egyetem kutatói szerint azért az ugrókötelezés a leghatékonyabb módja a kalóriabevitel csökkentésének, mert ez egy saját testsúllyal végzett gyakorlat, mely során a test fő izmai és ízületei viselik az ismétlődő földnek ütközésből eredő behatást. A kerékpározás ezzel szemben nem saját testsúllyal végzett gyakorlat, és bár ez is kiváló módja állóképességünk megőrzésének, nem képes ugyanolyan hatékonyan csökkenteni az éhségérzetet, mint az ugrókötelezés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A japán szakértők azt feltételezik, hogy saját testsúllyal végzett gyakorlatokra, például az ugrókötelezésre és a futásra jellemző gyors fel-le mozgás felborítja a bélrendszer működését, és valószínűleg gátolja az éhségérzetet szabályozó hormonok felszabadulását.
Ez is érdekelhet
Az szakfolyóiratban megjelent, 15 fiatal férfi részvételével végzett kísérletből az derült ki, hogy az alanyok ugrókötelezés után kevésbé érezték éhesnek magukat, mint kerékpározás után. Az is kiderült ugyanakkor, hogy mindkét gyakorlatot követően kisebb éhséget éreztek, mint amikor semmilyen mozgást nem végeztek. A várakozásoknak megfelelően az ugrókötelezés következtében valóban csökkent bizonyos éhségszabályozó hormonok, például a grelin szintje, bár nem tapasztaltak jelentős eltérést a hormonok szintjében a két testmozgás között, ami arra utal, hogy az ugrókötelezés nem feltétlenül az éhséghormonok szintjének nagyobb mértékű csökkentése, hanem valamilyen más mechanizmus révén fejti ki kedvezőbb hatását.
