Mit együnk, hogy kevéstől is tele legyünk?
Mely ételek laktatóbbak azonos kalóriatartalom mellett? Tudta-e, hogy ugyanannyi kalóriát tartalmazó burgonya elfogyasztása után háromszor annyi idő telik el a megéhezésig, mint kenyér esetében? Egyetemisták segítségével számos ételt sikerült megvizsgálni ebből a szempontból. A kísérleti személyek minden ételből 240 kalóriát tartalmazó adagokat fogyasztottak el, majd 15 percenként jegyezték, megéheztek-e már. A fehérkenyér volt az összehasonlítási alap. Kiindulásképpen a kenyér laktatóképessége 100-as értéket kapott. A kenyérnél laktatóbbnak bizonyultak a rostokban gazdag zöldségek, gyümölcsök, teljeskiőrlésű gabonából készült termékek vagy az édességek.
Az első helyezett a burgonya lett több mint 300-as értékkel. A második a sovány halhús, ami kétszer annyi ideig "hat", mint a kenyér. Ezután a zabpehely, teljes kiőrlésű lisztes főtt tészták, sült marhahús, 150-es indexszel a tojás, majd főtt tészták következtek. A banán is kicsivel jobban telít, mint a kenyér. Aki fél, hogy a krumpli hízlal, azt megnyugtathatjuk: hozzávetőlegesen legalább 3,5 kilót kellene megenni ahhoz, hogy szénhidrátjaiból a szervezet zsírt is készítsen.
A fölös kilókat leadom, letornázom vagy "lealszom"?
Az amerikai Obesity (Elhízás) című szaklapban 2008. februárjában megjelent cikk arról számol be, hogy amerikai tudósok bizonyították; egyetlen többletóra alvás majdnem tíz százalékkal csökkenti a gyerekek elhízásának esélyét. Fordítva is igaz, a keveset alvó gyerekek hajlamosabbak az elhízásra - mondja Youfa Wang, kutató. A teljesítménykényszer miatti kevés vagy rossz minőségű alvás szoros kapcsolatban áll az elhízással. A felnőtteknél is hasonló összefüggésekre számíthatunk. Az alvás a legolcsóbb és legegészségesebb fogyókúrás módszer.
Vigyázat, a könnyűvel nehéz fogyni!
A cukormentes "light" termékekről van szó. Patkánykísérletek szerint a mesterséges édesítők okozta édes íz elfogyasztott igazi cukorban adott kalóriák nélkül valósággal felszítja a falánkságot. Míg köztudott, hogy ebéd előtt azért nem engedik a gyerekeknek a csokievést, mert elveszi az étvágyát, az édesítők pont fordítva hatnak.
A kísérleti állatok a cukormentes, szacharinos joghurt evése után többet kívántak a bőségesen rendelkezésre álló egyéb táplálékból. Az ember is elég jól él ahhoz, hogy bőven tudja kárpótolni szervezetét a szűkre szabott édességellátás, a light-termékek fogyasztása után. A szervezetet valószínűleg az zavarja meg, hogy a megszokottól eltérően az édes íz mellé nem kap kalóriát: az inzulintermelést a szájban ízlelt édes íz is beindítja, serkenti, de a termelődött inzulin nem talál a vérből felvehető cukrot. Mindenesetre a vércukorszintet tovább csökkenti, ami így olyan alacsony lesz, hogy újból erős éhségérzetet vált ki. Valószínűleg érdemesebb visszatérni a kevés igazi cukorra. Testünknek sem hazudhatunk, különben a hazug - és túlsúly miatt lomhán mozgó - embert, könnyebb lesz utolérni, mint a sánta kutyát!?
A tiltott gyümölcs és a lelki háttér
Természetes, hogy a már a böjt vagy fogyókúra szó hallatán is megnő az étvágyunk. Aki szokott böjtölni, próbált már fogyni, tapasztalhatta, hogy nincs még egy olyan ínycsiklandó sültkolbász, mint amit épp húshagyó kedden vagy a kúra első napján pillantunk meg a Laci-konyha pultján. Olyan ez, mint amikor a kisgyerekek csak azért is a pocsolyákba lépnek, pedig hányszor elmondták nekik, hogy nem szabad, vagy az iskolai óra alatti evés - csupa-csupa tiltott gyümölcs. A tiltás hozza meg az étvágyat. A különbség csak annyi, hogy most mi magunk tiltunk meg valamit magunknak. Viselkedésünk, küzdelmeink ékes bizonyítékai annak, mennyire gyenge az emberi akaraterő. Ha netán mégis erős volna, önteltté válik, elbízza magát: na lám, hogy megcsináltam, hogy ellenálltam! Mielőtt a büszkeség vagy az akaratgyengeség hibájába esnénk, jobb, ha eleve számítunk a jelenségre, és úgy tekintjük, mint esendőségünk mutatóját, és felkészülünk rá. Legyen érte hálás, akinek van módja felismeri lelkierejének határait! A fogyókúra vagy tisztítókúra annyiban mindenképp rokon a hitvallás kapcsán folytatott böjttel, hogy egyben remek önismereti kúra is, ami talán szerényebbé, megértőbbé, empatikusabbá tesz, segít megszabadulni az önbizalom egészségtelen részétől.
A sikeres önmegtartóztatáshoz és mértéktartáshoz tudatosítani kell, hogy nem muszájból csinálja az ember, hanem saját elhatározásból, nem csak a testéért, hanem a lelki haszonért is.
Mindennapi trükkök
Nem szabad szégyellni az elhatározást és a küzdelmet. Ha családja, barátai tudják az emberről, hogy valamiféle önmegtartóztatásban él, sokat tudnak segíteni tapintatukkal, figyelmükkel.
Közvetlenül a kúra elején jobb távol maradni az evés miatt nagy kísértést jelentő társasági eseményektől, evészetektől. Ha szerencsételnül, pont így jönne ki a lépés, érdemes erre az időpontra más, lelki táplálékot, kulturális csemegét kínáló programot szervezni. Az elhatározást követő első napokban egyébként is érdemes odafigyelést igénylő, érdekes, illetve manuális tevékenységekkel elterelni figyelmünket az evéstől. Ha kezünknek és agyunknak akad dolga, nem akar annyira élelemmel gondolni és babrálni. Leköthet a munka, vagy valamilyen hobbi, varrás, festés, kertészkedés. Pár nappal később a gyomor már alkalmazkodik, kevesebb étellel is beéri, csökken a kínzó éhségérzet, ezért ilyenkor már nem jelent olyan nagy kísértést a lemondás bizonyos ételekről, mehetünk evős társaságba is. Akár magának, akár családjának vásárol be, tartsa magát szigorúan a bevásárló listára felírt tételekhez.
Végül egy apróság! Ha kevesebbet eszünk, kevesebbet rágunk, több figyelmet kell szentelni a szájhigiének és a fogaknak. Az alapos tisztítást ilyenkor sem szabad ritkítani, nem utolsósorban az üde lehelet miatt.
Sok sikert!