"A világon mindenhol azt javasolják, fogyjunk lassabban, ugyanis ha gyorsan fogyunk, akkor ugyanolyan gyorsan vissza is szedhetjük elveszettnek hitt kilóinkat" - állítja Katrina Purcell, a University of Melbourne dietetikusa, a tanulmány egyik szerzője. A szakértők kutatása viszont rámutat, mindez egyáltalán nem tűnik igaznak, ezt pedig kutatással is igazolták.
A kísérletben 200 túlsúlyos felnőtt vett részt, akiket véletlenszerűen osztottak be vagy egy 36 hetes folyamatos súlycsökkentő programra (ebben napi 500 kalóriánál kevesebbet kellett fogyasztaniuk) vagy egy gyors 12 hetes súlyfogyasztásra (amelyben 450-800 kalória volt a napi fogyasztható mennyiség).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A tanulmány kitér arra, hogy a lassú és folyamatos fogyás nem az egyetlen nyertes megoldás, az pedig, hogy a gyors fogyás után gyors visszahízás következhet, csak városi legenda". Az orvosoknak abba is bele kell gondolniuk, hogy a különféle pácienseknek különféle fogyási módszerek lehetnek az ideálisak. Ha siettetjük a fogyást, hosszú távra akadályozhatjuk meg a folyamat sikerességét.
Christopher Ochner, a new york-i Icahn School of Medicine pszichiátere szerint a tanulmány jól lett felépítve, de tart attól, hogy a pszichológiai háttér nincs eléggé kidomborítva benne. Szerinte "a folyamatos fogyás melletti érvek nem azon alapulnak, hogy a fogyás mértéke befolyásolja a visszahízás mértékét, hanem azon, hogy a fogyás mértéke azt befolyásolja, amikor a tipikus "diéta utáni éhség" megjelenik, az emberek ugyanis ekkor rúgják fel a diétát és kezdenek el úgy és azt enni, mint a fogyás előtt" - mondja Ochner.
Szerinte nem a diéta típusa számít, hanem az, hogy a fogyókúrázó képes-e meghozni azokat a hosszú távú életmódbeli változtatásokat, amelyek testsúlyát maradandóan képesek változtatni.
A részletek a The Lancet Diabetes Endocrinology szaklapban olvashatók.
