Az ősemberek nem is törődtek a táplálkozással, azt ették, amit találtak - hördül fel (lássuk be, jogosan) - néhányunk. Ez igaz is, csak éppen a tudatos táplálkozás hiánya nem jelent egészségtelen étrendet, hiszen a túlnyomórészt magvakon, zöldségeken és gyümölcsökön élő kőkorszaki szakik (és szakinék) sok rostot, vitamint és ásványi anyagot fogyasztottak, amit ma is egészségesnek tartunk. A legújabb kutatások azonban az őskori menü egy másik tulajdonságát is kiemelték, mint a szervezet számára alapvető fontosságú tényezőt, és ez az, amelyet ma is komolyan kell vennünk, ha fogyni szeretnénk. Ami pedig nem más, mint a pH-érték...
Már a csapból is pH-érték folyik?
Már mindennek pH-értéke van. Egyetlen valamirevaló mosópor, kézkrém, testápoló, bőrradír, mosogatószer, szappan, intim termék sem érzi jól magát, ha nincs kifejezetten a bőrhöz, a foltokhoz vagy éppen a mosógépünkhöz igazított pH-értéke. Ám mi is ez tulajdonképpen? A pH (potential Hydrogen) rövidítés az adott anyagban a hidrogénionok potenciálját, közérthetőbben a hidrogénionok koncentrációjából számolva a sav erősségét, azaz kémhatását adja meg. Talán emlékszik is rá, a 7-es szám jelöli a semlegest, a felette lévők lúgosak, a kisebbek pedig savas kémhatásúak. A reklámokból már azt is tudja, hogy a bőr savköpenyének pH-értéke éppen 5,5. (Eláruljuk, a nemi szerveké még ennél is kisebb, pH 4,7.) Természetesen ugyanúgy mérhető a pH-érték a szervezet minden egyes sejtjében, így elmondhatjuk, hogy vannak optimális értékek is, amelyeken az életfunkciók a lehető legjobban működnek. Itt az ideje, hogy megbarátkozzon a gondolattal: bizony, táplálkozásának is van megfelelő pH-értéke.
Mérjen Ön is!
Mielőtt azonban elrohanna lakmuszpapírt venni, inkább elmondjuk, hogy felesleges, mert úgysem menne vele sokra. Hiába olvasná le a pörköltszaftba dugott mércéről az aktuális számot, pontosabban színárnyalatot, - ha ugyan látja az aranyló paprikától -, az ételek savas vagy lúgos voltát nem a közvetlenül a pH-értékük szabja meg. Az számít, miként viselkedik az élő szervezetben történő lebomlása során. A helyzet azért viszonylag egyszerű: a növényi eredetű élelmiszerek általában lúgosítanak, az állatiak pedig savasítanak. Persze, kivétel itt is akad; itt van például a tej, amely lúgosít, vagy a mogyoró, amely savas irányba viszi a szervezet kémhatását.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy csipet tudomány...
A szervezet sav-bázis egyensúlyáért a vese felelős. Ez a szervünk választja ki a felesleges H+- ionokat, amelyek a savasságért felelősek, és távolítja el őket a vizelettel, amelynek kémhatása így pH 5-9 között ingadozhat. A táplálkozásunkkal bekerülő savas hatású melléktermékek közömbösítése - ez nagyrészt a vesék feladata - eredményeképpen a sejtek közel állandó pH-n működhetnek. Ha valami mégis felborítja ezt a kényes egyensúlyt, semmit sem veszünk észre. Hosszabb ideig még az orvosok sem, aztán egyre szembetűnőbb változások jelzik, hogy valami nem volt, vagy most sincs rendjén. Ilyen következmény lehet például a fokozott kalciumvesztés, amely előbb-utóbb csontritkuláshoz vezet. Rövidebb időtartamot szemlélve a szellemi és fizikai teljesítőképesség romlása, a súly növekedése vagy az anyagcsere eltolódása lehet a sav-bázis egyensúly felbomlásának következménye.
Bázikus vagy savas?
Az élelmiszerek, ételek kémhatását korábban az elégetésük után visszamaradt hamu vízben történő feloldásával mérték. Ma ennél már pontosabb módszerek állnak rendelkezésünkre, így beszélhetünk a vese terhelését kifejező PRAL értékről. A betűszó a Potential Renal Acid Load angol szavakból áll össze, amelyet magyarra legjobban potenciális vese-savterhelésnek fordíthatunk. Ez a szám az egyes ételek, élelmiszerek savasító vagy lúgosító hatását fejezi ki. A pozitív érték savas, a negatív lúgos, a 0 természetesen semleges kémhatást jelez, és a számok segítségével könnyen meghatározhatjuk étkezésünk savas vagy lúgos jellegét. Egyszerűen csak szorozni és összeadni kell: a 100 gramm élelmiszerre megadott PRAL értékeket meg kell szorozni az elfogyasztott mennyiséggel, és összeadni. Vegyünk egy szemléltető példát!
Tételezzük fel, hogy a mai ebédje 10 dkg grillezett csirkemellből, 25 dkg burgonyapüréből, 10 dkg fejes salátából és 2,5 dl almaléből állt. A csirkemell PRAL értéke 8,7, tehát a 10 dkg hús értéke is ennyi. A burgonyáé -4, a 2,5-ször -4 tehát -10. A saláta -2,5-ös értéket képvisel, az almalé deciliterenként -2,2, a 2,5 dl tehát összesen -5,5. Ezeket a számokat összeadva (8,7+-10+-2,5+-5,5) -9,3 a végeredmény, tehát ez egy bázikus vegyhatású étkezés volt.
Tartsa karban testsúlyát a sav-bázis diéta szerint!
Ez mind szép, de hogy jön ez a fogyókúrához? - kérdezhetik most sokan. Egyszerűen! A szervezet sav-bázis egyensúlya erősen kihat a felépítő (anabolikus) és a lebontó (katabolikus) folyamatokra. A savas vegyhatású diéta könnyen felboríthatja az anyagcserét, míg az alkalikus hatású segít egyensúlyban tartani, és megelőzni az izmok és a csonttömeg-vesztését, ami az eredményes fogyókúra egyik legfontosabb szempontja. Így az alkalikus diéta segítségével onnan lehet fogyni, ahonnan igazán szeretne: a zsírpárnákból. Ezért egy jó fogyókúrás étrend mérsékelt mennyiségű húst és állati eredetű élelmiszert, de sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz. Cikkünk következő részében a sav-bázis diéta legfontosabb tudnivalóival foglalkozunk, és egy részletes táblázatot is mellékelünk a legfontosabb élelmiszerek PRAL értékéről.
