Az amerikai The Biggest Loser valóságshow (Magyarországon Nagy fogyás címmel futott) versenyzőinek egészségügyi változásait monitorozta egy kutatócsoport. Dr. Hall, a kutatás vezetője félelmetesnek és csodálatosnak nevezte az Obesity (Elhízottság) című amerikai újságban megjelent tanulmány eredményeit.
Keveset eszik, mégis hízik? Az anyagcseréje a ludas
6 éven keresztül követték nyomon a műsor szereplőinek testsúlyát, ám a metabolizmusuk nem állt helyre. Éppen ellenkezőleg, még inkább lelassult, ráadásul fokozatosan híztak vissza a szereplők. Testük úgy viselkedett, mintha azon munkálkodna, hogy visszahúzza őket kezdő súlyukra.
Az akkori verseny győztese, aki a legtöbbet adta le a műsor alatt, az több mint 45 kilót hízott vissza a műsor után 6 évvel. Ahhoz, hogy a megnövekedett súlyát legalább tartani tudja, 800 kalóriával kevesebbet kell ennie naponta, mint egy vele azonos súlyú, túlsúlyos férfinek. Minden extra kalória hízáshoz vezet.
A nagy fogyás tehát a biológiai ösztönökkel szembe megy. Mindaddig, amíg a kezdeti súlyunk alatt vagyunk a testünk kényszeresen próbál szabotálni bennünket, hogy visszakerüljünk az eredeti súlyunkba. Az akaraterő sokszor vajmi kevés, a nagy fogyás csak rendszeres mozgással, lelki segítséggel, orvosi és edzői felügyelettel tartható.
A ki nem elégített éhségérzet hizlal!
A Nagy fogyás versenyzői nem csak a kilókkal, de a folytonos éhségérzettel és kívánóssággal is harcolniuk kellett. A hormonok, mint például a leptin nevezetű hormon szintén közrejátszott az állandó étel utáni vágyban. A versenyt normál leptinszinttel kezdték, ám a show végére gyakorlatilag lenullázták ezt. Az idő múlásával csupán felére emelkedett a leptinszintjük, azaz szinte folyton éhesek voltak.
Egy másik ausztrál kutatás 50 elhízott alany vizsgálatával kimutatta, hogy csakis úgy képes a drasztikusan lefogyott emberi szervezet megtartani a kívánt súlyát, ha folyamatosan megvonja magától, amit kíván. Ennél a kutatásnál olyan hormon változását is követték amely evésre sarkall minket és ez a hormonszint erősen megugrott a lefogyott vizsgálati alanyoknál.
A tanulmányokból kitűnik, hogy sokszor a vasakarat is kevésnek bizonyul a jojó effektus ellen. A biológia tehet róla és nem az elszántság hiánya, hogy visszahízunk.
Cikkünkhöz felhasználtuk a The New York Times által közzétett információkat.