Mennyi energiára van szükségünk?
Az alapanyagcseréhez szükséges energiára mindig szükségünk van, akkor is, ha meg sem moccanunk. Ez az élet feltétele, és csak a minimális életfunkciók fenntartásához elegendő. Az alapanyagcsere mértéke függ a testmagasságtól, a testhőmérséklettől, a külső hőmérséklettől, a nemtől és a személyes genetikai adottságoktól. A teljes anyagcsere az alapanyagcseréből és a fizikai aktivitáshoz szükséges energiafelhasználásból tevődik össze. Miután a fizikai aktivitás energiafelhasználói az izmok, az izomtömeggel nő az energiafelhasználás mértéke is.
Genetika és életmód
A testsúly függ attól, hogy mennyi víz van a szervezetben, mekkora izomtömeggel rendelkezik, mennyi zsírszövete van. A testsúly és a zsírszövet arányának alakulása együtt jól tükrözi a szervezet energiamérlegét: hogy mennyi energiát vett fel, és abból mennyit használt el. Az ideális testsúly megtartásának receptje elvileg egyszerű, csak annyi kalória energiát kell étel formájában magunkhoz venni, amennyit a különböző tevékenységekkel, főként mozgással valóban felhasználunk. Ha az energiabevitel tartósan meghaladja a felhasznált kalóriamennyiséget, pozitív energiamérlegről beszélhetünk. Ekkor a szervezet az energia-többletet a zsírszövetben raktározza el.
Képes ugyanis a táplálékbőség idején zsír formájában félretenni némi energiát, hogy legyen szűkebb időkre is. Hogy kinek a szervezete mennyire "raktározós" típus, genetikai adottság. Vannak, akik nagyobb kalóriabevitelre fokozottabb alapanyagcserével válaszolnak, a többletkalóriát "elégetik", így a fölöslegnek alig van testsúlyban mérhető következménye. Ezt nevezik luxuskonzumpciónak.
Sok éhezést látott népcsoportoknál inkább a raktározás, a zsírszövet-feltöltés jellemző. Ez a hét szűk esztendőben a túlélés feltétele, a jólét közepette azonban hajlamosít az elhízásra. A fejlett, viszonylagos jólétben élő országokban az elhízás legfőbb oka, hogy az életkörülmények kevés mozgást igényelnek, miközben az ember testi, genetikai adottságai sokkal nagyobb testi aktivitást feltételeznek. Manapság csekély energiát kell felhasználni a táplálékszerzésre, miközben az ennivalók sokkal energiadúsabbak, mint amilyeneket történelmünk hajnalán, természet közeli életmódunk idején meg tudtunk szerezni.
A fogyáshoz ennek értelmében az kell, hogy kevesebb energiát vegyünk magunkhoz az étellel, mint amennyit ténylegesen elhasználunk, így tudjuk csökkenteni a test zsírtartalékát. Ha nem mozgunk, nem is használunk el hozzá kalóriákat. További következmény, hogy a használaton kívüli izmok leépülnek, s miután az izomszövet a legnagyobb energiafelhasználó, a mozgáshiány duplán hozzájárul az energiaigény és -felhasználás csökkenéséhez.
Vannak-e kövérség-gének?
Kétségtelen, hogy vannak családok, melyek tagjai láthatóan elhízottabbak az átlagnál, s ez örökletes tényezőkre enged következtetni. Ezt támasztják alá az ikerpárokkal végzett kutatások vagy a már említett luxuskozumpciós jelenség is. Alapanyagcserénk szabályozása genetikailag meghatározott. Eddigi tudásunk szerint nincs csupán egyetlen elhízásért felelős gén, de genetikai adottságainknak van köze ahhoz, mennyire könnyen küzdünk meg a civilizációs életmód okozta nehézségekkel. Jó példa rá a nemrég izolált leptin nevű fehérje: egy olyan hormon, amit a zsírszövet ad le a vérbe, és az a feladata, hogy jelezze az agynak, mennyi energia van raktáron. Hiányában az emberek erősen hízásnak indulnak.
Éhes vagy tele
Alapanyagcserénk beállítása, a táplálékfelvétel és -hasznosítás bonyolult szabályzási rendszer irányítása mellett zajlik. Nem véletlen, mikor jön meg, vagy mikor megy el az étvágyunk. Az egyik legismertebb tényező a vércukorszint: ha a szőlőcukor hirtelen eltűnik a vérből, erős éhség tör ránk. Az éhséget fokozzák a kellemes illatok, a gusztusos tálalás is. Az evés leállítását főleg a vércukorszint emelkedésének és a telítettségi érzésnek köszönhetjük.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A pozitív energiamérleg legfontosabb okai között az előnytelen étkezési szokásokra kell nagyon odafigyelni. Az energiafelvétel mértéke az ételben lévő energiától is függ. Sokszor nem is sejtjük, hogy ennivalónk mennyi nem kívánatos zsírt és szénhidrátot hordoz, nagyon alábecsüljük a különféle italok energiatartalmát is. Elég volna a sima víz... A cukros, gyorsan emészthető szénhidrátokban gazdag táplálékokból telítettség érzés nélkül is sok energiát tudunk hasznosítani viszonylag rövid idő alatt. A túl gyakori, kapkodó evés kontrollálatlan, és jelentős többletkalória-bevitelt okoz, mert mire a gyomor tágulása és a bonyolult idegi szabályozás az agyban létrehozza az evést leállító teltségérzetet, már rég több kalóriát ettünk a kelleténél.
Ha nem sajnálunk magunktól egy-egy étkezések között bekapott energiabombát, a vércukor erősen ingadozik, ami minduntalan erős éhségérzetet és ennek nyomán evésrohamokhoz vezet.
Lélek, család, környezet
A fölös energiafelvételt fokozza, ha valaki idegességében, bánatában vigaszként vagy feszültségoldó, nyugtatószer gyanánt folyamodik különböző kalóriadús ételekhez. Néhányan a kövérséggel kapcsolatban kialakult önértékelési zavart ellensúlyozzák fölös kalóriát jelentő vigaszfalatokkal. A szinte korlátlanul rendelkezésünkre álló nyalánkságok közé tartoznak az édes italok, alkoholok is. Mindezek az endorfin hormon termelésének serkentése révén biztosítanak jó közérzetet. Ezért a kiegyensúlyozottság a legjobb ellenszere nassolásnak.
Az evési szokások nagy részét a családból hozzuk magunkkal, hiszen a tanulásban a szülői példa a döntő. Úgy tűnik, az elhízás kialakulásában a szociális öröklődés csaknem fontosabb tényező, mint a genetikai adottságok. Ezenkívül a társadalmi szokások, a munkahelyi és baráti kapcsolatok is alakítanak táplálkozási szokásainkon jó vagy rossz irányba.
Szervi okok, más betegségek, gyógyszerek?
Ha a hízás sovány energiatartalmú étrend és elegendő testmozgás mellett is állandóan problémát jelent, akkor szervi baj vagy valamilyen anyagcsere-betegség (pajzsmirigy-alulműködés, Cushing-szindróma, inzulint termelő daganat (inzulinóma), központi idegrendszeri betegségek, stb.) szerepe is felmerül. Bizony az elhízás más betegségek kísérő tünete is lehet, amiről alapos belgyógyászati vizsgálattal lehet meggyőződni. Bizonyos gyógyszerek tartós szedése is okozhat elhízást, vagy legalábbis az étvágy és telítettségérzés szabályozásának megváltozását.
Lefolyás: lassan, fokozatosan
A fölöslegesen bevitt tápanyagok átalakítva apránként egyre vastagabb zsírszövet-párnákat képeznek. A zsírszövet sejtjeinek zsírtartalma és nagysága folyamatosan növekszik, miközben felszínükön egyre csökken az inzulin molekulák megkötésére alkalmas receptorok száma és érzékenysége. Ennélfogva a sejtek elveszítik azt a képességüket, hogy felvegyék a vérből az ott lévő szőlőcukrot, azaz glükózt. A glükóz feldolgozatlanul marad a vérben, miközben a sejtek éheznek, az éhségérzet megmarad. Ahogy a zsírszövet sejtjei gyarapodnak, a test a normálisnál vastagabb hőszigetelő réteget kap, így még az állandó testhőmérséklet megtartására, a fűtésre fordítandó energia igénye is csökken, a mozgás pedig egyre nehezebbé válik. A bevittnél nagyobb energiafelhasználás kifogyasztja ugyan a zsírszöveti sejtek zsírtartalmát, de a sejtek száma egy korábbi hízás után állandó marad, és ettől kezdve az üres sejtek csak arra várnak, hogy zsír kerüljön beléjük. Ezért olyan nehéz megszabadulni az egyszer felszedett kilóktól. Az elsődleges, azaz életmódbeli problémákra visszavezethető elhízásban szenvedő beteg életkilátásait a lehetséges szövődményekként kialakuló krónikus betegségek határozzák meg. A cukorbaj, krónikus vesebaj, szív- és érrendszeri és egyéb krónikus betegségek többszörös valószínűséggel sújthatják az elhízottakat, mint az egészséges súlyúakat, a mozgásszervi és ízületi bajokról nem is beszélve. Végül arról se feledkezzünk meg, hogy az elhízással kapcsolatos problémák idős korban fokozott problémát okoznak, mivel az alapanyagcsere az életkorral csökken. Ezért az embernek az évek során egyre kevesebb energiabevitelre van szüksége. A kisebb energiaigény mellett megtartott korábbi étkezési szokások mozgáshiánnyal párosulva óhatatlanul időskori elhízáshoz vezetnek.
Forrás:
Dr. Pados Gyula-Dr. Audikovszky Mária: Tudatos fogyás - Testsúlycsökkentés az orvos tanácsaival - Springmed egészségtár
http://www.netdoktor.at
